A Freitek E-szárnyú vadászgépét Thrawn admirális, az Új Köztársaság ellen indított nagyszabású offenzívája idején mutatták be. Egy évvel később pedig, mikor a Csá-szár újra elfoglalta pokoli trónját; hogy a sötétség seregeit végső csatába vezesse, az új vadászgép már a Köztársasági Flotta vadászerőinek ékét alkotta.

Az E-szárnyút a korábbi Incom Corporation tervezőgárdája álmodta meg, ugyan az a csapat, aki annak idején a hihetetlenül sikeres X-szárnyú vadászgépet is megalkotta. Évekkel később derült csak ki, hogy a tervek ismét sikerre ítéltettek. Az E-szárnyú vadászgép (ESZV) a valaha rendszerbe állított legjobb harci repülők sorá-ba lépett. Az első éles bevetések, még a legszkeptikusabb Köztársasági pilótákat is meggyőzték, hogy a Flotta ezúttal ismét egy ütőképes fegyverrendszer birtokába ju-tott. Kezdetben a már öregedő A-szárnyú vadászok felváltására vezényelték őket, feladatuk az utánpótlás szállító konvojok védelmének ellátása és a Birodalmi kötelé-kek támadása volt.

Bár az ESZV végsebessége már sok birodalmi vadászpilótát ámulatba ejtett, az igazi erőssége mégsem ez, hanem a nyers tűzereje. A három darab Taim & Bak T2-es lézer ágyú; amiből kettőt a szárnyak törővégeire, egyet pedig a kabintető fölött rögzítettek, teszi igazán félelmetes fegyverré. Ám az új vadászgépet nem csak lézer-ágyúkkal fegyverezték fel. Az X-szárnyúhoz hasonló módon, az orr részbe épített Krupx MG9 torpedóvetők tizenhat darab proton torpedó vagy más nem irányított ra-kétalövedék betárazását teszik lehetővé. Továbbá a törzs alá szerelt pilonokra a köz-társasági arzenál bármelyik modern, repülőfedélzeti fegyvere felszerelhető. Az AA-7-es tér-tömeglokációs rakétáktól kezdve az MDS gránátvető gondolákon keresztül, a különböző mélyűri és légköri bombákig igen széles a választék. Ezek a nehézfegyve-rek elegendő erőt képviselnek bármely közepes méretű hadihajó vagy helyőrség el-len. Így az ESZV jó alternatívát jelenthet a lassú és nehezen manőverezhető B-szárnyú vadászgépekkel szemben.

Az új vadászgép egy hosszabb tervezési folyamat eredményeként született meg. A Freitek mérnökei éveken át tartó fejlesztő munkával, több technikai újítást felhasználva alkották meg művüket. Az eddig használt Carbanti rendszerű szenzorokat egy olyan új, saját fejlesztésű harcászati-navigációs felderítő szkenerrel és az ahhoz kapcsolódó fedélzeti rendszerrel helyettesítették, ami már a legmodernebb irányított rakéták vezérlését is lehetővé teszi. A hajtóművek szintén a modern kor vívmányai. Az F-7L7-es motorok, bár feleakkorák, mint az X-szárnyú turbinái, mégis annál kétszer nagyobb teljesítmény leadására képesek. E mellet az üzemanyag fogyasztásuk sokkal kedvezőbb, így az üzemeltetés költségei alacsonyabbak. Egy másik újítás, hogy az Industrial Automaton elavult R2-es droidjai helyett a tervezők, az új R7-es asztromechanikai egységeket használták fel. Ezek a robotok sokkal kisebbek, mint az R2-esek és igaziból már nem is annyira droidok, hanem inkább kompakt kis fedélzeti rendszerek. Az R7-esek többek közt pontosabb hiperugrás számításokat és gyorsabb navigációt tesznek lehetővé. Bár kezdetben sokan kétkedve fogadták, de az ESZV nagy elődjével szemben fix, szimpla, alulépített szárnyakkal készült. Ám az enyhén előrenyilazott, negatív V alakban döntött hordszárnyak már az első éles légköri repülések során bebizonyították létjogosultságukat. A szimpla szárnyak alkalmazása emellett súlymegtakarítással is járt.

Ha azt mondják, hogy az B-szárnyú vadász a műszaki személyzet rémálma, akkor a Freitek kis vadásza minden karbantartó álma. A lézerágyúk fázis átalakító dobjaitól kezdve a repulzorgenerátor elosztóvezetékéig minden részegysége köny-nyen és gyorsan cserélhető. Ennyi pozitívum után azonban meg kell említeni néhány negatívumot is. Először is a fejlesztés költségei. Ma már biztosan tudhatjuk, hogy az E-szárnyú vadászgép a Köztársasági Flotta által rendszerbe állított legdrágább va-dászgép. Rendszerbe állítása számos változást okozott a haderő szerkezetében. Pl. az Y-szárnyú gépeket teljesen kivonták az aktív szolgálatból, hogy az üzemeltetésük költségéből az új, korszerű vadászok beszerzését finanszírozhassák. Persze abból a pénzből ez még nem valósulhatott volna meg, így jó néhány más harci egység lét-számát jelentősen csökkentették és további átszervezések is elkerülhetetlenek vol-tak. De adódtak más problémák is. Az első éles bevetések tapasztalatait kiértékelve, a fejlesztőknek rá kellett ébredniük, hogy a lézerágyúk generátoraiban alkalmazott szintetikus Tibanna gáz valamilyen érthetetlen módon, bár lassan, de biztosan elszi-várgott a fegyverekből, ezáltal jócskán csökkentve azok hatótávolságát. A Calmar védelmére induló E-szárnyúak ágyúin a mérnököknek azonban már nem volt idejük nagyobb átalakításokat végezniük. Ezért azok fegyvereit egyszerűen csak átkalibrál-ták, hogy a szokásos gázmennyiség háromszorosával tölthessék fel az ágyúkat. Így a lézer ágyúk megőrizték a hatótávolságukat, de a túltöltések miatt sajnos gyakran erősen felmelegedtek.