A májusi melegben Hermione éppen a vizsgadolgozatokat javította, csendes délutáni teázás közben tágas karosszékében üldögélve. A következő heteket már otthon akarta tölteni, ezért is ütemezték be elsőnek az ő vizsgáit. Lassan ereszkedett a szobára az alkonyat. Összetekerte a kijavított pergamenlapot, és hirtelen kivágódott az ajtó. Hermione felkapta a fejét, és bosszúsan végigmérte a betolakodókat. Két húsz év körüli fiatal volt. Megállapította, hogy a fiú szakasztott hasonlít Harryre élénk zöld szemével, igaz ő nem hordott szemüveget. A fiatal lány, aki még a kilincsen tartotta a kezét, most földbegyökerezett lábbal meredt Hermionéra.

- Megtudhatnám, hogy minek köszönhetem ezt a mérhetetlen udvariatlanságot?- pecsételte le a pergament Hermione, és felállt az íróasztaltól. Hatalmas hasától nehézkesen megkerülte az asztalt és karba tett kézzel nekidőlt.

- Azonnal el kell innen mennünk.- vágta rá rekedten a fiú.

- Mi történik itt?- a fiatalok mögött Harry állt meg az ajtóban. Végigmérte a társaságot, akik mind felé néztek. Harry egyikről a másikra nézett, s végül a fiúra nézve kétkedően kérdezte:

- Jamie?- a fiú csak bólintott.- Ez nem normális dolog ugye tudjátok?- Hermione értetlenül kapkodta a fejét egyikről a másikra.

- Mi? Harry? Mond mi ez az egész?

- Nézd!- a fiú Harrynek nyújtott egy pergament. Harry rögtön felismerte az évek óta nem látott Roxforti térképet.- Honnan szedtétek?- terítette szét Hermione mellett az íróasztalon.

- Az most nem fontos. Ezt figyeld!- A 7. emeleti folyosóra bökött, ahol két egymás mellett lebegő név állt: Lucius és Draco Malfoy. Mögöttük, pedig már megjelent Crack és Monstro is. Látta, hogy a hatodikon áll Ginny és Parvati, így tudta, hogy egy kevés időt nyertek, amíg ők feltartóztatják őket. A háta mögött álló lányra nézett, de megakadt benne a szó, amikor rájött, hogy nem tudja, hogy hívják, de ösztönösen rákérdezett:

- Nauszika?- a lány mosolyogva bólintott.

- Furcsa helyzet ugye?- kérdezte a lány megértően.

- Hát eléggé. Na hozd Jamiet.- majd hozzátette.- A kicsit.- Hermione levegő után kapkodva pislogott.

- Harry?- sípolta a tüdejéből.- Ugye nem azt mondod, hogy ők a …a mi gyerekeink?- a két férfi futólag összenézett:

- De igen.

- Nem. Ez lehetetlen.- hirtelen összecsuklott, Harry odaugrott hozzá, hogy elkapja.

- Hermione erre most nincs időnk.- Harry szorosan tartva talpra állította.- Előrementek Jamievel. Tudod, hogy le kell jutnod Roxmortsba onnan haza hopponáltok. Otthon találkozunk.- felnézett az ajtóban Nauszika állt a három éves Jamievel a karján.

- Mehetünk?

- Jó ti előrementek, mi pedig feltartóztatjuk őket. Hermione szedd már össze magad, mert Malfoyék a nyakunkban vannak.- rázta meg gyengéden feleségét a vállánál fogva. Hermione a Malfoy szó hallatán teljes éberséggel nézett körül.

- Jól van, menjünk. Gyere Nassy.- azzal kiviharzott az ajtón. A folyosón elhaladó kopogások hallatszottak, ahogy végigfutottak.

- Anya nem kellene így szaladnod. Rólam se feledkezz meg.- hallatszott a kiáltás messziről.

- Mi se késlekedjünk. Elkél a segítség már Ginnyéknek.- Harry előrerohant és a nála most néhány évvel fiatalabb fia követte. Harry futás közben előrántotta pálcáját, és Jamie követte a példáját.

- Hogyan jöttetek vissza?- nézett oldalt Harry.

- Időnyerővel.- válaszolta egyszerűen.

- Na jó-jó. De az összes időnyerő széttört még mikor Hermionéval a minisztériumban voltunk. Akkor, hogy lehet, hogy ti mégis…

- Igen, de csak a minisztériumban lévők törtek el.

- Tudod, hogy- hogy jutottak most be Malfoyék?

- Hiszen te is tudod. A szükség szobáján keresztül.- lihegte Jamie futás közben.- Emlékszel ott volt az a

- A volt nincs szekrény.- dühöngve vette hármasával a lépcsőfokokat.- Hogyan is feledkezhettem meg róla.- bosszankodva legyintett, és befordult a sarkon. A folyosón már javában folyt a küzdelem. Ginny egy páncélos lovag mögül szórta a varázsigéket. Neville pedig láthatóan belegabalyodott a pajzsként használt faliszőnyegbe. Parvati, pedig inkább erővel próbálta a földön tartani támadóját. Harry egy fali stukkó mögé húzódott, és onnan segítette ki Parvatit szorult helyzetéből, megbénítva ellenfelét egy jól irányzott pálcamozdulattal. Jamie a lépcsőfordulóban guggolva várta támadóját. Malfoyék még fél tucat hívüket magukkal hozták a támadásra, akik most lelkesülten zúzták a folyosó berendezéseit irányt tévesztett átkaikkal. Csaknem fél órája küzdöttek eredménytelenül, amikor Harrynek rossz előérzete támadt, körbenézve a harcolókon megállapította, hogy Draco nincs közöttük.

- James!- kiáltott át fiának.- Utánanézek, hogy Draco merre van. Sietek vissza.

- Jól van.- kiáltotta vissza a fiú. Harry átfutott a titkos átjárókon, s rátért a Roxmortsba vezető útra. Lélekszakadva rohant, és már messze járt a Roxforttól, amikor rossz sejtése beigazolódott, két alakot látott a földön.

Írj kritikát