17.fejezet
Callie 2006.12.02. 10:06
Halloween- i meglepetés
A hetek a Roxfortban gyorsabban teltek, mint azt hitték volna. Az ősz kedvelt ünnepére Hallowenre készült az iskola. Igazi Hallowen bált terveztek, és a nagytermet díszítették egész nap a diákokkal együtt a tanárok. Hermione a Töklámpák röptetését gyakoroltatta a diákjaival. Harry viszont Danielt tanította önvédelemre, mindenféle kellékeket röptetett a fiúra a legváratlanabb időpontokban, hogy az a reflexeit fejlesztve igyekezzen kivédeni a támadásokat, és már háromórai gyakorlat után egészen jól ment neki. Az este közeledtével, mindenki visszavonult átöltözni a vacsorához és a bálra. Harry gyorsan megfürdött és épp a nyakkendőjét kötötte, amikor Hermione belépett. Az ajtót szorítva megállt és tekintetük találkozott a tükörben. Harry lélegzete egy pillanatra megakadt. Hermione ezüstszínű dísztalárja csillogott a gyertyafényben, csupa selyem és fátyol, lágyan kiemelte alakja vonásait. Feltűzött haját virágformákat alkotó ezüsttűk tartották össze.
- Mi az?- kérdezte Harry megakadó kézmozdulata láttán.
- Semmi.- Harry folytatta a csokornyakkendő-kötést. Hermione tekintete végigsiklott Harry fekete dísztalárján. Kicsit hevesebben kezdett verni a szíve. Már csaknem elfelejtette mennyire nagy hatással van rá férje, dísztalárban.- Kész vagy?- vonta fel szemöldökét Harry és a tükörben figyelte, ahogy felesége közeledik hozzá.
- Igen.- ingatta a fejét Hermione és Harry előtt átnyúlt az ékszertartó dobozához, kivett belőle egy míves karperecet, ahhoz a készlethez tartozott, amit a londoni Asprey and Garrard üzletben látott. Harry orrát kellemes jázminillat csapta meg, ahogy Hermione haja szinte súrolta az arcát.
- Hagy segítsek!- fogta le Hermione kezét, amivel igyekezett rápattintani a kapcsot. Finoman összekapcsolta a karperec két végét, Hermione csuklóján. Hermione bőrét szinte perzselte, Harry ujjainak érintése. Harry elvette a varázspálcáját a fésülködőasztalról és a zsebébe csúsztatta. Kinyitotta az ajtót Hermione előtt, s szorosan mögötte kilépett.
- Szabad a karját Mrs. Potter?.- nyújtotta a karját Harry, s Hermione viszonozva a mosolyt belekarolt. A lépcső tetejéről, már látták, hogy az előtérben vár rájuk Neville és Ginny. Ahogy meglátta őket Ginny felintegetett hozzájuk és a lépcső alján várta be őket. Hermione ruhájának alja, minden lépésnél, enyhén Harry lábához libbent, s Harry már csak ettől is egy egész jázminkertet érzett maga körül, így enyhén elhomályosult tekintettel, ért le az utolsó lépcsőfokhoz.
- Elbűvölőek vagytok.- nézett rájuk meleg mosollyal Ginny.- Ma igazán csinos vagy Hermione.- kacsintott Ginny- Igazam van Harry?
- Hogy?- kérdezett vissza Harry kábultan.- Ja.. igen. Persze. – Seamusék vezetésével a tanári asztalhoz vonultak. Semaus rövid beszédet mondott a diákokhoz, és megjelentek a tálcák az asztalokon. Harry lassan kortyolgatta a borát, s közben fürkészően a mellette ülő Hermionét figyelte a szeme sarkából, aki szintén belekortyolt a keskeny nyakú borospoharába.
- Azt hiszem mégiscsak Harrynek kellett volna a repülést tanítania- hallotta a másik oldaláról Ginnyt.
- Szerintem Te is remekül tanítod Ginny.- jegyezte meg halkan Neville.
- Igen persze.- legyintett Ginny-. De Harry messze jobb nálam ez tény.
- Semmiképp sem szerettem volna Harryt leterhelni.- szólt közbe Seamus.- még ha mindenből ő is a legjobb közöttünk.
- Ez nem igaz.- ocsúdott fel révületéből Harry.- Hermione sokkal jobb nálam mindenben.
- Kivéve az SVK-t és a repülést.- nézett rá futólag Hermione.
- Na jó lehet.- egyezett bele Harry.- De Ginny szerintem is jól tanítod, úgyhogy ne aggódj.- ismét kezébe vette az ezüst evőeszközöket és folytatta a vacsoráját. Észrevette, hogy Hermione mellette csak csipegetett, s inkább az asztalon álló töklámpa világításával volt elfoglalva. Ginnyvel próbálták elérni, hogy tűzijátékot szórjon, aminek az lett az eredménye, hogy a töklámpa időnként konfettiket köpködött a körülötte ülőkre. Harry hátradőlve a poharából kortyolgatva a bort elgondolkodva figyelte a jelenetet.
- Nem jöttök táncolni?- állt fel Seamus és Parvati.- Megnyitjuk a bált.- azzal levezette a lépcsőn feleségét, és lágy dallamok csendültek fel. Harry letette az asztalra a poharát, és felállt.
- Hermione?- nyújtotta a lány elé a tenyerét. Hermione felnézett rá, majd belecsúsztatta kezét férje tenyerébe. Leértek a táncparkettre, s Harry rácsúsztatta tenyerét Hermione derekára és lassú forgásba kezdtek. Neville-ék is követték a példájukat. Harry tánc közben közelebb húzta magához Hermionét, s leheletével a lány vállára omló hullámos csigákat libbentette hátrébb. Belélegezte a Hermione hajából felszálló virágillatot, s a fülébe súgta:- Csodálatosan szép vagy ma este.- Hermione mélyen elpirult és lesütötte a szemét.- Köszönöm.- szerette ilyen közelről érezni férje mozgását, és testének apró rezdüléseit, bár elég ritka alkalom volt, hogy együtt táncoltak. De ahogy most nézett rá egészen sötéten izzó zöld tekintetével, úgy érezte, forr köztük a levegő. Sajnálta, hogy a hárfa utolsó hangjai is elhaltak, mert tudta ezzel Harry befejezte mára a táncot. Visszatértek a vörös bársony tanári székekhez, és Harry folytatta a csendes borozgatását. Az apró kis kerek asztalhoz, Neville és Ginny is csatlakozott.
- Éppen azt beszéltük Neville-el, hogy vajon most lesz-e egy nyugodt évünk itt a Roxfortban.- Harry átfogta Hermione kezét, és lazán körbeforgatta felesége jegygyűrűjét. S továbbra is a gyűrűn tartva a szemét megjegyezte:
- Nos mi is reméljük, hogy igen.- Hermione zavartan megnedvesítette a száját, s Ginnyvel mély beszélgetésbe merültek régi iskolatársakról, és családjukról. Neville láthatóan elmerült a tányérján fekvő sütemény tanulmányozásában így Harry ismét nyugodtan folytathatta felesége szemrevételezését. Hermione lábát keresztbetéve enyhén előredőlt testtartással hallgatta Ginnyt, egyik kezével alátámasztva poharát, s másikkal a pohár nyakán játszadozott. Bár nem mutatta kissé zavarta, Harry kutató pillantása, mert akárhogy is észrevette, hogy Harry egész este őt figyeli. Ez természetesen nem kerülte el Ginny figyelmét sem, aki jelentőségteljesen Hermionéra nézett, jelezve, s halkan a fülébe súgta: - Lám, én megmondtam, hogy fülig szerelmes beléd. Egész este le sem vette rólad a szemét.- Egészen sokáig ültek így négyesben az asztalnál, s Hermione már egy ideje érezte, hogy sajog a feje, de még nem szeretett volna visszavonulni ilyen hamar. Fel akart állni, hogy kimenjen egy kicsit a levegőre, de a mozdulatát félbeszakította, mert hirtelen megszédült, s vissza kellett ülnie. Harry észrevette a mozdulatot, s ahogy tekintete találkozott Hermionééval megszólalt:
- Későre jár. Ideje lepihennünk.- Felállt és felsegítette Hermionét.
- Ugyan.- próbált erőtlenül ellenkezni Hermione, de belátta, hogy tényleg jobb szeretne a csendes szobában lenni, mint itt.
- Jó éjt Neville! Jó éjt Ginny!- köszönt el mindkettőjük nevében Harry, és a lépcső felé irányította Hermionét. Hermione örült, hogy végre nem kell tartania magát, a hirtelen fáradtságban, ami rátört, s nekidőlt Harrynek, aki szorosan tartva vezette a hálójukhoz. Belépve, Hermione a fésülködőasztalhoz ment, és leült a fehér aranyozott székre. Elkezdte kibontani a haját a kontyból. Harry lassan közelebb jött és Hermione két oldalán az asztalra támaszkodott. Egy szintbe került az arcuk, s csaknem hozzáért. Tekintetét a Hermionééba fűzte a tükörben:
- Mi volt ez?- kérdezett rá.
- Micsoda?- vonta fel a szemöldökét értetlenül Hermione.- Megfájdult a fejem. Ennyi.
- Hermione!- szólt rá erélyesen Harry. S ellentmondást nem tűrően nézett Hermione szemébe. Hermione lassan leengedte a tűkön babráló kezét, s fürkészve Harry arcjátékát kimondta:
- Azt hiszem… gyereket várok.- Harry egy ideig kitartóan Hermione képmását figyelte a tükörben, majd lágyan lehajolt és ajkaival súrolta Hermione nyakát.
- Igazán boldoggá teszel. Ebben az esetben természetesen hazamegyünk.- Hermione kicsúszott Harry kezei közül és felállt.
- Nem.- rázta meg a fejét.- Megígértem, hogy ezt az évet végigtanítom. Maradunk.- Harry elkapta a csuklóját és visszatartotta:
- Ne vitatkozzunk most ezen. – s Hermione után lépett.
- Maradunk.- makacskodott Hermione.
- Jól van.- hagyta rá Harry, s megcsókolta.
Írj kritikát
|