FlatOut 2 Kóstold meg a csodát! Akik amiatt nyavalyognak, hogy a mai szoftverárak mellett nem futja az új játékokra, és ezért a letöltés marad számukra az egyetlen lehetőség, most kapnak az arcukba: a FlatOut 2 nevetségesen budget-áron jelent meg és simán alázza az autós játékok legjobbjait. Aki az első részt nem ismeri, azt csak sajnálni tudom. Ebben elég részletesen olvashat a játékmenetről, a megvalósításról és azokról az ínyencségekről, melyek a FlatOutot kiemelték a hasonló autóverseny-játékok közül. Igazából nem is kellene mást tennem, mint átmásolni ide a szóban forgó cikket és menni aludni. Amiért mégis itt pötyögök, az egyszerűen a játék varázsa alatt álló cikkíró tiszteletadása egy kiugróan jó alkotás előtt. A FlatOut 2 ugyanis nem egyszerűen jó. Mondhatni, tökéletes. A grafika már az előd esetében is nagyszerűnek volt mondható, ez tovább finomodott. A tájak szépsége, az autók kidolgozottsága és törésmodellje, az engine finoman szólva is bődületesen jó optimalizáltsága miatt azt kell mondanom, hogy a FlatOut 2 kinézetben maga mögött hagyja még a Most Wantedet is, ennek ellenére gépigénye jóval alacsonyabb és egy erősebb vason egyszerűen szakít. A fenséges látványt erősítik a felrobbanó benzinkutak, röpködő alkatrészek és mesésen kidolgozott apró részletek, melyekhez hasonlót, meg merem kockáztatni, autós játékban még nem láthattunk. A program diszkréten adagolja a DX 9-es effekteket, és az egész technikai háttér látványosan egyetlen célt szolgál: biztosítani a feltételeket egy totális autós őrjöngéshez. A hangzásvilág nem sokat változott az első rész óta, persze több a csattanás, robbanás és hörrenés, illetve a mini-játékokban is hosszabban sikoltozik az autót a szélvédőn keresztül elhagyó főhős. A motorhangok jók, a rommá tört motorház alól kiszűrődő gyanús kattogásokat hallva pedig lélegzet-visszafojtva hajolunk a monitorra, hogy az utolsó, végzetes ütközést elkerüljük. A zenék átlagosak (jó részük a BurnOutból ismerős), a hanghatások viszont ügyesen segítik a beleélést a versenynek álcázott mészárlásba. A játékmenet legnagyobb újdonsága, hogy végre nem Bill, Alain és Ted ellen harcolunk, mint az agyatlan Need for Speedekben. Minden ellenfelünknek saját egyénisége van, és hét vetélytársunk ellen kell a teljes karrier-mód során megmérkőznünk. Nagyszerű hangulata van ennek az apróságnak, és ilyenkor gondolkodik el az ember azon, hogy vajon miért kellett erre 2006-ig várnunk. Aztán elgondolkodunk azon is, miért egy budget-kategóriában indult játéknak kell megmutatnia, mit jelent a kreatív játékfejlesztés, és a legnagyobb kiadó miért nem vállalja, hogy a pénztárcánk leapasztásáért cserébe le is tesz valamit az asztalra? Kinek van motivációja tíz rongyot fizetni egy NFS-ért, ha egyszer az EVM játéka ötödannyiért leiskolázza? A játékmenetet érintő apróság az is, hogy a mini-játékokban a másik hét ellenféllel vetélkedünk, és nem az a cél, hogy elérjünk ennyi meg annyi pontot. Ez így sokkal kafább.   Természetesen bővült a választható autók száma is, mini-játékból is háromszor annyi van, mint az elődben, és jóval több törhető-zúzható tereptárgy kerül az utunkba. Az egyik városi futamon például annyira leamortizáltuk a helyszínt, hogy a meccs vége felé már olyan érzésem volt, mintha egy szeméttelepen köröznénk. A törmelékek pedig nem csupán dekorációs elemként jelennek meg, néha egy vaslemezre való szerencsétlen ráhajtás alaposan falhoz tudja vágni az autónkat - de szerencsére az ellenfelekét is. A fizikából visszavettek, ami miatt az autó irányítása kicsit arcade-osabb lett, de még mindig elég reális ahhoz, hogy ne bosszankodjunk miatta (aki mégis, az inkább rallyzzon a Richard Burns-szel). Három bajnokságban kell jól teljesítenünk ahhoz, hogy a végső megmérettetéseken lehetőségünk legyen indulni. A számunkra kedves verdákhoz hamar összejön a pénz, de azért az eladásokkal csak óvatosan: mindhárom versenykategóriában csak a szezonra jellemző autókkal indulhatunk, így nem lehet megcsinálni azt, amit az első részben még kihasználhattunk, vagyis hogy egy alacsonyabb osztályú pályára kivisszük a csúcsjárgányt és mindenkit lealázunk. A havas pályák nyomtalanul eltűntek, helyette megkaptuk a metropoliszt és néhány egyéb, sokkal izgalmasabb helyszínt. A mesterséges intelligencia maga a tökély. A vetélytársak egymást is, minket is nagy kedvvel zúznak porrá, de előttük is nyilvánvalóan az a cél lebeg, hogy minél több pontot gyűjtsenek. Keresik a jobbnál jobb utakat, hibáznak, de ha mennek egy jó kört, erősödik az önbizalmuk és bátran nyomják a nitrot. A leelőzött ellenfelek nem csalnak, hanem tisztességes módon próbálnak visszavágni nekünk és egymásnak. Természetesen a játékélmény ebben az esetben is a multiban csúcsosodik ki. Azt kell mondanom, hogy a Bugbear remek munkát végzett. Nincs is annál nagyszerűbb élmény, mint amikor a legjobb barátunk autóját kétszázötvennel nekicsapjuk egy fatörzsnek, ugye? Elmondhatom tehát, hogy az F1 Challenge '99-02 óta nem találkoztam ennyire jól összerakott játékélménnyel rendelkező programmal. Apropó, Forma 1! Az emlékezetes idei Magyar Nagydíjon Schumacher is FlatOutot játszott (emlékezzünk vissza, hogyan zúzta le Fisichellán a bal első vezetőszárnyát, majd hogyan koptatta felniig az intermediate gumikat, végül hogyan koccant Pedroval és hogyan verte szét az elsőkerék-felfüggesztését Heidfelden). Legyünk őszinték: tízből kilencen a balesetekért, a drámákért, a rizikós előzésekért nézzük az autósportot. AZTA! - kiáltjuk, ha két kerék összeér és az egyik autó elrepül. JÉZUSOM - mondjuk, amikor a boxból úgy áll ki egy verda, hogy még rajta van az üzemanyagcső, és viszi a fél töltőállomást (és valahol énünk sötét fele kicsit sajnálja, hogy nem láttunk egy jó kis robbanást). A FlatOut sorozat erre az ösztönre épít és elénk tár mindent, amiért érdemes autós játékkal játszani. Csak dicsérni tudom a fejlesztőket, jó munkát végeztek. Az ár/érték arány kimagasló, az biztos. Pozitívumok:  Nagyszerűen optimalizált grafikus motor, észbontó törés-modell, fantasztikus hangulat, egyéni karakterrel rendelkező ellenfelek, instant akció tízezer Celsius-fokon. Negatívumok: Maradt pár bug, mini-játékokban esetenként nehézkes irányítás, az autó mögötti kameraállásból néha nem látni be az utat.