- Miért nem mondtad, hogy te is azt érzed amit én? Miért nem szóltál egy szót sem? És miért kellett őt eltitkolnod előlem? - kérdezte a férfi dühödten, de a hangjában ott volt a mérhetetlen szomorúság is.
A nő lehajtott fejjel figyelte a másfél éves kisfiút.
- Tudom, hogy hibát követtem el, de nem tudtam, hogy TE mit érzel, mert mindig Ginnyvel láttalak, és mikor eljöttem, mert nem bírtam a hiányod, utána örültem, hogy lesz valaki aki pótolni tudja majd a helyedet. Hogy lesz valaki aki kitölti az általad okozott űrt a szívemben.
- Én nem is tudom mit mondjak. Észre kellett volna vennünk a jeleket.
- De MINDKETTEN annyira titkoltuk egymás előtt, hogy nem vettük észre. A buli után azt hittem, nagyon le vagy részegedve és....
- Nem.... teljesen józan voltam. Meg akartam magyarázni reggel, de te addigra már eltűntél.
- Igen. Azt hittem nagyon dühös leszel rám, és ez véget vetne a barátságunknak, úgy sokkal rosszabb lett volna az elválás.
A kisfiú felsírt és a nő odament, ölbe vette és csitítgatni kezdte. A férfi csak áll és nézte hogy a nyári holdfény hogyan csillan meg a nőnek a haján és nézte az angyali tekintetet, ahogyan a kisfiút, az ő KISFIÁT altatta vissza. Mikor a gyermek újra álomba szenderült, a nő végre a férfi szemébe nézett két órán belül először.
- Én.... - akarta mondani, de a férfi erősen magához húzta, és ajkát a nő ajkára tapasztotta. Az elfojtott szenvedély izzott közöttük, míg a férfi végül uralkodott magán.
- Ha már így alakult a dolog akkor, ez itt és most kijelentem: szeretni foglak örökkön örökké, és elvárom hogy te is ugyanennyit, sőt még többet is beleadj.....
- Ígérem - mondta hevesen a nő és magához húzta a férfit. Mikor végre levegőt kaptak a férfi befejezte az előbb elkezdett mondatot:
- Szóval elvárom hogy mindent beleadj az elkövetkező éveinkbe, amit egy házassággal szeretnék megpecsételni. Vita nincs.
A nő kitágult szemmel nézte a férfit, akiért annyit sírt és úgy aggódott érte mindvégig, a barátságuk majd titkolt szerelmük alatt is. Az öröm könnyei kezdtek folyni a nő arcán, és az ezüstös holdfény, a férfi szerint, egy könnyező angyallá változtatta.
- Hozzám jössz?
A nő nézte a kedves arcot, mit szeretett négy teljes évig, "viszonzatlanul".
- Igen, igen, igen.
Átölelték egymást, s mikor érezte a nő közelségét, és az alvó kisfiúra nézett, rájött hogy itt ért igazán révbe. Nincs szüksége másra. A sok évnyi harc után, mit a gonosszal vívott, most érezte magát újra biztonságban és igazán nyugodtak.




Két és fél évvel ezelőtt
Három fiatal van csak a temetőben. Senki más nincs körülöttük. A fák levelei meg sem mozdulnak, s a néma csend ami körbeveszi őket, szinte már írtóztató. Egy 18 éves lány, és két 19 éves fiú álltak két márvány sírkő előtt, pontosabban a lány és a vöröshajú fiú állt egymás mellett néma csöndben és nézték térdelő társuk és legjobb barátjuk csöndes gyászát. A fiú letette a két szál rózsát szülei sírkövére és felállt. Egy szellő összeborzolta hajukat, majd a lány odalépett a fiú mellé.
- Gyere Harry, menjünk.
De ő csak állt mereven, és nem volt hajlandó levenni a szemét a két névről:
James Potter És Lilly Potter
Éltek: 23 évet

- Ron! Ti menjetek ha akartok.
A lány és a másik fiú egymásra néztek és a lány odament Ronhoz.
- Menj foglalj nekünk szobákat egy szállóban, én itt maradok vele.
- Jól van Hermione. Vigyázz rá.
Ron elindult le a hegyről, míg Hermione visszasétált Harryhoz.
- Harry...
A fiú oldalra fordította a fejét és a lány csak most vette észre hogy a fiú sír. Gyengéden magához ölelte és hagyta hogy a fiú kisírja magát a vállán. Majd mikor a fiú kiszakította magát a lány gyengét öleléséből, Hermione megértette mi ez a furcsa érzés amit már egy év óta érez, akármikor csak Harry közelében van. A fiú elővette a pálcáját és elővarázsolt egy kést. Hermione közbe akart lépni, de a fiú csak a tenyerét vágta meg.
- Esküszöm hogy addig nem halok meg míg meg nem bosszullak titeket. Ez a seb fog erre emlékeztetni nap mint nap.
Hermione csak állt és némán folytak a könnyei. Harry végül a falucska felé fordult, s elindult. A lány még meredten nézte a fiú néhány csöpp vérét amit gyorsan beszívott a föld, s a fülében egy lágy szellő kíséretében felhangzott két szó:
"Vigyázz rá!"
A lány ránézett Lilly Potter sírjára, majd a fiú után indult.

Írj kritikát