VII. Hermione és Neville

Neville értetlenül meredt maga elé, míg hirtelen sikoltást nem hallott. Riadtan pördült meg, és szemével a hang forrását kereste. Mivel nem látott semmit, elindult a sejtett irányba.

Alig tett meg pár lépést, megbotlott valamiben. Lenézett a földre, és elkerekedett a szeme, mikor meglátta, hogy egy Tűzvillám hever a lábai előtt. Lehajolt, és alaposabban megnézte a seprűt. Látszólag semmi baja nem volt, mintha valaki csak pár percre tette volna le oda, amíg ő elintéz egy-két dolgot.

Ekkor újabb sikoltás szelte ketté a levegőt, mire Neville felegyenesedett. Már tudta, mit kell tennie. Előre nyújtotta a karját, és elkiáltotta magát:

- Fel! – A Tűzvillám engedelmesen a tenyerébe simult, ő pedig felpattant rá. Ezelőtt még sosem ült Tűzvillámon. Még Harryét sem merte elkérni, ahogy a többiek, mert félt, hogy tönkreteszi. Most viszont mámoros öröm járta át a testét, ahogy a seprű szinte kitalálta a gondolatait, és töretlenül száguldott a távolban magasodó, vörösen izzó sziklaszirtek felé.

Mikor közelebb ért, már azt is látta, hogy honnan jött a sikoly. Egy test zuhant lefelé, szemmel alig követhető sebességgel. Neville előre dőlt a nyélen, amitől a seprű irányba állt, és a zuhanó alak felé suhant. Szeme tágra nyílt, mikor már a kétségbeesett arcot is ki tudta venni. Hermione hullott a végzete felé.

- Hermione! – kiáltotta. – Megyek!

A lány halálra váltan kereste a hang forrását, s mikor megtalálta, esdeklő tekintettel nézett Neville szemébe.

- Neville! Segíts!

Ekkor hirtelen morajlani kezdtek a sziklák, pont, mikor Neville Hermione mellé kormányozta a Tűzvillámot. Hermione kinyújtotta a karját, és az utolsó pillanatban elkapta Neville kezét. Felmászni azonban már nem maradt ideje.

A fiú olyan erősen rántotta fel a seprű elejét, ahogy csak tudta, hogy még időben kijöhessen a gyilkos zuhanórepülésből. Épphogy csak sikerült neki. A Tűzvillám könnyedén vette a kilencven fokos kanyart, de Nevillenek Hermionéval is számolnia kellett. Ha túl későn fordul a seprű, a róla lógó lány a földnek csapódhat. Hermione cipőtalpa mindössze húsz centivel suhant a talaj fölött, mikor a Tűzvillám végre egyenesbe jött.

Neville megrántotta Hermione karját, és lekiáltott neki.

- Mássz fel!

Hermionénak nem kellett kétszer mondani. Néhány másodperccel később már Neville mögött pihegett, átkarolva a fiút. Azonban egyikük sem lazíthatott sokáig. A furcsa morajlás egyre erősödött.

Hirtelen felszakadt előttük a talaj, és egy sziklafal nőtt ki a földből. Neville lökött egyet a seprű nyelén, és kikerülte azt. De újabb robaj hallatszott, és egy újabb fal állt az útjukba.

- Fel! – sikoltotta Hermione. – Magasabbra!

Neville engedelmeskedett, és felrántotta a Tűzvillámot.

Időközben elérték a barlang túlsó végét, és most a fallal párhuzamosan száguldottak. Ismét morajlás hallatszott, majd egy éles szikla robbant ki a falból, pontosan előttük. Hermione felsikoltott, Neville hidegvére azonban megmaradt. Szinte már természetellenes nyugalommal korrigálta az irányukat, ezzel elkerülve a borotvaéles szirtet.

Újabb és újabb akadályok nőttek ki a falból, így Neville inkább a furcsa oszlopok felé irányította a seprűt, melyek teteje a semmibe veszett.

Hermione összerezzent, mikor eszébe jutott, hogy nem is sokkal ezelőtt ő még ezeknek az oszlopoknak a tetején ugrált a felé a barlnag felé, és…

- A barlang! – kiáltotta hirtelen, amitől Neville ijedten a vállai közé húzta a fejét.

- Mi van?

- Ezeknek az oszlopoknak a tetejével egy szinten van egy barlang. Az az egyetlen esélyünk!

- Rendben! – kiáltott hátra Neville, és élesen emelkedni kezdett két oszlop között, de még ott is vigyáznia kellett. Az oszlopok oldalából tűhegyes kősziklák robbantak ki, és némelyiket csak az utolsó pillanatban tudta Neville kikerülni.

Hirtelen robbanás rázta meg a csarnokot, és ők felnéztek. Hermione felsikoltott, Neville pedig halkan felnyögött. A két oszlop között egy hatalmas sziklatömb zuhant lefelé, magával sodorva az oldalukból kinőtt hegyes szilánkokat. Az apró kavics és szikladarabok cafatokká szaggatták rajtuk a ruhát, és testük több horzsolásból vérzett, mire kikeveredtek a kéretlen záporból. A hatalmas tömb mély zúgás kíséretében suhant el mellettük. Hermione még a szelét is érezte.

Nem sokkal később már azt is meglátták, hogy honnan származott. Felértek a „járólapok” szintjére, és az egyik hiányzott egy jókora szikladarabbal együtt.

- Ott! – mutatott előre Hermione, és Neville már látta, mire gondol a lány. A vörös sziklafalban feketén ásított egy barlang bejárata. Becélozta, és feléje száguldott. A „járólapok” közepéből előtörő hegyes, tőrszerű szikladarabok között már rutinosan szlalomozott.

Ahogy besuhantak a barlangba, az egy hangos dörrenéssel lezáródott mögöttük, a halk morajlás azonban nem akart megszűnni. Neville rosszat sejtve gyorsított. Ekkor a falak hirtelen megindultak feléjük. Neville már a kijáratot is látta. Az is egyre szűkebb lett. Még jobban felgyorsította a seprűt, és szinte kirobbantak a szűk nyílásból. A barlang szája centiméterekkel mögöttük zárul be.

Nevilleben éppen ereszkedett volna a feszültség, mikor egy sikolyt hallott, majd egy reccsenést. Hátranézett, és döbbenten látta, hogy Hermione nincs mögötte. A lezáródó barlang elkapta a lány köpenyét, és lerántotta őt a seprűről. Azonban az alaposan megtépázott anyag nem bírta sokáig. Elszakadt, és Hermione leesett, bele az alatta lévő kis tóba.

Neville még akkor is hátrafelé nézett, mikor hirtelen egy kőtömb emelkedett ki a falból mellette, és letaszította őt a seprűjéről. A nyél után kapott, de elvétette. Kapálózva ő is zuhanni kezdett.

Hangos puffanással ért földet, és azonnal elvesztette az eszméletét.

<< Előző fejezet  ||  << Történet kezdőlapja >>  ||  Következő fejezet >>