Az amulettek bizonyos erők vonzására vagy elhárítására szolgáló materializált energiák. A legrégebben használatos eszközök, melyeket védelemre vagy a kívánságok teljesítésére használtak. Évezredek óta bíznak az emberek ezen "ékszerek" kivételes hatásában. Talán az amulettek legismertebb használója és készítője Salamon király volt, aki így szellemeken tudott uralkodni és nagy bölcsességre tett szert.

A mágia eszköztárának legegyetemesebb és legnépszerűbb darabjai az amulettek és a talizmánok. Az amulett elnevezéssel általában azokat a kisméretű tárgyakat jelölik, amelyek tulajdonosuk mágikus védelmét szolgálják. A mágikus védelem a legtöbb esetben egyet jelent a szemmel verés elhárításával, a rontás megakadályozásával és a démonok vagy más ártó szellemek elijesztésével, távoltartásával. Természetes vagy ember alkotta tárgyat egyaránt lehet amulettként alkalmazni. A legkedveltebb természetes amulettek közé tartoznak a különféle kövületek, féldrágakövek, csigák, kagylók, karmok, fogak és gyökerek, az ember alkotta amulettek közé pedig az isteneket, angyalokat, szemeket és kezeket ábrázoló szobrocskák. Végső soron azonban amulettnek tekinthető minden olyan, nyakba akasztható vagy testre erősíthető tárgy, amelyet tulajdonosa vagy viselője annak tart. A talizmánok ezzel szemben olyan mágikus eszközök, amelyek meghatározott célok elérését, események bekövetkezését, vagy anyagi javak megszerzését vannak hivatva elősegíteni.

A talizmánok a legtöbb esetben mesterségesen előállított tárgyak, amelyek gyakran egy szisztematikusan felépített, minden esetlegességtől mentes mágikus ábrával vannak ellátva. Az általában kör alakú talizmánábrák leggyakoribb szimbólumok, démonok, angyalok és istenek nevei, jelképei, karakterei, szigillumai és képmásai. A gyakran meghatározott anyagra, módon, időben és körülmények között elkészített talizmánt tulajdonosa egy hagyományos felszentelési rítussal, vagy legalábbis egy rögtönzött birtokbavételi szertartással teheti még hatásosabbá.Az amulett, de még inkább a talizmán csak egy személyhez tartozhat, mások által való viselése, de talán még érintése is csökkenti az erejét, illetve hatékonyságát.

Példaként itt van pár darab:

Koreai szerencsetalizmán a Li dinasztia második periódusának (XVVII.-XIX.sz.) idejéből.
A közepén látható, körbe rajzolt kereszt a négy égtájat jelképezi, és arra utal, hogy a talizmán a tér minden irányából magához vonzza a szerencsét és a boldogságot. A központi ábra körül elhelyezkedő jelek a boldog élet öt alappillérét jelentik, amelyek többé-kevésbé megegyeznek a kínai szerencsetalizmánok és üdvözlőkártyák öt denevérrel jelképezett öt áldásával. Ez az öt alappillér a következő: su- hosszú élet; pu- gazdagság; kong-njong- béke és egészség; ju ho- erény; no dzong-mjong- természetes halál.

A főnix az égi tűz, a Nap, az örök megújulás és a hallhatatlanság jelképe. Az ősi Egyiptomban az újjászületett Ozirisz halhatatlan, mindent beragyogó lelkeként tisztelték. Kínában Feng-huang néven ismerték, és a madarak királyának tartották. Ezenkívül összefüggésbe hozták a császárnővel, a házastársi hűséggel, a nemi egyesüléssel, a déli iránnyal, a tűzzel, a nyárral és a piros színnel. Testrészei az öt erényt szimbolizálják; feje az erkölcsi tisztaságnak, két szárnya a kötelességtudásnak, háta a rituálisan szabályozott viselkedésnek, mellkasa az emberszeretetnek, gyomra pedig a megbízhatóságnak felel meg. Az antik szerzők tudni vélték, hogy a főnix minden ötszázadik évében meglátogatja az egyiptomi népvárost, Héliopoliszt, ahol hamuvá égeti magát, majd hamvaiból újra életre kel. Egyesek szerint a Főnix a ciklikusan elpusztuló és ujjászülető univerzum szimbóluma. Tacitus 1461 évben adja meg életkorát, Manilius pedig egy platón évében , amely addig tart, amíg a Nap, a Hold és az öt bolygó vissza nem tér kiindulási helyzetébe. Tertullianus, Szent Ambrus és Jeruzsálemi Szent Cirill a testi feltámadás bizonyítékát látta benne.

A pentagramot, vagyis a megszakítatlan, önmagába visszatérő, ötször megtörő és önmagát ötször metsző vonallal megrajzolt ötágú csillagot a belőle áradó mágikus erő miatt egykor az ördögök, démonok és más ártalmas kreatúrák elijesztésére, távoltartására használták. A pentagramnak elsősorban azért tulajdonítottak mágikus erőt, mert többszörösen magába foglalja azt az évezredek óta ideálisnak és tökéletesnek tartott arányt, amelyet egyebek közt aranymetszésnek (sectio durea) isteni metszetnek (sectio divina) és isteni aránynak (divina proportione) neveznek, s amelynek első meghatározását (a:b=b:[a+b]) Euklidész geometriai tankönyvéből ismerjük. Európában a középkor és az újkor folyamán gyakran festettek vagy karcoltak pentagramot a házak küszöbére, hogy megoltalmazzák a ház lakóit a rontástól, és elriasszák a démonokat. A varázslatos pentagram az idők során fokozatosan a mágia első számú szimbólumává vált. Ma a felfelé álló pentagram jelképezi a fehér mágiát illetve boszorkányságot, a teurgiát és a jobb kéz útját, a lefelé álló pentagram pedig a fekete mágiát, illetve boszorkányságot, a goiciát és a bal kéz útját.

Az ezoterikus tradíció szerint a világon minden dolog és minden történés két egymással szembenálló és egymást kiegészítő erőnek van alárendelve s ezeknek az erőknek a szüntelen harca, váltakozása, ingadozása, és az egyensúlyi helyzet megteremtésére való állandó törekvése eredményezi azt a folyamatos mozgást, amely egyet jelent az élettel, sőt a világegyetem létével. Ez a dinamikus, két pólusú univerzumkép a legtisztább formáját a kínai taoizmusban érte el. A taoizmus szerint a világegyetemben minden dolog, és minden történés vagy jin vagy jang karakterű illetve ahogy a "sárga császárnak" tulajdonított ősi orvosi könyvében olvashatjuk: "Az univerzumban minden az örökké váltakozó jin és jang erők határoznak meg." A jin elsődleges jelentése árnyékos lejtő naptól védett hely, a hegy északi oldala, másodsorban jelent még sötétséget, éjszakát, hideget, gyengédséget, befogadást, nőiességet, passzivitást, földet és halált. A jang elsődleges jelentése napsütötte lejtő, a hegy déli oldala, másodsorban jelent még fényt, nappalt, meleget, erőt, kiáradást, férfiasságot, aktivitást, eget, és életet. A jin-jang ábra talizmánként viselve elősegíti a test és a lélek harmóniáját, a belső és ezáltal a külső béke megőrzését, illetve megvalósítását.