Én és a cicám

Nagyon szeretem a cicámat. Hiába mondják, hogy a macskák nem ragaszkodnak senkihez, de szerintem ő is szeret engem.
1998 nyaránál járunk. A barátnőmmel játszok, mikor a szomszédból átjön egy nagyon vékony, de annál aranyosabb cica. A barátnőm ad neki tejet. Leszáll az est, a pici cica a barátnőmék ajtaja előtt ül. Nagyon megsajnálom, adunk neki kaját. Átjön megeszi. Szegényke nagyon éhes lehetett. Éjszaka lett, elmentünk aludni. Reggel keresem az aranyos cicát, nincs sehol. Nagyon szomorú vagyok. Majd látom, hogy a garázsunkba mocorog valami. Kinyitjuk az ajtót, ott van a kiscica. A bátyám véletlenül bezárta őt.
Azóta velünk van. A kis sovány cica megnőtt és felhízott. Most már egészséges, szép cica. Éjszakánként velem alszik, napközben kint játszik a kertben, vagy a házban szunyókál valamelyik széken vagy ágyon. Boldog, barátságos cica. S hogy mi a neve? Egyszerűen Cica. Hallgat is a nevére.
Áldom azt a szép, nyári napot!

Képek:

Kis harcias! :)

Együtt