E. Piton

Írta: Xwoman (e-mail: xwoman@freemail.hu  -  honlap: xwoman.try.hu )

Universum: Harry Potter

Jogok: Minden esetben a Harry Potter szerzőjéé, de itt a fanfic esetében Xwomané .

Köszönet: Xwoman-nek amiért megengedte, hogy fetehessem a fanfiction-ét a honlapomra.

1. A levél

Elkezdődött a tanév. Az elsősöket már beosztották a házakba, az igazgatói köszöntőn is túl voltak. A diákok az asztaluknál vidáman lakmároztak, közben az elsősök ismerkedtek a társaikkal, a régi osztálytársak pedig a nyári élményeiket osztották meg egymással. A tanárok is beszélgettek, kivéve egyet.
Perselus Piton. Ő a tanári asztal bal oldalán ült, tányérján egy adag sült hússal és krumplival. Lassan, megfontoltan evett. Nem beszélgetett senkivel, miuvel senki nem szólt hozzá.
Nem igazán szerette ezeket az ünnepségeket. A Sötét Varázslatok Kivédése tantárgyat ismét nem ő kapta, hanem Remus Lupin. Az a nyomorult vérfarkas. Dumbledore ismét felvette. Piton dühösen ránézett a tanárra. Lupin Flitwickkel és Bimbával beszélgetett. Az apró termetű tanár éppen valami vicceset mondhatott, mert mind a hárman elkezdtek nevetni.
Piton inkább a diákjai felé fordult. Nem titkolt büszkeséggel nézett végig rajtuk. Idén biztos ők nyerik a házkupát, nem a Griffendél. A vörös-arany sálas diákok között ültek Potterék. Mikor a professzor ránézett a szemüveges, sebhelyes fiúra az mintha megérezte volna visszanézett rá, de rögtön el is kapta a tekintetét.
A tanár ismét a Mardekár asztala felé fordult. Gondolatban felmérte az újak "tehetségét", majd tovább siklott a tekintete a többi osztályra is, míg meg nem állapodott a hatodikosaknál. Ott ült a "kedvence". Draco Malfoy középen méltóságteljesen trónolt mint valami kiskirály és rideg szürke szemével lenéző pillantást külött mindenki felé, és roppant fölényesen beszélt.
Piton szíve elszorult egy pillanatra, mint mindig az évnyitó lakomán. A fiára gondolt.
-Vajon ha ő itt lenne, Draco vele is ilyen lekezelő lenne? Nem. Biztosan nem. De azok a nyavalyás Potterék úgy bánnának vele, mint az apja és a bandája velem. Bár már csak az a nyomorult vérfakas él, meg az a gyáva patkány, aki a Sötét Nagyúrhoz menekült.
Piton megigazította sötét talárját, és elkezdte apró darabokra vágni a húst. Nem volt éhes, de le kellett foglalnia a kezét, hogy ne doboljon hosszú ujjaival idegesen az asztalon.
-Ha itt lenne a fiam... De nincs itt! Nem lehet itt!
Dühében ökölbeszorult a villát tartó keze, de az arcán nem látszott semmi érzelem.
-Nincs itt, mert egy nyomorult kvibli! Még annyit sem tud varázsolni, mint Longbottom. Megpróbált másra figyelni, de gondolatai visszatértek a fiához, akinek még a nevét sem tudta, még az arcát sem látta soha. Talán nem is fogja.
-Talán a feleségem bosszúja. Miután a gyerek megszületett otthagyta egy mugli kórház előtt. Onnan egy nevelőotthonba került. Három éves korában örökbe fogadta egy mugli házaspár. Ennyit sikerült... Nem, ennyit akartam kideríteni. A feleségem is halálfaló volt, de ő nem akart az lenni. A szülei kényszeríttették, mint ahogy arra is, hogy a feleségem legyen. Gyűlölt engem. Meg is mondta az esküvő után. De engem nem érdekelt. Én szerettem. Egy nap azt mondta, nem érzi jól magát, lefekszik egy kicsit. Abban a pillanatban szólított a Nagyúr. Mielőtt hoppanáltam volna, mondtam neki, ne jöjjön. Mire visszamentem megszökött. Kiderült, hogy átpártolt a másik oldalhoz, ahogy mindig is szeretett volna. Elárulta a Nagyurat, ezért pusztulnia kellett. Néhány hónap múlva meg is találták, megkínozták. Későn értem oda. Már haldokolt. Nem tudtam megmenteni. A karjaimban halt meg. Megígértem neki, hogy segítek a Főnix Rendjének, hogy bosszút állok a haláláért. Erre ő mondott valamit... Valamit, ami nem hagy nyugodni... Van egy fiad Perselus!... Persze megkereshettem volna. De nem tettem, és nem is fogom megtenni. Hiszen gyűlölne, ha megtudná, az apja miféle. Én is gyűlölöm. Hiszen kvibli. Pedig hogy vártam azt az évet! Hogy kerestem őt az elsősök között, de nem volt ott. Mert kvibli. Egy átkozott kvibli.
Jól vagy Perselus? -Kérdezte McGalagony, akinek feltűnt, hogy a férfi a szokásosnál is sápadtabb.
-Jól.
Ekkor egy bagoly repült be a Nagyterembe. Erre mindenki odafigyelt, hiszen ilyenkor senki nem szokott levelet kapni. A madár végigrepült a termen, és Piton ölébe ejtett egy borítékot. A levélben csak néhány szó állt, de a bájitaltantanárt azonnal kétségbe ejtette.
"Veszélyben a fiad! Gyere a londoni Knight street 6.hoz!"
- Igazgató úr! Beszélnünk kell! Mondta Dumbledore- nak, és kisietett a teremből...

 Következő