Kedvenceim!

"Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal!"

Az élet olyan mint a felleges ég.
Néha Nap ragyog rajta s boldogok vagyunk,
Néha sötét felhő halad ét rajta,
S szomorkodunk!

Indián vers

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Az Őrültség meghívója

Az Őrültség úgy gondolta hogy meghívja a barátait egy kávéra.

A kávézást követően az Őröltség javasolja:

Játszunk bújócskát ?

„ Bújócskát? Az meg micsoda? Kérdezte a Kíváncsiság

A bújócska egy játék. Én elszámolok százig, ti meg elbújtok. Amikor végzek a számolással, keresni kezdek, s akit először megtalálok ő lesz a következő hunyó.

Mindegyikük elfogadja, kivéve a Félelmet, és a Lustaságot.

’ 1,2,3 Az Őrültség elkezdte a számolást.

A Sietség rejtőzött el elsőként, az első adandó rejtekhelyre.

A Félénkség, most is félénken, mint mindig egy csoport fa közé rejtőzött.

Az Öröm a kertbe futott.

A Szomorúság elkezdett sírni, mert nem talált megfelelő sarkot a rejtőzködéshez.

Az Irigység  a Győzelemmel társult, s együtt bújtak meg egy kő mögött.

Az Elkeseredés látva hogy az Őrültség már 99-nél tart elkeseredett.

Száz, kiáltotta az Őrültség, Elkezdek keresgélni.

Az első akit megtaláltak a  Kíváncsiság volt mivel nem tudta visszatartani magát, hogy ne nézzen ki, ki lesz az első akit megtalálnak.

Másik irányba nézve az Őrültség  meglátta amint a Kétely  egy kerítés fölött azon tanakodik melyik oldal lenne megfelelőbb az elrejtőzködésre.

Így  haladva megtalálta az Örömöt, a Szomorúságot, és a Félénkséget..

Amikor mind összegyűltek Kíváncsiság megkérdezte: „ Hol van a Szerelem? „

Senki nem látta.

Az Őrültség elkezdte keresni.

Kereste a hegy tetején , a folyókban, a sziklák alatt.

De nem találta a Szerelmet

Egyszer csak a nagy keresésben meglátott egy rózsabokrot, fogott eg darab fát és elkezdte az ágak között keresgélni, amikor hirtelen egy kiáltást hallott.

A Szerelem volt az , aki azért kiáltott mert egy tüske kiszúrta a szemét.

AZ Őrültség nem tudta mitévő legyen.

Bocsánatot kért és könyörgött a Szerelemnek , hogy bocsásson meg neki, s végén még azt is megígérte neki hogy örökké kísérni fogja.

A Szerelem elfogadta a bocsánatkérést.

Így ma a Szerelem vak, és örökké Őrültség kíséri.

Küldd el bárkinek, akinek el szeretnéd mesélni ezt a történetet, akár este, amikor a nap zajai már elcsendesednek, és a felébrednek a lelkek.

Küldd tovább mert kedvelsz valakit. A Boldogság olyan mint a mosoly, nem kerül semmibe annak aki adja ,de nagyon soka ér annak aki kapja.

„Olyan furcsák, vagyunk

Mi emberek

A szemünk sír az ajkunk

Nevet,

Egymásról azt hisszük

Boldog talán,

S irigykedünk egy-egy

Vidám szaván.

Azt hisszük, ha másik

Szeme ragyog

Gondolatai is tiszták szabadok

S nem vesszük, dehogy,

Dehogy vesszük észre,

Hogy könnyek égnek csillogó

Szemében

Különösek vagyunk mi

Emberek

A szemünk sír, az ajkunk nevet,

Hazugság az egész életünk,

Hisz akkor is sírunk,

Amikor nevetünk”