| KoRn: See You On The Other Side----->
A Korn legnagyobb fanatikusai valószínűleg addig hallgatják a lemezt, ameddig megszeretik, vagy pedig az első hallgatás után csalódnak és feladják. Talán annak van igaza, aki több figyelmet szentel az új anyagnak.
2005-12-28
A Korn nehéz helyzetbe került, miután Head gitáros kivált a csapatból, és ezáltal az egyik fő dalszerzőt is elvesztették a srácok. Vajon ez hallatszik, avagy nem hallatszik az új albumon? A válasz: talán igen. A csapat az utóbbi lemezeivel is egyre inkább a kommersz, és eladható(bb) felé haladt, és ezzel az albummal még egy jó nagy lapáttal rádobtak az eladhatóság szemétdombjára. Mindezt jelzi a "csúnyabeszéd-mentes" verzió, a bónusz kiadásban kapható pop-osított remixek. A metal avagy rock műfajban ez a "steril" megközelítés nem túl jó ötlet, és ez nyílván a lemez produceri csapatának is köszönhető, akik eddig nem kifejezetten a torzított gitárbandák lemezeiről váltak ismertté.
A "See You On The Other Side" lehet egy utalás is a másra, vagy akár tisztelgés Ozzy papa előtt, hasonló című száma után, de ez lényegtelen is. A Korn hetedik lemeze - úgy tűnik - már egy teljesen más generációnak próbál szólni, mint tíz évvel ezelőtt. A gépies hangzás, amely Terry Date munkájának köszönhetően ezúttal is zseniális, és elsőosztályú, mégsem hozható párhuzamba azzal a műfajteremtő, és számos metal zenekarra is hatással lévő Korn kezdeti lemezeivel.
A jobban háttérbe szoruló gitárok, a leegyszerűsödött basszus témák, és az élő jellegéből sokat vesztett dobok egy új (hang)képet mutatnak. Aki képes ezzel megbarátkozni, annak tetszeni fog a lemez! Rengeteg vokál és effekt kíséri a dalokat, tökéletesen kivitelezve, de vannak szinte véletlenszerűnek tűnő, egyszerű elektronikus betétek is, amelyek eléggé Korn-idegenek.
Sokadik hallgatásra képes beérni a lemez, és ha függetleníti magát az ember a korábbi Korn-művektől, akkor egy más megközelítésben még kedvenccé/kedveltté is válhat a "See You On The Other Side". Ennek fényében a pontszám megér egy jó osztályzatot, ha korábbi lemezeikhez hasonlítjuk, akkor maximum a közepes szintet súrolja. A borító az utóbbi idők leghülyébb színvilágú lemezborítója, totális színkavalkád, amely nyilvánvalóan a koncepció része ugyanúgy, ahogy a fantasztikusan megcsinált flash alapú weblap is, de sajnos most nem a körítés kapja, az így is jóindulatú pontszámot.
tracklist:
1. Twisted Transistor
2. Politics
3. Hypocrites
4. Souvenir
5. 10 Or A 2-Way
6. Throw Me Away
7. Love Song
8. Open Up
9. Coming Undone
10. Getting Off
11. Liar
12. For No One
13. Seen It All
14. Tearjearker
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
