Hajós András együttese, a fent nevezett Emil.RuleZ! abba a szűk csoportba tartozik szövegileg, melyet a Bëlgával és a Kispál és a Borzzal fémjelezhetnénk. A különbség azonban talán még nagyobb, mint a hasonlóság. "Hello tourist du bist in Budapest, capitol of Hungary" - és más izgalmak.

A jó dalszövegnek két dolgot kell tudnia. Énekelhetőnek kell lennie, és kell bírjon némi értelemmel. Ez utóbbi a nehezebb feladat, hiszen nem ritkák a csillagok között szánkázó asztráltesteket vizionáló szöveg-rémek, vagy éppenséggel az ízlést a szerelem habcsókos tengerébe fojtó merényletek. Emil!Rulez komolyan veszi magát. Prozódiai kísérleteket folytat, de teszi mindezt úgy, hogy közben rímel, szótagszámot tart - csak éppen a jelentésegységek nem esnek egybe a sorhatárokkal. De "ilyen ez a szeláví", ilyen a modern költészet, ilyen a modern humor. Hiszen ez nem más, mint a tréfa egy módja.

A Zazie az ágyban című számnak a második felét nézzük meg. Itt a fent említett prozódiai jelenséggel van dolgunk, ugyanakkor a szöveg rímelése párrím, az egymást követő páratlan- páros sorok egymásra rímelnek. A modern dílirodalomban egyébként ritka az ettől eltérő, bonyolultabb rímelés, hirtelen nem is jut más eszembe, mint Sophie Ellis-Bextor, aki rendszeresen párrímes formákat énekel.

"Persze lehet, hogy még ma is - gondolja Eldée
És már el is képzeli, ahogy felemelné
A telefont, a csörgésből nem is sejtve
Hogy a másik végén a pofára ejtve
Valaha elhagyott Zazie-ka lóg
Aki a rádióban hallva e számot, egy szót
Most Eldée-vel váltana arról, hogy miért
Csak a szexre emlékszik? "Csak ennyit ért
A hónapok sora, az édes álmok,
A versek, amiket írtál és a délutánok,
Mikor a butikhoz elém jöttél és együtt
Megfogadtuk, hogy mind leszedjük
A csillagokat az égről..."

Ez egy régebbi dal, a poénja pedig az, hogy a dal "lírai énje", az az alak, aki akkor jelenik meg előttünk, amikor a dalt hallgatjuk, a beszélő úgy van megírva, mintha azonos lenne avval, aki éppen énekli a szöveget. Mintha Hajós András vallana szerelmének arról, hogy ő, mármint a szerelme mit is érez. Annyiban viszont, amennyiben sikeresen vegyül egymással énekes és lírai én, már egyre inkább önirónikussá válik a szöveg, hiszen nemcsak azt mondja el, hogy milyen volt "Zazie az ágyban", hanem azt is, hogy mennyire ciki, hogy éppen erről ír dalt, és nem a romantikus, együtt elköltött vacsorákról, vagy valami hasonlóról. A korai Emil.RuleZ!-t jól jellemzi ez az alanyi hang, mely egyébként szinte valamennyi slágerben kötelező.

Ha folyamatában tekintenénk át, hogy merre is halad a jeles zenekar szövegfejlődésének trendje, akkor azt mondhatnánk, hogy egyre társadalmibb és személytelenebb szövegeket írnak. Így például az új album Hello.Tourist! című slágere már olyan dolgokkal van teletömve, hogy, idézem: "look at the hill there is a castel / it was the old king's residency / we have no more kings / because Hungary is a parlemental democracy". Ez pedig nem éppen alanyi nyafogás, mint mondjuk, hogy egy korábbi példát idézzek, A lány, aki csak derékig látszik című dal következő fordulata: "Hogy ne vegyem észre, elbújtam gyáván, / hogy ne lássam az ócska cipőt a lábán. / Sem azt a piszkos zöld kabátot, / amibe lopva zsemléket rámolt." A személytelenség azonban nem válik érzéketlenséggé. Sőt, éppenséggel az érzések polifóniájának ad teret. A hagyományos, slágergyanús dal ugyanis egynemű érzéseket vázol fel, melyekkel nemigen van lehetőségünk perelni. Most örülj, most szomorkodj - ilyeneket üzennek nekünk a slágerek. Az Emil!Rulez szövegei viszont ambivalenciát keltenek, ellentmondó érzéseket ébresztenek. Nem hagynak nyugodni.

A dalszövegek ráadásul rendszerint az élőbeszédet imitálják, ennél fogva gyakran kihagyásos szerkezetűek. A kihagyásokba pedig kénytelen a hallgató értelmet vinni - és Emilék esetében ez a siker egyik kulcsa. Hiszen a legtöbb zenehallgató torkig van már az olyan szövegekkel, melyekben mindent a szájunkba rágnak. Például: "Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet" - mely mondatban az "ez az élet" fordulat tökéletesen felesleges szájbarágás. Hiszen mindenki ismeri az "életút" kifejezést és társait, melyek nyomán már az "út" kifejezést hallva felmerül bennünk az "élet".

A www.zeneszöveg.hu információi alapján úgy tűnik, hogy a legtöbbször a Hello tourist! című szám szövegét keresik a netezők. Ennek nyilván két oka lehet: az egyik az, hogy idegen nyelven van (már akinek az angol idegennek számít), és nehezen értik meg azok, akik csak egyszer hallják. A másik ok az lehet, hogy ez az egyik legnépszerűbb számuk. Ez utóbbinak oka pedig,- hogy folytassuk az oknyomozást.- hogy a magyarok számára oly kedves "önirónia" retorikai fegyverével él, amikor eljátssza, hogy a dalt egy idegenvezetési szolgáltatást nyújtó szociológus hallgató énekli. A dal egyébként nem csak a magyarokat figurázza ki - sőt, talán minket kevésbé. Még kíméletlenebb azokkal a turistákkal szemben, akik Magyarországról éppen annyit tudnak, amennyi a dalban szerepel, és valószínű, hogy még ezt is feleslegesnek tartják. Az ilyen érdektelen, tudatlan, felszínes emberekről is szól ez a dal. Idézzünk belőle még két szakaszt, az első kettőt:

További szövegek találhatóak itt:
http://www.zeneszoveg.hu/dal_lista.phtml?

Sulinet.hu