- Hogyan dolgoztok a stúdióban? Ha kell, felvesztek mindent többször is, amíg nem lesz tökéletes, vagy utólag javítgattok?

Hegyi György: - Pont az előbbi hozzáállás ment ki a popzenéből. Korábban a lemezek úgy készültek, hogy a zenészek vagy zseniálisak voltak, vagy előtte sokszor elpróbálták a számokat, és úgy vették fel azokat. Amióta van számítógép, azóta lazult ez a munkafegyelem. Mivel digitálisan rögzítik a hangokat, azokat egyenként ki is lehet javítani. Mi ezt próbáljuk elkerülni. Érték abban van, amit mi játszunk fel és jól. Persze megesik, hogy egy-két esetleges dolgot bennhagyunk a felvételben, mert annak meg jó az íze.

- A stúdióban ti irányítotok, vagy van úgymond produceretek?

Hegyi György: - Ez egy furcsa, szimbiotikus kapcsolat, ami kialakult közöttünk. Egy kis kiadónál vagyunk, és ugyanaz az ember intézi ott a dolgainkat, aki egyben a lemez producere és hangmérnöke is volt. Nálunk mindenki csinál mindent, nem szokatlan, hogy a „sztár” hasra fekszik a dob alatt és beállítja a mikrofont. Nincs egy konkrét megmondó ember - bárkinek van ötlete, azt kipróbáljuk. Amikor nem tudunk dönteni, akkor persze Faltay Csabát kinevezzük producernek, és ő dönt.

- Az Emil.RuleZ! fokozatosan alakult át igazi, nagy zenekarrá?

Hegyi György: - Igen. Eleinte hárman voltunk, aztán voltunk négyen is: még egy gitáros-billentyűs csatlakozott hozzánk. De ő nem tudott női hangon énekelni és trombitálni, ezért kellett egy vokalista lány és egy trombitás. Ez így elég sokáig kitartott, de aztán rájöttünk, hogy kell egy ember, aki csak zongorázik, de közben kilépett a vokalista lány. Az új lemez ténylegesen az új felállás - és ebben már benne van a doboscsere is - szülöttje, ezt az albumot más emberekkel egyszerűen nem tudtuk volna így megcsinálni.

Hajós András: - A popzenében ma jelen időben éppen az a jó, hogy egy csomó körülmény, a zene, a szöveg, az azt éneklő ember, a színpadkép, a város, mind együtt adja ki a produkciót, így azt keresgélni, hogy mi eredeti és mi nem, teljesen értelmetlen. Egy zenekar valójában egy hangszer, és egy idő után a mienk összekovácsolódott. Most van egy olyan hangszerünk, amely úgy szólal meg, ahogy azt szeretnénk.

- De ez a zenekari hangzás elég régóta stabil már, nem?

Hajós András: - De. Talán azért is, mert mindannyian ugyanabban a zenében gondolkodunk. Az Emil.RuleZ! mind a mai napig trió alapú popzene. Szerintünk azok a jó popszámok, amik valahogy egy gitáron, egy zongorán is előadhatóak. Mi ilyen dalokat akarunk írni, szerintem mi Gyurival ilyen szerzőpárost alkotunk, és ezt tudjuk. Trióban gondolkodunk, de ennek van többféle egészséges kiegészítője.

- Amikor írtok, ömlenek a dalok, vagy valami koncepció szerint haladtok lépésről lépésre?

Hegyi György: - Ezen a mostani lemezen nem válogattunk. Ennyi jött ki, amennyi a lemezre felkerült - egyszerűen éreztük, hogy ennél többet hülyeség lenne erőltetni, ennél kevesebb pedig nem lenne album. Amikor az első lemez elkészült a hosszú évek hobbizenekaroskodása után, akkor sok elpotyogtatott zenei és szövegötlet gyűlt össze, és abból indultunk ki. A mostani lemez úgy készült, hogy első lépésben kialakítottunk magunknak egy helyet, ahova összejártunk dolgozni. Azt akartuk, hogy ugyanaz az alkotó állapot beálljon, mint ami kezdetben volt. Utólag jöttünk rá, hogy mennyire fontos volt, hogy sok időt töltsünk együtt.

Hajós András: - Azért volt sallang is. Szerintem két dalszerző nem csak egy páros, hanem egyben barátok is, akik máshol és máskor is találkoznak, mint a munkahelyükön. Ezen az albumon is van olyan zenei ötlet, ami 16 éves korom óta foglalkoztat. És a lemez felvételei közben is rögzítettünk olyan témákat, ötleteket, amiket később fogunk felhasználni.

Est.hu