Harry a kanyargós csigalépcsőn botorkált felfelé, a sötét folyosón, a jóslástanterem ajtaja nyitva állt résnyire, s félhomály szűrődött ki. Harry halkan bekopogott, de nem jött válasz így benyitott és becsukta maga mögött az ajtót. Szinte semmit nem változott a terem amióta utoljára látta. Parvati most lépett be s megpillantotta a nézelődő Harryt.

-         Biztosan akarod?- kérdezte újból.

-         Igen. –Parvati felé lépett, s átnyújtott egy csészét neki.- Idd ezt meg.- Harry egy hajtásra megitta. Kellemetlen ízre számított, de inkább csak hűsítette az ital.

-         Kicsit fáradt vagyok már lehet, hogy nem fog menni ma.

-         Épp ez kell. Ha friss vagy nem engedik az emlékek, hogy átpillantsunk a tilos részbe. Készítettem neked egy kis oldatot, kérlek szippants bele egy párszor.- az oldat rendkívül kábító volt, és halványan emlékeztette a fürdőbeli illatokra.- igen. Benne vannak a fürdő illóanyagai is. Ha jól emlékszem ez hozta ki az emléket.- válaszolta Harry néma kérdésére.

-         Honnan tudtad?

-         Nos nem volt nehéz kitalálni, hiszen még most is illatozol, mint vacsora alatt. Használtad ezt az illatkombinációt máskor is?

-         Nem. Nem tudok róla.- válaszolta két szippantás között Harry. Már úgy érezte, alig álla lábán.-

-         Jó elég lesz. Gyere, feküdj ide- mutatott egy kényelmes díványra Parvati. S közben meggyújtotta az oldatot. –Így átjárja a szobát is az illat, nem szeretném, ha megtörne az emléked.  Parvati leült a dívány melletti karosszékbe. –Hunyd le a szemed Harry. Szeretném, ha tudnád, most nem aludni fogsz. Lassan merülj el a sötétségben. Érezd az illatokat.- Parvati sokáig nem szólalt meg, majd végül nagyon távoli hangként Harry meghallotta a hangját.

-         Hol vagy most?

-         A prefektusi fürdő előtt.

-         Hány éves vagy?

-         Tizenhat- suttogta Harry.

-         Mi történik veled?

-         Belépek a fürdőbe. Nagyon késő lehet, fáradt vagyok. Megnyitom a csapokat.

-         Melyikeket?

-         Nem tudom, nem figyeltem.

-         Nézd meg újból.

-         Találomra, volt köztük egy piros is, mert most piros sugárban jön a víz. Amikor megtelik, elzárom, és bemászok, sokáig úszkálok.

-         Van még ott valaki?

-         Nincs, egyedül vagyok.

-         Nézz körbe biztos nincs ott senki?

-         Nem…nincs…illetve mégis. Igen most valaki benyit, pedig ugye ha valaki már bent van nem tudnak bejönni.

-         Ismered az illetőt?

-         Azt hiszem nem. Egy fiatal lány. Hosszú földig érő mandulaszínű selyemhálóing van rajta. Ilyet nem szoktak hordani itt vagy igen?

-         Látod az arcát?

-         Még nem. Árnyékban van. De most leguggol a vízhez. Belemártja a kezét a vízbe.

-         Ki az?

-         Ez…ez … Hermione. Lassan belecsúszik a vízbe, a nedves hálóing a bőréhez tapad, és felém közelít. Mosolyog. A karját körülfonja a nyakamon és megcsókol. Nagyon sokáig csókolózunk és és …

-         Mi történik?

-         Leveszem róla a hálóinget. Azt hiszem, jaj nem..- Harry erősen rázza a fejét.

-         Mi  baj?

-         Szeretkezünk. Nem nem…nem

-         Harry ne, ne szakítsd meg. Folytasd. Mi történik utána?

-          kijövünk a vízből. Felvesszük a hálóköntöst. Hermione épp megcsókol, amikor  mh már megint kinyílik az ajtó pont szemben vagyunk

-         Ki a belépő?

-         Dumbledore. Látom rajta, hogy tudja mi történt, és valahogy olyan kifürkészhetetlen a tekintete. Azt mondja, kövessük. A szobájába megyünk. Még McGalagony tanárnő bent van, és csodálkozva néz ránk, csöpög rólunk a víz, a hajunkból is, még meg se száradtunk. Valamin veszekszenek.

-         Min?

-         McGalagony nem engedi, nem akarja, hogy Dumbledore csináljon valamit. De ő veszi a pálcáját. Hermione meg van róla győződve, hogy kicsapnak minket. Valami varázsigét mond ránk. De rám még mindig mond valamit, azt hiszem nem sikerül neki, de most igen azt mondta. Azt mondja Dumbledore menjetek a hálóterembe. Erre körülnézek és látom, hogy Hermione is ott van, fürdőköntösben és vizesen. Azt kérdi tőlem, hogy én is fürödni voltam e. Megyünk a hálóterem felé és közben azon tanakodunk, hogy mi sikerülhetett Dumbledorenak, és ezért miért kellett előbb engem majd őt kirángatni a fürdőből. Hermione elköszön.

-         Látsz még valamit?

-         Nem. Én is lefekszem. Ron kérdezte, hogy hol voltam olyan soká, és mondtam, hogy fürödtem.

-         Jól van. Most pihenj.- hosszú percek múltán Harry kinyitotta a szemét.

-         Módosította az emlékezetünk-ült fel Harry.

-         Nagyon úgy tűnik.

-         De vajon miért.

-         Talán túl hamar történt mindez, és akkor, amikor nem kellett volna.

-         Lehet. De nem ez az első, hogy Dumbledore meghatározza, hogy merre haladjon az életem. És ez nekem nem tetszik.- csapott a díványra Harry.

-         De hát hogy jutottatok ide?

-         Nem tudom. Talán elkábítottak minket. Illetve nem is tudom. Voltak bizonyos dolgok korábban és később is.

-         Igen emlékszem. A bálon, amikor egy asztalnál ültünk, folyton összepillantottatok, aztán elnéztetek, és mindketten zöld talárban voltatok. Azt hiszem, ezt valaki meg is jegyezte.

-         Igen és a legtöbbször mindent együtt oldottunk meg. De ez természetes, hiszen hasonlóak voltunk. Egyformán bátrak, míg Ron sok ilyen tekintetben kilógott közülünk. Mi mindig megértettük egymást, de én ezért is éreztem azt, hogy Ron és Hermione összejönnek majd, mert folyton veszekedtek.

 Írj kritikát