Harry Potter és az elsõ csók
written by Gere Carmen Caroline

Harry Potter, Ron Weasley és Hermione Granger immár 6. évesként tanulnak Roxfort-Boszorkány és- Varázslóképzõ Szakiskolában. Ezalatt a 6 év alatt nagyon sok mindenen mentek keresztül, és megtanulhatták mit jelent a barátság, a hûség, a kitartás, a harc a gonosz erõk ellen. Viszont ami most történt az nem küzdelem az életért, sem mások életéért, hanem a fiú-lány kapcsolat megerõsitése egy kicsit más fajta módon, mint ahogy az megszokhatták.
Épp Piton professzor leckéjével foglalatoskodtak. Hazugság-gátló folyadéknak nevezett sárga trutyi öszetevõit írták össze. Ron ekkor felkiáltott:
- Auu!
- Mi van? - ijedt meg Harry és Hermione.
- A fejem, már megint... belenyílallt. Ráadásul hányingerem van. - tényleg elég roszul nézet ki, az arca olyan fehér volt mint a fal.
- Szerintem csak túlhajszoltad magad, hisz mostanábban nagyon sokat kell a tanulni. A minap velem is volt így, de egy kiadós alvás segített. Menj fel, pihenj le, ha holnapra se leszel jobban, megyünk a gyengélkedõre. - mondta Hermione.
- Igenis fõnök. - azzal Ron elpakolt, és felsiettet a fiúk hálótermébe.
- Szegény Ron. Mostanábban tényleg nagyon sok a a lecke. Mintha tanárok attól félnének, hogy nem tudják megtanítani az anyagot. - szólalt meg Harry.
- Hát vigyázni is kell. Fõleg most, hogy Tudodki újrara ereje teljében van. Igazuk van a tanároknak. Minél többet tanuljunk meg, hisz ki tudja mikor lesz rá szükségünk ezekben a borzalmas idõkben.
- Dumbledore professzor is olyan izgatott, és sürget. Tegnap találkoztam vele, és kérdezte hogy megy a tanulás, és mondta hogy minél többet, és minél jobban...
- Viktor is ideges. Az õ igazgatójuk Jacsson professzor rendes meg minden, de õ is sürget, és nehéz ezt a tempót tartani. - felelte Hermione.
- Hé, mikor találkoztál Viktorral? És nem is beszéltél róla... - Harry úgy tett mintha nagyon mérges lenne Hermionéra, de a lány csak nevettet, és ez a nevetés valahogy megmelengette Harry szívét. Mert igaz-ami igaz a mi kis fõhõsünk nagyon megkedvelte Hermionét de ezt persze soha senki, még Ron se tudta róla.
- Mi az Harry? - ébresztette ki Harryt a bambulásból Hermione - Csak nincs valami baj?
- Dehogyis. Ömm... Hermione, te voltál valaha... izé... szóval... szerelmes? - bökte ki végül.
Saját maga is meglepõdõtt miket meg nem mer kérdezni.
- Hát, Harry ezzel a kérdéssel megfogtál. Igazából még nem. Tetszettek fiúk de... nem.
- És Viktor?
- Figyelj, Viktort nagyon szeretem, de nem hinném hogy komolyabb "kapcsolat" lehet belõle.
Harry itt valamelyest megkönnyebbült. De volt még valami, ami fúrta az oldalát, de ezt már tényleg nem merte megkérdezni. Na jó, vegyünk erõt magunkon, és kérdezzük meg... de - Harry ne légy ostoba! - mondta magának. Hisz Hermione a barátunk, nem harapja le a fejünket.
- Harry jól vagy? - kérdezett rá Hermione.
- Persze, jó vok... - azt akarata mondani vagyok, de a nyelve nem engedelmeskedett. - Hermione, te mármint Viktor... megcsókolt már téged? - Na most ugrik a majom a vízbe...
- Miért kérdezed Harry?
- Csak mert úgy szóval...
- Meg akart, de én nem engedtem.
- Tessék?
- Meg akart, de én nem engedtem - ismételte Hermione - Tudod, szerintem az elsõ csók egy biztos pont az ember életében, és én nem tõle szeretném ez a pontot megkapni. - mosolygott.
- Szóval még soha életedben nem csókolt meg senki?
- Miért téged már igen? - nevettet Hermione.
- Hát... - Ronnal a minap beszélgettek róla, hogy túl kéne már esni rajta, hisz olyan ciki 16 évesen hogy még nem... De kit? Ez volt a fõ kérdés. Kit?
- Szóval? - kötötte az ebet a karóhoz Hermione.
- Még én sem.
Hirtelen megszólalt az óra. Éjfélt ütött.
- Szerintem jobb lesz ha abbahagyjuk, mert holnap ágyúszóval sem lehet kikelteni minket az ágyból. - mondta kissé zavaran Hermione.
Összepakoltak, de egyikõjük sem szólt semmit. Végül mikor minden egyben volt, és már csak "jó éjszakát" akartak kívánni egymásnak, akkor jött a villanás. Valami történt. Az a bizonyos fiú-lány kapcsolat fontos megerõsítése. Hermione arca közeledni kezdett Harryéhez, már érezni lehetett egymás leheletét, és bumm. Harry és Hemione ajka összeért. Hát így állunk. Az a biztos pont most lám itt van. Harry nem érzett még ehhez foghatót. Tudta hogy Hermione mostantól hozzá tartozik, és ebben, ahogy ajkuk teljesen egymásba forrt, egyre biztosabb volt. De ekkor Hermione észbe kapott. Nem tudta mi történt vele, bár õ is élvezte, de valami miatt nem akarta érezni azt a jólesõ bizsergést. Talán Viktor miatt lelkiismeret-furdalása volt. Harryre nézett, aki nem értett semmit, és szó nélkül felrohant gyorsan a hálótermébe. Harry még egy ideig bámult utána, aztán szórakozottan õ is felment az ágyához. Átöltözött, és lefeküdt. Ron hangosan horkolt, de ez nem érdekelte. A bizsergés amit a csók után érzett, nem hagyta aludni. De érezte hogy nemcsak õ nem tud tudni aludni ezen az éjjelen.

Írj kritikát!

forrás:http://emma-watson.freeweb.hu