| Hyserne: Egy bonyolult történet
Minden évekkel ezelőtt kezdődött. Békésen éltük az életünket a
családommal. De egy nagy bekövetkezett az, amitől féltünk. A reggel
borongós volt, pedig nyár volt. A madarak nem csiripeltek, egy hang se
hallatszott. Én már egy kollégium előcsarnokában vártam az utasítást,
hogy hova kel mennem. De azt nem tudtam, hogy Zeke addig megöli a
családom. A szüleim harcoltak, de a túlerő ellen semmit se tehettek. Egy
valamit tudni kell. Sem Zeke, sem a szüleim, sem én nem vagyunk átlagos
emberek. Sámánok vagyunk. A sámánok kapcsolatba tudnak lépni a
szellemekkel és harcolhatnak az erejüket felhasználva a szellemmel
egységben.
A családomat megölték, nekem az otthonom a kollégium lett. Nem
tudtam, hogy mi lett a szüleimmel, amíg egy nap levelet nem kaptam, hogy
meghaltak. Megölték őket, de nem tudják, hogy ki volt. Azt mondják, hogy
az emberek nem változnak gyorsan. Én változtam. Egy pillanat alatt
magamba fordultam. Minden sámánnak van egy stílusa. Szellem, fegyver így
igazodik hozzá. A kollégiumban kaptunk szellemet és fegyvert. Én egy
vasöklöt és egy kaszát választottam. Harcolnom kellett egy szellemmel és
megnézték, hogy ki az igazi nekem. Egyik se volt jó.
-Egyik se jó neki. Hacsak…-mondta a kiképző és elrohant. Egy csodaszép
szellemmel jött vissza. Magas szőke hajú, fekete ruhás szellemmel.
-Ő itt a sötétség Úrnője. Egyesülj vele!- Egyesültem. Nagyon jó érzés.
Megtaláltam az igazit!
-Látom te is érzed, hogy ő az igazi. De tudd ,ez a kollégium legerősebb
szelleme csak annak adjuk oda, aki felkészült rá. Te fizikailag és
erőileg és erősebb vagy akármelyik társadnál. Téged illet.
-Köszönöm.- mondtam és kimentem.
Teltek múltak az évek. Sokat harcoltam nagy sámán lett belőlem. De
nem szeretetből és céltudatból merítettem erőt. A düh, a szomorúság és a
gyűlölet hajtott. Ez akkora erőt adott, hogy már lassan az edzőknél is
erősebb lettem. De a düh, a szomorúság és a gyűlölet kegyetlenséget
vonzott maga után .A folytonos győzelem túl nagy magabiztosságot és
beképzeltséget. Egy nap azonban váratlanul összehívtak minket az edzők.
Takami és Kyama.
-Elérkezett az idő, hogy elmondjunk nektek valamit. Minden 500 évben
megrendeznek egy viadalt, aminek a győztese lesz a Sámán Király.
Elérkezett az idő. Nem sokára kezdetét veszi a verseny. Csak az nyerheti
meg, aki méltó rá. Teszünk egy próbát. Megnézzük, ki lesz az intézet
Királya.- mondta, mire a gyerekek nagy üdvrivalgásokba törtek ki.
-Most megmutatom, mit tudok!- gondoltam.
-Apropó, Darknessa! Te nem vehetsz rész benne. Nem akarunk vérontást.
–mondta, majd gyorsan eliszkolt, hogy nehogy a kaszámmal találja szembe
magát.
-De igaza van! Én megölném egy szemrebbenés nélkül. Gyilkolnék és nem
is bánnám meg. Egy szörnyeteg vagyok. De ezt nem tűröm tovább. Soha nem
harcolhattam másokkal. Elmegyek. Felmentem a szobámba és összepakoltam a
cuccaimat. Aztán szépen elsétáltam. Senkinek nem tűnt fel. Mentem,
mentem. Eleredt az eső és hideg lett. Nem törődtem vele. Mentem és
mentem. Már hajnalodott, az eső szerencsére elállt. Közben gondolkodtam.
-Ha megölök még a meccs előtt viszonylag erős sámánokat, akkor annyival
több esélyem van a Király címre.- Elterveztem, hogy megvalósítom ezt a
tervem. Továbbmentem. Hangokat hallottam, csata hangjait. Leskelődtem.
Egy vidám, kedves arcú fiú harcolt egy ellenszenves, mogorva sráccal.
Erős sámánok voltak.
-Elérkezett az első állomás. Ha őket megölöm, akkor 2 erős sámán nem
versenyzik, kvázi nekem több az esélyem. -gondoltam. A mogorva fiú
legyőzte a vidámat. Meg akarja ölni. Nem hagyhatom. Egy szempillantás
alatt ott voltam és könnyűszerrel kivédtem a csapást.
-Mi a halál?- kérdezte a vidám, de meg is torpant, mert a kedvenc
fekete csuklyám volt rajtam és kasza a fegyverem.
-Mit keresel itt? És ki vagy? Tűnj el! Semmi közöd sincs hozzánk.-
mondta dühösen a mogorva.
-Idefigyelj! Ki vagy TE, hogy itt kérdéseket teszel fel
nekem?-dühítettem jobban
-Len Tao vagyok, a Tao család leendő feje.-mondta nagy büszkén.
-ó,igen?A nagy Len Tao,aki azt hiszi,hogy neki mindent szabad?Nos,akkor
most jön a pofáraesés!Nem te mondod meg,hogy ki mit csinál!-Már vörös
volt a feje.
-Majd meglátjuk!1 hónap múlva itt és megnézzünk ki kinek mondd
mit!-Fogta magát és elment még egy gyilkos tekintetet azért vetett rám.
-Te ki vagy?-fordultam a másik fiúhoz-Egy másik nagy Valaki?
-Lehet.Yoh Asakura vagyok.-mosolygott.(még ilyenkor is mosolyog?!)
-Jól van,Asakura.2 hét múlva itt,és meglátjuk milyen nagy vagy!
-mondtam majd elmentem.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
