10 óra van, a gyengélkedőn csupán két diák fekszik. Pontosabban két barát.

Harry már felébredt, de annyira fáradt volt, hogy nem volt ereje felkelni. Átnézett a mellette levő ágyra, ahol Hermione békésen aludt. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. A fiú önkénytelenül is elmosolyodott a látványtól. Hermione rakoncátlan fürtjei szinte az egész párnát beterítették. Hosszú, sötét pillái az égbe meredeztek. Lehengerlő látványt nyújtott.

Harry szemei elidőztek a lány bájain. Rengeteget változott a nyáron. Bozontos haja, most

gyengéden omlott vállaira. Sokat nőtt is a nyáron. Már nem az a pajkos kislány volt, akit elsőben megmentettek a troltól. Ez a lány már egy érett nő volt. 

Ahogy gondolkodott, nem vette észre, hogy elmélkedésének tárgy felébredt és őt kérdő tekintettel nézi. Harryt neve többszörös kimondása húzta vissza a valóságba.

-         Harry, Harry. Hahó.- Hermione kis kezével kalimpált a fiú előtt.

-         Jaj, bocs. Mondtál valamit?

-         Nem, nem mondtam semmit, de te viszont erősen elmélkedtél valamin.

-         Az meglehet.- félt bevallani magának is, hogy a lányon gondolkodott, azon a lányon, aki 7 éve mellette van és segít neki. Elgondolkodott vajon mért van vele.

-         Mért válaszolsz így?- rosszulesett Hermionénak, hogy nem mondja el Harry ami a szívét nyomja.

-         Bocsánat. Azon gondolkodtam, hogy mért vagy mellettem, vagyis, hogy mért vagytok mellettem Ronnal.

-         Ez egyszerű. Mert szeretünk téged!- felelte mosolyogva Hermione.

-         De Voldemort vadászik rám. Ti mégis itt vagytok. Egy olyan ember üldöz, aki számtalan embert meggyilkolt. Féltelek titeket. Nem akarom, hogy bajotok essen!

-         Ugyan, már rég eldöntöttük, hogy melletted vagyunk.- Hermione felállt, kicsit megcsuklott a lába, de aztán elért Harry ágyáig. Leült a fiú mellé és megölelte.- Ismétlem, ránk mindig számíthatsz.

-         Főleg most van szükségem rátok, de nem kérhetem, hogy harcoljatok mellettem.

-         Én úgyis melletted harcolnék. Az erőink a legnagyobb meglepetés lehet Voldemortnak a csatában.

-         Most, hogy említed, rájöttünk újjakra is. Te tudod a kezeddel irányítani a dolgokat és valamien védőburkot tudsz csinálni magad köré. Én gyógyítok, és el tudtam tüntetni a burkot, amit készítettél. Fura, akkor lehet ezt mindketten tudjuk.

-         Lehet. Sajnálom, de én nem emlékszek semmire. Odáig tiszta a kép, amíg ellököm Malfoyt. Tényleg ő hogyvan, nem akarok ezért semmit kapni.- aggodalmaskodott Hermione.

-         Jólvan meggyógyítottam, semmi baja.

-         Te hogy kerültél ide? Rádtámadott?- a lány arckifejezése a dühtől eltorzult.

-         Nem. Amikor elájultál, én megpróbáltalak meggyógyítani. Nem sikerült, nagyon sok erőmet vette el a többszöri próbálkozás. Innen már én sem emlékszek semmire.

-         Egyszóval most miattam vagy itt. Nagyszerű. A legjobb barátomat a gyengélkedőre juttattam!- Hermione szeméből könnycseppek hullottak a fehér ágyneműre. Zokogva borult barátja nyakába.

-         Hermione, nem a te hibád volt, hanem Malfoyé!- ez nem érdekelte a lányt, csak zokogott tovább. Harry átölelte Hermionét és lassan ringatni kezdte. Pár perc múlva Hermione újra elaludt, de most Harry karjaiban.

Mikor meggyőződött róla, hogy barátnője elaludt, felvette és befektette az ágyába. Ő is inkább visszafeküdt aludni.

Másnap reggel nem kelt korán. Hermionével ellentétben Őt már elengedte Madam Pomfrey, csak azért ült a fiú mellett, hogy mikor felébred, együtt mehessenek el. Nagyon várta az első Kviddics edzését. Bízott benne, hogy be fogják válogatni.

Harry 9-kor kelt.

-         Szia Mio! Mióta ülsz itt?

-         Jó reggelt! Nem sok ideje. Elengedett minket Madam Pomfrey. Úgyhogy mehetünk edzésre is.- ezt egy hatalmas mosollyal mondta.

-         Ez jó hír, remélem te is a csapat új tagja, leszel.

-         Én is. Azt hallottam kiállt egy hajtó is.

-         Akkor már két helyre kell embert találnom. Majd meglátjuk melyiknek vagy jó.- kacsintott barátnőjére.

-         Én hajtó jobban lennék.

-         Akkor csak azt próbáljuk. Rendben?

-         Rendben, de most menjünk reggelizni. Dumbledor professzor felmentett minket a mai órákról.

-         Komolyan? Jaj de jó. Végre egy kis pihenés. Farkas éhes vagyok.- jelentette ki Harry és kiugrott az ágyból.

-         Olyan vagy, mint Ron!- mosolygott Hermione.

-         Megyünk?- türelmetlenkedett Harry.

-         Menjünk!- felelte a lány.

Hermione belekarolt barátjába és útnak indultak. Mikor leértek a Nagyterembe, már alig voltak. Persze a bőszen falatozó Ron még mindig ott volt.

- Jó reggelt!- mondta Ron, miközben egy hatalmasat harapott a szendvicsébe.

- Neked is!- hangzott az üdvözlet kórusban. Hermione izgatottan állt neki egy szelet pirítós kenegetésének. Harry csak mosolygott a lány izgatottságán.

- Mi ez a nagy kapkodás, jókedv?- a vörös fiú tekintete két barátja között cikázott.

- Hermione izgul, mert ma lesz az első kviddics edzése.

- Nem is izgulok.- pirult el a lány.

- Értem, de most menjünk órára.

- Fel vagyunk mentve a mai összes óra alól. Sajnálom Ron!- Harry a sajnálkozás legkisebb jelét sem tanúsította.

- Nagyon sajnálhatod…- motyogta Ron – Akkor én megyek is, edzésen találkozunk.

- Szia, figyelj oda órán!- tanácsolta Hermione.

-         Mi mit csinálunk egész nap?- érdeklődött Harry.

-         Harry Hermione nap?- húzta kaján mosolyra száját a lány.

-         Rendben van. Akkor hova legyen az út? A parkba, vagy valamelyikkőnk szobájába?- az utolsó lehetőségnél huncut mosoly telepedett az arcára.

-         Nem is rossz ötlet. Ne gondolj rosszra!- fenyegette meg ujjával Hermione a fiút.

-         Vigyázz mit teszel az ujjaddal! Nem akarom úgy végezni, mint Mafoy!

-         Nem tehetek róla, ha véletlen meglibben a kezem.- tolta el a fiú töklevét egyetlen intéssel, mikor nyúlt volna érte.

-         Nagyon vicces. Megreggelizünk, aztán felmegyünk hozzám. Oké?

-         Oké. De én előtte, még le szeretnék tusolni és rendbe hozni magamat, megvárhatsz a szobámban is.

-         Jó. Akkor el is indulhatunk, ha csak nem akarsz még enni.

-         Induljunk.- állt fel Hermione és elindultak Harryvel a Griffendél klubhelysége felé.

-         Rókafog.- hangzott a jelszó a fiú szájából, mire a portrélyuk előtárult.

-         Gyere fel, sietek.- Hermione már masírozott is be a fürdőbe.

Harry egy ideig nem tudta mit csináljon, csak lézengett a szobában. Észrevette, hogy mien csodálatos kilátás nyílik az ablakból. Odament és ráült az ablak melletti ülőalkalmatosságra. A messzeségbe meredt. A horizonton túl próbált látni, arra a tájra, ahol csak a képzelete tud barangolni.

Észre se vette mikor, Hermione kilépett a fürdőből. A lány lassú léptekkel a fiú mögé lépett, a vállára tette a kezét, amire kicsit megremegett Harry.

-         Gyönyörű, igaz? Minden reggel itt gondolkodok.

-         Nem csodálom. Ha készen vagy, mehetünk is.

-         Rendben. Induljunk.- lépett az ajtó elé Hermione.

Írj kritikát