HALLOWEEN

Halloween az egyik legrégibb ünnep, eredete évszázadokra vezethetô vissza. Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki.
Évszázadokkal ezelôtt a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén éltek a kelták. A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette gyönyörûvé a földet és növesztette a termést.
A kelta újévet november 1-én ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor.
Az újév elôestéjén, október 31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak különbözô formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel, fôként macskáét.
Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdôdött az ünnepség. A kelta papok a hegytetôn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be, és tûz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat és ûzik ki a gonosz szellemeket.
November elsején az emberek állatbôrökbôl és állatfejekbôl készült kosztümökbe öltöztek, és a napisten, Samhain tiszteletére 3 napos fesztivált tartottak. Ez a fesztivál volt az elsô Halloween.
Az elsô szádadban a rómaiak elfoglalták Angliát. Sok hagyományt hoztak magukkal, melyek egyike a Pomona-nap volt, ami a gyümölcsök és kertek istennôjének ünnepe, és november 1 körül tartották. A következô évszázadok folyamán a kelta Samhai fesztivál és a római Pomona-nap hagyományainak keveredésével jött létreaz elsô ôszi ünnep.
A következô behatás a kereszténység terjedésével érkezett. 835-ben a római katolikus egyház november 1-ét mindenszentek ünnepének nevezte ki. Késôbb az egyház november 2-át is szent nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tûzgyújtással, felvonulással ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek. A kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem, folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen szokások összevegyültek.
Hogyan ünnepelnek Magyarországon…
A mindenszentek és halottak napja(november elseje és másodika) a halottakra való emlékezés ünnepe. Az ünnep elôestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a kegyelet virágait tûzik az elhunytak sírjára. Másnap, halottak napján van az ünnepélyes szentmise. Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát gyújtanak a sírokon.
A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Egyes vidékeken a temetôbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belôle, a maradékot pedig a koldusoknak adták. Szeged környékén “mindönszentek kalácsa”, “kóduskalács” néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek.
Sokfelé úgy tartották, hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a templomban és amíg a harang szól hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott. Nem volt szabad mosni, vasalni, meszelni, a földeken dolgozni, mert mindez bajt hozhat a ház népére. E hiedelmek ma már kiveszôben vannak, de mindkét nap, városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe.

Halloween. Jelmezek és töklámpások. Játékok és örömtüzek. Általában ártalmatlan gyermekünnepnek látjuk. És az is. Most már. Története viszont a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza. A Halloween-t évente ünneplik, de tulajdonképpen minek is az ünnepe ez? Honnan származnak sajátos jelmezei? Mint ahogyan egyesek vélik, valóban démonok imádása? Vagy csupán néhány ősi pogány rítus ártalmatlan nyoma? Amerika a világ összes kultúrájának olvasztótégelye. Az, hogy rengeteg nemzetből áll ez a nép, azt is jelenti, hogy ünnepeik a legkülönfélébb hagyományokat ötvözik egyetlen amerikai tradícióvá. A Halloween talán erre a legjobb példa gazdag "keverékörökségével". "Halloween" szó a katolikus egyháznak köszönhető: a mindenszentek (elő)estéje (All Hallows’ Evening) angol kifejezésének az összevonása. November elseje, mindenszentek napja a szentek dicsőségét hirdető katolikus ünnep, mely elnevezés hivatalosan a XVI. század elejétől ismert. Korábban már III. György pápa is elrendelte a pogány szokások elleni küzdelemben, hogy mindenszentek napja pontosan Samhain napjára essen. De a Kr. e. 5. században, a kelta Írországban a nyár hivatalosan október 31-én ért véget, a tél beköszöntével. Akkoriban az egész év két évszakból állt - a növekvő évszak és a tél. Élet és Halál. Beltane és Samhain. Az őskelta "samhain" szó feledésbe merült jelentését illetően kétféle felfogás alakult ki: az egyik szerint egyszerűen a meleg periódus végét jelenti, a másik szerint viszont egyesülés, gyülekezés az értelme, és arra utal, hogy a tél beköszöntével újból egybegyűlik a közösség vagy a család. November elseje volt a halál évszakának kezdete, a kelta újév, és az ősök, halottak tiszteletének ünnepe. Egy történet szerint ezen a napon az adott évben elhunytak lelkei visszatérnek, hogy élő testet keressenek, melyet a következő évben megszállhatnak. Úgy hitték, ez az egyetlen reményük a halál utáni életre. A kelták azt tartották, hogy az idő és a tér törvényei ez idő alatt érvénytelenek, és a szellemvilág elvegyülhet az élővel. Érthető módon az élők nem akartak "megszállottak" lenni, ezért október 31-ének éjjelén a városiak minden tüzet kioltottak otthonaikban, hogy azok hidegek és nemkívánatosak legyenek. Aztán felöltöztek mindenféle kísérteties jelmezbe, és hangosan körbeparádézták a szomszédságot, lehetőleg minél nagyobb pusztítást végezve, hogy elriasszák a szellemeket, akik testet keresnek maguknak. Egy másik (és a valódi) magyarázat szerint a kelták azért oltották ki tüzeiket, hogy minden törzs egy hatalmas, közös, szent máglyáról újra meggyújthassa azt. A skótoknál ugyanígy zajlott a dolog, de ők úgy hitték, ha belebámulnak ebbe a tűzbe, meg tudják mondani a jövőt.

Vannak olyan történetek, melyek szerint a kelták áldozatként beledobták ebbe a szent örömtűzbe azt, akit - úgy gondolták - már megszállt egy lélek, de ezek a sztorik később mítosznak bizonyultak csupán. Nemcsak a szellemek szabadultak el ezen az éjszakán - gonosz lelkek és manók egyaránt kóboroltak a földön. Hogy megvédjük rokonaink lelkét, ijesztő arcokat festettünk a lopótökre, hogy elűzzük a rosszat. És hogy biztosra menjünk, magunkat is félelmetes maskarákba rejtettük. A tündérek kérdése még így is megoldatlan, akik ilyenkor szintén szabadon kószáltak. A tündérek nem voltak sem jók, sem rosszak: tündérek voltak. Szívesen jutalmazták meg, ha valaki jót tett velük, de nem szerették, ha keresztbe tesznek nekik. Samhain estéjén a tündérek koldusnak álcázták magukat, és házról házra jártak koldulni. Akik adtak nekik élelmet, azokat megjutalmazták, akik becsapták az ajtót, számíthattak némi kellemetlen meglepetésre. Kr. u. 43-ban a rómaiak legyőzték a keltákat, és a két kultúra kénytelen volt együtt élni, majd lassan megkezdődött egybeolvadásuk, szokásaikkal együtt. A gyakorlat is megváltozott idővel: rituális formát öltött azzal, hogy a lélekhit halványodásával a lidércként, koboldként, boszorkányként és szellemként való jelmezöltés már jóval ünnepélyesebb szabályokkal bírt. A Halloween-i szokást az 1840-es években a nagy éhínség elől menekülő ír bevándorlók vitték Amerikába. A töklámpást is az ír folklórnak köszönhetjük. Amint a mese mondja, egy Jack nevű ember (aki csaló volt és hírhedt volt iszákosságáról is) felcsalta a Sátánt egy fára, amibe aztán Jack belefaragta a kereszt jelét, így a Sátán csapdába esett: nem tudott lemászni. Megegyeztek, hogy ha Jack leengedi, soha többé nem kísérti meg. Így is lett. Miután Jack meghalt, nem engedték be a Mennybe bűnei miatt, de a Pokolba sem nyert bebocsátást imént említett tréfája miatt. Kapott viszont az ördögtől egy darab parazsat, hogy azzal világítson a sötétben. Ezt a parazsat Jack belehelyezte egy kifaragott marharépába, hogy tovább tartson. Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, marharépa helyett tökből kezdték kivájni lámpásaikat, azon egyszerű oknál fogva, hogy abból több volt. Bár néhány pogány csoport, kultusz és sátánista kedvenc ünnepének vallja Halloween-t, az ünnep nem ördögi praktikákon alapul. Végül is az ünnep annyira ördögi, amennyire egyesek azzá merészelik tenni. Tehát ha október 31-én előfordul, hogy a szél kissé túl gyászosan hangzik, amint átfúj a csupasz fák csontvázujjai közt, az csak a mi fantáziánk. És ha úgy tűnik, a fagy a sír hideg leheletét hordozza, az csak az ősz, mely a tél beköszöntét jelzi. Nincs többé semmi dolgunk a szellemekkel és koboldokkal, amelyek valaha magukénak tudták ezt az éjszakát. És ha kibámulsz az éjszaka homályos sötétjébe, mintha valami zörögne a halott avarban, jusson eszedbe, hogy a tündérek már nem táncolnak többet az ember birodalmában. - Egyszerűen csak Halloween van.