1.fejezet

Harry kivételesen, korán kelt fel. Csak feküdt az ágyában és gondolkodott. Az elmúlt nap járt a fejében, mikor szakított Ginnyvel. A lány megértette a döntését. Nem firtatta a „Miért?” kérdést. Tudta, hogy Harry mért döntött így és tiszteletben tartotta. Ugyan még szerették egymást, de ez a szeretet baráti volt inkább. Ginny nagyon szerelmes volt a fiúba, aki ezt tudta, de neki nem tetszett a lány. Idővel ő is máshogy tekintett rá, járni kezdtek. Semelyikük nem sajnálta, hogy vége lett kapcsolatuknak, mivel a barátság megmaradt, és a boldog, együtt töltött napok is szebbé tették a múltat.

 *

Hermione az ablakban ült. Nyitott ablakon keresztül nézte a Roxforti birtokot. Az őszi nap sugarai gyengéden simogatták az arcát. Bárki, ha belépett volna a szobába, egy angyalt vélt volna látni. A lányt körbeölelték a napsugarak, fénylő sziluettje ült az ablakban, akár egy angyal. Gondolatai messze jártak. Csupán a teste volt jelen, a lelke a felhők közt repült.

Gyermekkorában mindig a magasba vágyott, a felhők hátára. Ahonnan az egész világot be lehet látni. Most, pedig hiába tud repülni, nem szeret. Igaz a seprű nem szárnyak, de megadja azt az örömöt, amit a repülés okoz. Hírtelen valami végigsimította a kezét, ami visszarántotta a valóságba. Csámpás dorombolva bújt hozzá. Hermione megsimogatta a macskát, ránézett az órára. Igaz még csak hat óra volt, de már nem bírt mit tenni, felöltözött.

Mikor leért a klubhelységbe csak Harry volt ott.

-         Szia Hermione!

-         Szia Harry! Hogyhogy ien korán fent vagy?

-         Semmi különös, csak nem bírtam már aludni- a fiú lehajtotta a fejét- tegnap szakítottam Ginnyvel.

-         Mért?- ült le Hermione Harryvel szemben. – Valami baj volt?

-         Nem, de féltem Voldemorttól . Voldemort mindenkit meg akar ölni, aki közel áll hozzám. Féltem Ginnyt!

Hermione megölelte barátját, és a fülébe súgta: - Ne aggódj, mi mindig itt leszünk neked Ronnal.

-         Köszönöm! Ma úgyis szombat van, gyere és töltsük együtt a napot! Csak mi ketten. Nah, mit szólsz hozzá?- kérdezte a fiú.

-         Rendben! De mi lesz Ronnal?- aggodalmaskodott Hermione.

-         Semmi. Megmondjuk neki, hogy ez egy „Hermione és Harry” nap lesz!- mosolygott Harry.

-         De nem fog megsértődni?

-         Ne aggódja majd én elintézem.

-         Oké.

-         Már farkas éhes vagyok!- a fiú megdörzsölte a hasát és karon ragadta barátnőjét.

-         Akkor menjünk!- nevetgélve értek le a Nagyterembe.

Reggeli után kimentek a parkba sétáltak, közben beszélgettek. A beszélgetés a kviddicsre terelődött. Furcsa módon Hermione figyelt. És nem a szemét forgatta. Kiderült, hogy kiállt egy fiú a csapatból.

Hermione morfondírozni kezdett valamin, közben az alsóajkát beharapta.

-         Harry? Mien posztja volt annak aki kiállt?

-         Terelő volt. Mért?

-         Gondoltam… lehetne, hogy én legyek az új terelő.- Harry szeme elkerekedett.

-         Mio, te mindig is utáltad a kviddicst! Mi ez a nagy változás?

-         Soha nem utáltam, csak azt amikor ti beszéltek róla Ronnal!- csattant fel Hermione.

-         Jó, akkor gyere el az első edzésre, és megnézzük mit tudsz.- ajánlotta fel Harry.

-         Oké.- egyezett bele mosolyogva.

Hermione ellépett Harrytől és futni kezdett.

-         Kapj el ha tudsz!- nevetett a lány, utána megeresztett egy nyelvöltést.

-         Óh, fogócskázzunk?! Akkor készülj fel! Én a helyedben futnék.- nevetett Harry, majd futni kezdett a lány felé, De ő gyorsabb volt még időben elhajolt a kéz elöl és gyors futásba kezdett.

-         Ha úgy kviddicsezel mint, fogócskázol, akkor megnyerünk minden meccset.- nevetett Harry.

-         Akkor minden meccset meg fogunk nyerni!

-         Azt majd meglátjuk kedden.- még sokáig fogócskáztak, Harry egyszer se kapta el a lányt. Végül kifáradtak és leültek egy tóparti fa alá.

-         Az elmúlt hat évben mennyit ültünk itt.- elmélkedett a fiú, és átkarolta barátnőjét.

-         Már csak ez az év, aztán felnőttek leszünk. Semmi csíny, semmi játék. Csak a nagybetűs Élet!- Hermione a fiú mellkasára hajtotta a fejét.

-         De még gyerekek vagyunk, még bármit megtehetünk! Még nem kötelezhet minket senki, hogy viselkedjünk, még viháncolhatunk önfeledten.- azzal felpattant, és magával húzta Herminét. Cigánykereket kezdett hányni. Hermione csak figyelte.

-         Gyere Mio, had lássam neked hogy megy!

Hermione is cigánykerekezni kezdett. Mikor elfáradtak csak feküdtek az avarban és bámulták az eget.

-         El is felejtettem, mien gyereknek lenni. Köszönöm ezt a napot neked. Rég nem szórakoztam ien jól.

-         Ha ennyire tetszett, akkor meg kell ismételni máskor is!

-         Jó lenne. Már kezd sötét lenni, be kéne, meni.- ajánlotta barátjának.

-         Rendben.- leporolták magukat és indultak a kastély felé.

*

Késő este búcsúztak el egymástól. Hermione fáradtan feküdt le aludni. Visszagondolt a nap szép perceire, ami mosolyt csalt az arcára. Ezzel a mosollyal érte az álom.

Harry is fáradt volt. Ő még olvasott egy kicsit. Könyvel a kezében lépett az álmok mezejére.