Lítium

Lítium nem akar belül bezárni engem,

Lítium nem akarja elfelejteni, hogy ez hogyan érez kívül,

Lítium a bánatommal szeretetben akar maradni,

Oh de isten meg akarom engedni ennek, hogy menjen,

Gyere oda  az ágyhoz, ne késztess arra engem, hogy egyedül aludjak,

nem tudta elrejteni azt az ürességet, amit megengeded ennek, hogy mutasson

soha nem akarta azt ettől, hogy legyen annyira hideg,

Éppen nem ittál eleget, hogy  azt  mondd, hogy szeretsz engem,

Nem tud belém kapaszkodni azon töpreng, hogy mi hibás velem,

Lítium nem akar belül bezárni engem,

Lítium nem akarja elfelejteni, hogy ez hogyan érez kívül,

Lítium  a bánatommal szeretetben akar maradni,

Nem akarom megengedni ennek, hogy ekkor lefektessen engem,

megfojtja az akaratomat, hogy repüljek,

Itt a sötétségben ismerem magamat,

Nem tud kiszabadulni amíg megengedem ennek, hogy menjen,

megengedi nekem, hogy menjek,

A kedves, én végül is megbocsátok neked,

Bármi jobb mint egyedül lenni,

És a hamukban,

Nem tud belém kapaszkodni,

Azon töpreng, hogy mi hibás velem,

Lítium nem akar belül bezárni engem,

Lítium nem akarja elfelejteni, hogy ez hogyan érez kívül,

Lítium  a bánatommal szeretetben akar maradni,

oh meg fogom engedni ennek, hogy menjen