Drága Hermione!

Mikor ezeket a sorokat olvasod, akkor Én már Voldemort előtt leszek. Elegem lett abból, hogy folyton elveszítem azokat, akik a támogatást jelentik a számomra.

Téged nem akarlak elveszteni.

Az idő múlásával túl fontos lettél a számomra. Nem vettük észre, de a gyászunk közepette lassan egymásba szerettünk. Nem kellet kimondanod, elég volt a szemedbe néznem, és tudtam, én sem vagyok közömbös a számodra.

És mégis, a szerelmünk egyszerre két érzéssel tölt el. Szeretlek az életemnél is jobban, de ugyanakkor… féltelek.

Nem bírnám elviselni, ha téged is…ha el kellene temetnem téged. A többiek elvesztése nagyon megviselt, de ha már te sem lennél mellettem. Nem hiszem, hogy ép ésszel el tudnám viselni.

Nem, ezt nem engedhetem. Épp elég volt Ron és Ginny sírja fölött állnom és búcsút venni tőlük.

Ha történne velem valami, ami, lássuk be, elégé valószínű, akkor a végrendeletem megjelenik az étkező falára tűzve, melyben mindenemet rád hagyományozom. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted, hiszen szeretlek.

Emellett készítettem egy bájitalt, amit ha megiszol, akkor egy kis résszem benned élne tovább. Most megriadsz, mert azt hiszed, hogy Én is arra az útra léptem, mint Ő. De ne aggódj, nem készítettem hocruxokat. Csak annyit mondok, termékenységet segítő bájital - most már tudott, hogy mi lenne az a rész belőlem.

Honnan fogod tudni, hogy végeztem vele?

Egyszerű - mindkettőnk pálcája az ágyra fog esni. Megkérlek, hogy az enyémet tartsd meg. A másikat, az Övét pedig vidd el Olivanderhez és kérd meg rá, hogy semmisítse meg. Nem lehet két egy forma pálca a világon, soha többé.

Nem őrültem meg, rosszabb. Szerelmes vagyok. Nem tudnálak téged elveszteni.

Ha önként vállalom a veszély, akkor talán nagyobb eséllyel nézek szembe vele, és talán így megúszhatom élve a párbajt.

Kérlek, ne haragudj rám. Emlékszem rá, tudom, hogy azt beszéltük meg, együtt végzünk vele. De előbb végezne veled, pusztán azért, hogy fájdalmat okozzon nekem. Ha túlélem, akkor megpróbálok minél több halálfalóval végezni, hogy neked és a gyerekünknek egy békésebb, boldogabb jövőt biztosítsak.

Rád hagyom, Sirius motorját is. Tudom, ki nem állhatod a repülést, de szereted a sebességet. A motort lehet közönséges, mugli járműként is használni.

Nem tudom, mit írhatnék még ide.

Egyetlen estét töltöttünk együtt, egy nagyon szép estét, amiből erőt meríthettek.

Nagyon szeretlek, Hermione!

Csókol:

Egyetlen szerelmed, Harry

Hermione eddig tudta magában tartani az érzéseit, szemeit könnybe lábadtak és látása elfátyolosodott. Sírva rohant le ahhoz a személyhez, akire a kúriában a szülei halála után anyjaként tekintet.

Molly Weasleyt a konyhában találta meg, az ajtóból nézett az idősödő nőre. A háború belőle is rengeteget kivett.

- Mi történt? - kérdezte Molly aggódva, hiszen reggel óta nem látta a Harryt. Kérdésére csak hallgatás volt a válasz.
- Hol van Harry? – Anyai ösztönei azt súgták, hogy a fiúval van valami.
- Elment… – hebegte Hermione.
- Mi a baj, kicsim? Hová ment Harry? – kérdezte Hermionétól Molly újra.

Hermione nem szólalt meg, egy hang sem jött ki a torkán. Odaszaladt hozzá és a vállaira hajtott fejjel sírt tovább.

Molly nem tudta mire vélni a lány reakcióját. A szülei halála óta nem borult, ki ennyire. Csak simogatta a hátát fia egykori jegyesének.

Ron az esküvő előtti hétvégén halt meg, másfél éve. Alighogy kiheverték az egyik tragédiát, jött a másik, Ginny eltűnése majd a halálának a híre. Őt Harry védett lakásán találták meg. A Jegy, ami tudatta volna Harryvel, hogy mi várja, nem volt fölötte. Csak mikor benyitott a lakásba, akkor tudta meg, mi történt.

Mindenütt átkok nyomai a falakon – hiába, Ginny erős és nagyszerű boszorkány volt, nem tudták legyőzni egykönnyen. Voldemortnak rengeteg halálfalót kellett egyetlen emberre küldenie. Már korábban is megpróbálták megölni a nőt, de addig a napig sikertelen volt minden próbálkozás. Harryhez azután napokig szólni sem lehetett, egyedül Hermionéra hallgatott.

Hermione Mrs. Weasley nyakába borulva sírt és elejtette a levelet. Molly az egyik konyhában álló fotelhez kísérte a zokogó lányt és leültette.

- Mi a baj, kicsim?
- Elment Harry…

- De hová Hermione, hová?
- Hozzá…
- Kihez?
- V…
- T-Tudodkihez? –kérdezte elkomorodva Molly. Csak esetlen bólogatást kapott válaszként.
- Összehívom a Rendet, hogy megbeszéljük a…
- A temetését…
- Nem halhat meg, ő az egyetlen reményünk.
- Molly, vedd már észre, ez nem rajta múlik! Hanem Voldemorton és a csatlósain, hogy végeznek vele vagy sem.

Hermione keserves zokogásban tört ki. Némán hulltak a könnyei - álomba sírta magát tíz perc alatt.

Molly pedig azonnal riasztotta a Rendet.

Írj kritikát