A lúdhattyú
Cayster és nem Döncös e szép víz neve.
Zavaros!büdös!de szép,mert én,mert én lakom.
Én nem vagyok lúd többé,én hattyú vagyok,
Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott.
Pöffedj,begyem,s te nyak,ha nem hajolsz,meredj!
Hattyúnyakat jól játszol:aki lát csudál.
S ha téged más nem csudál,csudállak én.
El, el,te kócsaggém,vizemnek széliröl!
Te úszni nem tudsz;bár fehér tolladdal a
Hadak veére kalpagának fényt szerez,
S gyémántboglárt rak rája.Nem tudsz úszni te!
Tudok én igen jól! -Oh,kegyetlen istenek,
De miért adátok nékem e csúf gágogást!
Miért adátok nékem ily csúf gágogást!!
Miért, miért e rút, ez ocsmány gágogást!!
Kazinczy Ferenc
|