Hermione végigrohant a Roxfort gondozott pázsitján, nyomában Nauszika a kis Jamievel, elérték az erdőn átvezető utat, ami Roxmorts felé haladt. Hermione az egyik fának támaszkodva kifújta magát.

- Anya- kezdte volna Nassy.

- Nem, nem várj. Rendben időnyerőt használtatok. De hogy fogtok visszajutni?- kérdezte lihegve Hermione.- Amikor én használtam az csak néhány óra különbség volt. De most évekről van szó!

- Ne aggódj e miatt. Visszatérünk a mi időnkbe. –megcsiklandozta a karján levő kisfiút.- Tök vicces a bátyámat ölben tartani.

- Hát igen. Nem lett volna szabad látnunk titeket. Hiszen most szinte annyi idős vagy mint én.

- Sietnünk kell.- nézett vissza a Roxfort felé Nauszika.- Valaki követ minket.- És valóban az úton vészesen közeledett egy alak. Ismét futásnak eredtek, de Hermione nem bírt tovább futni. Hátranézett és már felismerte ki lesz az illető. Ezüstös haj csillant a fényben. Draco Malfoy eredt a nyomukba.

- Nassy. Vidd Jamiet haza. Ugye tudod hol lakunk?

- Persze, hogy tudom. De inkább Te vidd.- átadta a kicsit Hermione karjaiba.- Én majd feltartóztatom.- intett a fejével a közeledő felé.

- Nem, nem.- adta vissza Hermione a kisfiút.- Ti gyorsabbak lesztek, mint ha velem lenne. Elintézem és megyek utánatok. Siess már.- szólt rá, mire Nauszika nagy nehezen futásnak eredt. Hermione szembefordult az érkezővel.

Harry végigfutott az úton és letérdelt a földön fekvő Hermionéhoz.

- Hermione?- szólongatta. Mire az kinyitotta a szemét.

- Harry.- nehézkesen felült.

- Mi történt?- nézett Draco felé.

- Egy ideig küzdöttünk, aztán szerencsésen eltaláltam, de a bokám nem akarja, hogy tovább menjek. –Harry talpra segítette, Hermionét de a talárján érezte, hogy ragad.

- Beleestem a vízbe.- felelte a fel nem tett kérdésre Hermione, s az útra nézett, tettek együtt néhány métert, de Hermione lábai összecsuklottak. Harry tartotta és ismét maga mellé állította.

- Hermione ne hagyd így el magad. Tudod, hogy sietnünk kell. Daniel még a Roxfortban van, és vissza kell mennem érte.

- Hidd el, hogy igyekszem. – préselte ki magából Hermione. Ismét együtt tettek meg néhány métert, de Hermione újból megbicsaklott. Harry nem szólt semmit, fogta és ölbe kapta Hermionét.

- Harry mit csinálsz? Tegyél le.

- Soha nem fogok visszaérni, ha kétméterenként meg kell állnunk. Tudod, hogy most is csak Danielt akarják megszerezni.- hosszas menetelés után végre megérkeztek Roxmortsba. Hermione, aki közben összeszorított ajkakkal elaludt, arra ébredt fel, hogy gyengéden talpra állítják.

- Áthopponálom kettőnket, mert képes vagy és rossz helyre hopponálsz és akkor mehetek a keresésedre.

- Nem hopponálom félre magam.- Harry megragadta a karját, Hermione pedig ki akarta rántani magát Harry szorításából, de már nem tudta, mert erős nyomást érzett, mintha furcsa levegőtlen csövön vezetnék át. Amikor kinyitotta a szemét az előszobában találta magát. Harry végrehajtotta a hopponálást, és most engedve, hogy Hermione lassan a földre ereszkedjen a felette álló Nauzsikára nézett.

- Maradj itt Hermionéval. Majd jövünk.- erre Hermione hevesen rázta a fejét.

- Nem. Menj Harryvel, mi már biztonságban vagyunk, hozzátok haza Danielt. – Harry végignézte a Hermionéhoz siető két házimanót, akik már gondozásukba is vették.

- Jól van. Vigyázz magadra.- rövid puszit nyomott Hermione feje búbjára, és kilépett a bejárati ajtón. Kellő távolságban a háztól megpördült saját tengelye körül és ismét a Roxmortsi utcán ért földet. Mellette feltűnt Nauszika is egy másodperckéséssel. Végigfutottak együtt a Roxforthoz, és berontottak a kastélyba. Az előtérben ott állt a két Malfoy s közrefogták Danielt. Harry az emeletről még mindig kiáltásokat és dübörgést hallott. Tehát a többiek nem vették észre, hogy Malfoy- ék már nincsenek ott.

- Na Potter! Most már nem tudod elvenni tőlünk.

- Ugyan Malfoy. Nem tudtok innen hopponálni. Úgyhogy még semmi sem dőlt el.- Lenézett Danielre, aki ekkor váratlanul kacsintott rá egyet és huncutul mosolygott. Harry egy percig értetlenül nézte a dolgot aztán leesett neki. Megbökte a mellette álló Nauszikát és halkan odamormolta neki.

- Keresd meg Danielt és vidd Roxmortsba.- a lány egy ideig értetlenül nézett rá. Majd látva, hogy Harry pálcát ránt hátrébb húzódott. Egyszerre kiáltotta el magát Harry és Draco, de mindketten elugrottak a rontás elől. Nauszika kihasználva ezt, beugrott az egyik rejtekajtón.

- Nem mersz Potter ránk lőni, hiszen nálunk van a fiú.- nevetett gúnyosan Draco, magukkal vonszolva Danielt araszolni kezdtek a kijárat felé. Egészen a tiltott rengeteg széléig üldözte őket Harry, amikor Daniel lassan elkezdett átváltozni. Egyre magasabb lett, és éjfekete szeme lassan zöldbe váltott át. Ellökte fogva tartóját, és kihúzta zsebéből a pálcáját. A két Malfoy értetlenül állt a döbbenettől megkövülten.

- Te ostoba.- dörrent rá Lucius a fiára.- Hiszen abban a pohárban, amit a kezében tartott százfűléfőzet volt. Már megint kicsúszott a kezeink közül.

- Ezt még megkeserülöd Potter.- kiáltotta Draco és futásnak eredt apja után. Harryék még üldözték, hogy a birtokról kimenjenek, ahol eltűntek a szemük elől. Betértek a Szárnyas Vadkanba, és kivételesen Harry is Wiskyt rendelt. A második pohárkával kortyolgatták, amikor megérkezett Nauszika Daniellel, aki nem tudva milyen veszélyben volt, csak kíváncsian nézelődött a kocsmában.

- Meghoztam. Már mindenki elment.

- Megsebesült valaki?- kérdezte Harry.

- Ginny szerzett egy könnyebb fejsérülést, amikor ráborult egy szobor, de semmi komoly. Ezek a fizetett melákok még harcolni sem tudnak. Most mindenki iszogat, és megjegyezték, hogy már tök hiányzott nekik egy ki csetepaté.

- Aha.- Harry végignézett a fiatalokon. Nauszika leült mellé, s vele szembe Daniel.

- Olyan abszurd ez a helyzet, itt iszogatok a saját apámmal, aki most olyan fiatal mint én.- kacagott fel James.

- Azért jó volt megnézni titeket ilyen fiatalon.- nézett Harryre Nauszika.

- Elfogták volna Danielt?- kérdezte Harry.

- Hát. Ezt pontosan nem tudjuk, de azt hiszem igen.- válaszolta Nauszika.

- Aminek nem örültél volna ugye hugica?- gúnyolódott James.

- Fejezd be.- nézett rá szúrós szemekkel a bátyjára.

- Miről nem tudok?- kapkodta tekintetét egyikről a másikra Harry.

- Semmi. Igazán semmi.- erősködött Nauszika.- James nehogy elmondd!- rúgta bokán a bátyját Nauszika.

- Az ajkamon hét pecsétes titok.- nevetett James.- Igaz is, apa majd megtudod. Ezek a jövő titkai tudod.- és tovább kacarászott.

- Mennünk kell.- jegyezte meg Nauszika, mielőtt még James bármit kikotyoghatott volna.

- Egyetértek.- állt fel James.- Apa neked is indulnod kell.- Harry bólintott és az asztalra tett néhány galleont, s követte a többieket.

- Szervusz Daniel, még találkozunk.- búcsúzott el Nauszika és két puszit nyomott a fiú arcára.

- Szervusz Daniel még találkozunk.- utánozta a húgát James, mire Nauszika karba tett kézzel, szúrós tekintettel ránézett.- Na szia öcskös.- borzolta össze Daniel haját.

- Na menj apa, mi megvárjuk, amíg hazaértek.

- Biztos minden rendben fog menni, ezzel az időváltással?- kérdezte kétkedve Harry.

- Hát persze.- nyugtatta Nauszika.- Na siess otthon már nagyon várnak.

- Úgy bizony apuci.- bólogatott hozzá lelkesen James.- Már a nagyiék is ott vannak.

- Mármint Hermione szülei? De miért.- nézett értetlenkedve Harry.

- Jaj apa. Én írtam nekik még ma otthonról- tette Harry karjára a kezét Nauszika.- Hát hamarosan megismerkedhetsz velem. Na persze kicsit kisebb változatban.- nevetett Nauszika.- Úgy bizony. Úgyhogy siess és üdvözölj.- Két cuppanós puszit adott Harrynek is.- Egyet kell értenem anyával - jegyezte meg Nauszika.- Nagyon jól nézel ki fiatalon. Igazán helyes vagy.- nevetett. Harry zavartan megfogta Daniel kezét.

- Aztán vigyázzatok magatokra, ott a jövőben.

- Meg lesz, ne aggódj.

- Sziasztok.- Harry fordult egyet a tengelye körül, és ismét a ház előtt voltak. Daniellel besietett. A házban hatalmas hangzavar fogadta. Az emeltről panaszos kis erőszakos sírás hallatszott. Harry szíve megdobbant. Hát megszületetett a lányom, tényleg igaza volt Nauszikának. Dobby pedig Winkyre veszekedett, aki a forró vizet kiöntötte a konyhában. Hedvig izgatottan huhogott a lépcsőfordulóban a korláton üldögélve. Hermione apja, pedig igyekezett elvenni Jamietől anyja varázspálcáját, amivel már sikerült egy kisebb kárt tennie a mennyezetben, és most látványos hópelyhek hullottak alá, amelyet talán akaratlanul varázsolt elő a kicsi, de láthatóan tetszett neki, mert éles visítással kísérte a jelenséget. Hermione az ágyban feküdt kimerülten, ahogy leült Harry az ágyra bágyadtan felemelte szempilláit.

- Daniel?

- Itt van ne aggódj.- simította át Hermione homlokát.- Te hogy vagy?

- Hát voltak már jobb napjaim.

- Sajnálom, hogy nem voltam itt.

- Igazán szülhettem már én is egy gyereket.- mosolygott erőtlenül Hermione.- Mégis milyen dolog ez, hogy te hoznád világra őket.- Harry csendesen felnevetett. Hermione anyja a kezébe adta a lányát, aki most már elcsendesedett, s békésen aludt.

- Na és hogy hívjuk?- kérdezte Harry

- Hát Nauszika.- Harry felnevetett, ahogy rájött milyen fölösleges kérdést tett fel.

- Na de várjunk, akkor ki is adta neki ezt a nevet?- vetette fel elgondolkodva.

- Hát Te.- suttogta Hermione.

- Nem- nem. Én csak kérdeztem, hogy így hívják- e, mire ő rábólintott. Tehát akkor már ez volt a neve, valaki adta neki.

- És neked miért pont ez a név jutott eszedbe?- kérdezett rá Hermione.

- Hát azt nem tudom.- nézett le a csöppségre Harry.- Majd még gondolkodom ezen. Pihenj csak.- Harry a karján a kicsivel kiment a szobából, hogy megakadályozza a folyosón alakuló hatalmas hótorlasz keletkezését, amin Jamie próbálkozott. Nem is sejtette, hogy odakint sokkal nagyobb és sötétebb felhők sűrűsödnek. Láthatatlanok, de félelmetesek. Olyan felhők, amelyek értelmet adnak a jóslatnak és Pansy Parkinson Malfoy szavainak is.

Írj kritikát