Neville 20-as éveket idéző fekete autójába zsúfolták magukat és London felett keringtek. Már a nap első sugarai világítottak a horizonton. Harryt töprengéséből Hermione zökkentette ki.

-         Hol lehetnek?

-         A Malfoyok, nos ahogy őket ismerem, ha Londonban házuk lehet, az csak a Mayfair és St James’s körzetben lehet.- dünnyögte Harry.

-         Ezt meg honnan veszed?- lepődött meg Hermione.

-         Hát tudod, közel van a Buckingham Palace.

-         Miért érdekelné őket ez?

-         Nos ha már kénytelenek leereszkedni a varázstalanok közé, akkor legalább az arisztokráciához legyenek közel. Szálljunk le ott.- mutatott Harry a St James’s Park szélére.

-         Húha Harry!- Ron körbenézett az ízléses parkon, a tiszta tavon.

-         Azért a muglik is tudnak valamit mi?- Harry összemosolygott Hermionéval. Igen ők jól kiigazodtak ebben a világban is. Harry és Neville helyet cseréltek, hogy Harry üljön a vezetőülésen.- Remélem, nem találkozunk rendőrökkel. Nézzük csak.- Hátrapillantott, a hátsó ülésen kényelmesen terpeszkedve ült Neville és Ginny mellettük Ron és Luna.- Kicsit sokan vagyunk egy kívülről épp hogy négyszemélyes autóban. Na majd megoldjuk.- beindította a motort.- Merre menjünk?- nézett kérdőn Hermionéra.

-         Hajts végig a St James’s Streeten.- Hermione leeresztette az ablakot, és a házakat kémlelte az utca mentén, bármilyen gyenge varázslatot is keresve. Amint az utca végére értek Hermione tanácstalanul Harry felé fordult.- Nem láttam semmi különöset.

-         Igen. Én sem.- Harry lendületes kormányforgatással bekanyarodott.- Rendben végignézünk itt a New Bond Streeten. Ha itt sem látunk semmit akkor lövésem sincs merre keressük őket. Talán a palota közvetlen közelében.- Harry lassan járatva a motort végiggurult az autóval. Egy kis utcában lefékezett, és megálltak. Lassan Hermione felé fordította a fejét és szeme összeakadt a mindent értő szempárral.- Te is érezted?

-         Igen.- bólintott hozzá Hermione.- Nagyon erős védőpajzsuk lehet. Nehéz lesz hatástalanítani.- a hátsó ülésről értetlenül figyelték, ahogy Harry kiszáll és becsapja maga mögött az ajtót. Talárja suhogott a reggeli szélben. Feltárta a hátsó ajtót.- Sajnos vége a sétakocsikázásnak.- támaszkodott meg a nyitott ajtón.- Megérkeztünk. Mi lesz már? Kiszállás!- bentről négy értetlen szempár nézett vissza rá, de végül kikászálódtak. Harry végignézett a fekete taláros társaságon.- Érdekes hatást fogunk kelteni.- Hermionet magával húzva elindult visszafelé a New Bond Streeten. Kapkodták a lábaikat, talárjuk lobogott mögöttük, érzékeiket csak a varázslatra élezték. Annyira erős volt, hogy szinte az egész utcán érezni lehetett. Így nem lesz könnyű megtalálni.

-         Nem látott erre véletlenül egy magas szőke hajú férfit elsietni egy kisfiúval?- torpant meg Harry megszólítva az őket bambuló seprűjére támaszkodó kereskedőt.

-         De igen uram.- bólintott kikerekedett szemmel a megszólított.

-         Alig egy órája, éppen akkor nyitottam ki a boltot.- Harry már a homlokzatot figyelte. Az Asprey and Garrard ékszerüzlet előtt álltak. Harrynek rémlett, hogy a királyi család is innen vásárolja az ékszereit. Jellemző- dohogta magában, és megbökte Hermionét.

-         Köszönjük.- Félrehúzta a kis csapatot.- Itt vannak egész biztos. Keressük meg a bejáratot.- három irányba indultak. Harry Hermionéval balra fordult, és a kereskedő sanda pillantásaival kísérve lassan haladtak az üzlet kirakatát figyelve. Harry visszanézett az eladóra, mire az lelkes sepregetésbe kezdett. Hermione eközben leragadt a kirakatot szemlélve.

-         Hermione erre most igazán nincs időnk.- tuszkolta maga előtt Harry, de visszapillantva még megnézte a készletet. Virágmintás gyémántberakású nyaklánc volt, hozzá illő karpereccel és fülbevalóval. Kiegészítésként, pedig egy csinos fejdísz. Harry sejtette, hogy csillagászati összegeket érhet.

-         Tetszik?- kérdőn Hermionéra pislantott. Hermione csak bólintott, és a földet fürkészte.

-         Jó. Ha ezen túlvagyunk megkapod.- Harry elhaladt Hermione mellett és a homlokzaton siklatva a tekintetét előresietett.

-         De Harry…- lépett utána zavartan Hermione, ekkor azonban az üzlet sarkánál megakadt a tekintete. Egy tompa fényű zöld ametisztkő hevert a kövön.- Nézd csak!- Hermione lehajolt, hogy felvegye.

-         Várj, ne nyúlj hozzá!- kapta el a kezét Harry, megakadályozva, hogy felvegye a követ. Harry körbenézett, amikor látta, hogy senki nincs a környéken cipője orrával megbökte a követ. Az egy leheletnyit elmozdult, de abban a pillanatban mintha egy másik dimenzióba csöppentek volna. Egy zöldellő park kellős közepén találták magukat szemben egy neogótikus stílusú épülettel.

-         Várjunk csak. Arról volt szó, hogy egy házuk van itt. Nem hogy egy…villájuk.- Hermione ámulva nézte a kecses magasba szökkenő tornyos kőépületet. Harry hátranézett és ekkor látta, hogy lihegve a csapat többi tagja is mögéjük ért és ők is az impozáns épületet nézik szájtátva.

-         Azta mindenit!- suttogta megrökönyödve Ginny.

-         Láttuk, hogy hirtelen eltűntök.- hebegte Ron.- és utánatok siettünk, hogy még átérjünk mielőtt lezárul az átjáró. Láthatóan mindenkire mély benyomást tett a nemes és elegáns Malfoy-villa mivel egy pillanatra megfeledkeztek még arról is, hogy miért jöttek. Harry ocsúdott fel először és néhány métert futva megtett, de mintha csak egy gumiablaknak szaladt volna, az visszalökte. A talárját porolva tápászkodott fel.

-         Erős a pajzsuk az biztos.- tapogatta meg a hátát.- Ginny? Hermione tudtok vele valamit kezdeni?

-         Megpróbáljuk.- mondták kórusban, és pálcát rántottak.

-         Ti menjetek őrködni, ha Malfoyék jönnek azonnal jelezzétek.- fordult Ronhoz és Lunához.- Szerintem Draco visszament, hogy az apját kihozza a Minisztériumból.

-         Harry sikerült!- kiáltotta Hermione és gyöngyöző homlokát törölgetve a védőburkon sejlő rózsaszín ködfelhőre mutatott. – De fenn kell tartanunk, hogy vissza tudjatok jönni.

-         Rendben. Akkor egyedül megyek.

-         De Neville veled mehetne.- Ginny mindkét kezével a pálcát markolva kapta Harryre a tekintetét.

-         Jobb, ha vigyáz rátok. Nem hiszem, hogy sok ellenállásba ütközök odabent.- intett fejével a villára és elsietett. A lehető leghalkabban benyitott. A zár könnyen engedett. Bent álmosító sötétség fogadta; élénk sötétzöld kígyóoszlopos csarnok. Felrohant a széles lépcsőn és körbetekintett. A fényt a toronykupola adta, amin keresztül beszűrődött a korahajnali napfény. Harry a torony felé vette az irányt és a salakos cipőtalpa halkan sercegett a fehérmárvány lépcsőkön. Harry pálcaintéssel kinyitotta a szemközti ajtót. Csalódottan kellett megállapítania, hogy a könyvtárba tévedt. A fekete ezüstbojtos függönyök eltakarták a legkisebb beszűrődő fényt is. Harry kénytelen volt a pálcájával világítani. Más kijáratot nem találva kénytelen volt visszafordulni. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de ellenállásba ütközött. Rángatta az ajtót, de az nem nyílt. Pálcával elmondta magában az összes ajtónyitó varázsigét, de az nem engedett.

-         A fenébe.- az ablakhoz rohant és el akarta rántani a függönyöket, hogy az ablakon át távozzon, de a függönyök látszólagos könnyedségük ellenére mozdíthatatlanok voltak.- Hát ez nem igaz.- mormolta Harry.

-         De bizony barátocskám.- nevetett fel valaki Harry háta mögött. Harry pálcáját támadóhelyzetben tartva megfordult. Egy középkori komornyikszellem lebegett a kristálycsillár körül.- Furfangosak ugye?

-         Maga Malfoy?

-         Ugyan dehogy.- kuncogott a férfi és Harry elé szállt.- A Malfoyok soha nem szolgáltak. Csak a sötét erőknek.

-         Akkor segíthetnél egy eltévedt embernek.- dohogta Harry.

-         Nem hinném, hogy eltévedtél. Nekem úgy tűnt keresel valamit. Azonban mint észre vetted a Malfoyokat sem ejtették a fejükre. Az ajtók beengedik az idegeneket, de ki már nem. Ugyanazon az ajtón nem mehetsz ki, amin bejöttél. Így többnyire elkapják az illetéktelen behatolókat, és megfelelő kínzásban részesítik.

-         Régóta vagy itt?

-         Már évszázadok óta.

-         Akkor segíts kijutnom.

-         Már miért segítenék.

-         Azt mondtad nem vagy Malfoy. Tudod, miért jöttem?

-         Természetesen.

-         Tudod, hol van Daniel?

-         Igen. – fütyörészve az egyik polcsorhoz siklott.- Gyere.- kihúzott egy könyvet, mire egy átjáró jelent meg átsiklott a folyosóra. Harry maga előtt tartva világító pálcáját követte. A polc azonnal visszahúzódott mögötte. A szellemalak gyorsan haladt előtte, alig tudta beérni. Átúszott a kőfalon Harryt maga mögött hagyva. Harry nekiment a falnak de az nem engedett.  Harry idegesen végignézett a folyosón.

-         Most meg ideragadtam. Sokkal jobb.

-         Bocsi. Elfeledkeztem rólad.- úszott vissza a falon a szellem. Meghúzta a kőfalon égő fáklyát és az átjáró feltárult. Harry kilépett. Egy világos nappaliban találta magát. Tehát már felkelt a nap sietnie kell.

-         Merre van Daniel?- nézett a szellemre. Az csak egy oldalsó ajtóra mutatott. Harry benyitott. Sötétkék hálószobában találta magát. Daniel a széles ezüstbaldachinos ágyban feküdt. Az ablakon szintén ezüstfüggönyök omlottak alá, könnyed csillogó fényt kölcsönözve a szobának.  Harry megállapította, hogy minden ajtónak van egy olyan rossz szokása, hogy magától becsukódik. Vagyis már nem mehet arra, ahonnan bejött. Daniel felébredt a neszekre és felült.

-         Harry. – ledobta magáról az ezüstszín szaténágyneműt és kiugrott az ágyból. Kék selyempizsamája olyan eleganciát kölcsönzött neki, amitől Harry is meglepődött.

-         Daniel? Velem akarsz jönni?- Harry a biztonság kedvéért feltette a kérdést.

-         Hát persze. – mosolygott rá csibészesen Daniel. Harry bólintott és benyitott a következő ajtón. A szobában körbe szekrények sorakoztak. Csupán az egyik sarokban állt egy ovális nagytükör előtte, pedig egy fekete ezüstmintás spanyolfal.

-         Ez öltözőszoba?- kérdezte futólag Harry.

-         Aha. Az enyém.- futott a sarkában Daniel. Harry benyitott a következő ajtón és egy hatalmas kékcsempés fürdőben találta magát. Egy lépcsős emelvényen állt a fürdőkád.

-         Látom máris kényeztetnek.

-         Na igen. Otthon nincs saját bejáratú fürdőszobám.

-         Szeretnél?- vonta fel a szemöldökét Harry.

-         Nem tudom.- emelte meg a vállát Daniel. Harryt azonban más kötötte le, mint Daniel igényei. Az ajtó bezárult az orra előtt, és más kijárat nem volt a fürdőből.

-         Hát ez nem igaz. Most hogy jutunk ki.

-         Ahogy bejöttünk.- nézett Daneil értetlenül és kinyitotta az ajtót. Harry megrökönyödve állt, de épp ahogy ki akart lépni az ajtó bezárult. Lenyomta a kilincset, de neki nem engedett.

-         Daniel!- kiáltotta ki.- Kinyitnád nekem az ajtót!?- Daniel kinyitotta, és Harry kilépett.- Emlékszel milyen útvonalon hoztak a szobádba?

-         Persze.

-         Akkor ezen most kimennénk jó?- fogta meg Daniel kezét Harry. Daniel nyitogatta az ajtókat, Harry pedig követte. Már a bejárat felé vezető lépcsőkön rohantak végig, amikor egy magas női hang megállította őket.

-         Harry Potter!- Harry megfordult, a lépcső tetején egy hosszú zöld taláros és zöld hajpántos kleopátra hajú nő állt.

-         Parkinson.- jegyezte meg hűvösen Harry.

-         Elvárom a Mrs. Malfoy megnevezést.

-         Ja igen. El is felejtettem, hogy a férgek mindig egy helyre tömörülnek. Te is beálltál közéjük.

-         Nem vagy abban a helyzetben, hogy gúnyolódj.- sziszegte Pansy Parkinson, és az emeleti korlát mentén sétálni kezdett, időnként megérintve a hűvös márványkövet. Cipője ridegen kopogott minden lépésnél.

-         Danielt elviszem.- szorította magához a fiút.

-         Nem teheted.- nézett a kettősre Pansy nyugodt tekintettel.

-         Már miért nem?

-         Nálunk olyan neveltetésben részesül, amit megérdemel, és amit ti sosem nyújthattok neki.- Pansy kezét a kőmárványon nyugtatva megállt, és egyenesen Harry szemébe nézett.

-         Ugyan! Miféle neveltetés az? Hogy gyilkoljunk le mindenkit, aki nem aranyvérű?- nevetett fel keserűen Harry.

-         Ne haragíts magadra Potter!- csapott a másik kezével Pansy a márványra.

-         Mert mi történik? Megátkozol? Mit akartok Danieltől?

-         Aranyvérű. És a miénk. Gondját akarjuk viselni, úgy, ahogy az neki kijár.

-         Egyáltalán nem is biztos, hogy aranyvérű.- szorította meg Daniel vállát, és elnézett Pansyról, hogy nehogy kiolvassa a szeméből a hazugságot.

-         Fölösleges elfordítanod a pillantásod.- mosolygott fölényesen Pansy.- Nincs szükségem legilimenciára ahhoz, hogy tudjam, hazudsz. Daniel ugyannyira aranyvérű, mint én vagy Draco.

-         Rendben Sirius aranyvérű volt. De ki Daniel anyja? Ezt nem tudhatjuk.

-         Tévedsz.- könyökölt a márványlapra Pansy, és állát a tenyerébe helyezte. Jegygyűrűjén megcsillant a toronyból érkező fény.- Ellentétben veled, mi tudjuk, hogy ki Daniel édesanyja.- Harry döbbenten bámulta az emeleten nyugodtan beszélő nőt.

-         Ez nem igaz.- tört ki belőle.

-         De igen igaz. Mi már megkaptuk a bizonyságot arra, amit sejtettünk.- Pansy megemelte a szemöldökét.- Szeretnéd, ha sejtetném veled a választ?- hangja behízelgően dallamos volt, de ugyanakkor hűvös maradt.

-         Nem.- szögezte le Harry.

-         Tudom milyen parányi agyad van. De talán eljutott a tudatodig. Az ajtón be tudsz lépni, de ki nem. Csak az nyithatja mindkét irányba az ajtót, akinek Malfoy vér folyik az ereiben. Igazán ötletes nemde?- Pansy csendesen felkacagott és kiegyenesedett, lassan elindult a lépcsőn lefelé.- Nem tűnt fel neked, hogy Daniel minden akadály nélkül halad át a termeken?

-         Semmi közötök Danielhez.

-         Sokkal több közünk van hozzá, mint neked.- sziszegte Pansy.- Szerinted miért sikerül kinyitnia az ajtókat? Mert ő is Malfoy.

-         Nem. Az lehetetlen.- kezdett Harry hátrálni az ajtó felé.

-         Látom, már kezdi felfogni az a puhány agyad.- Pansy fenyegetően közeledett.- Potter egy Malfoyt melengetsz a kebleden! Nem akarsz megszabadulni tőle?- Pansy ördögi mosolyra húzta a száját.- Mi csak megkönnyítjük a helyzeted. Leveszünk egy terhet a válladról.- kezét lassan csúsztatta, lefelé maga mellett a korláton, ruhájának uszálya zizegve hullott alá minden lépcsőfokról.

-         Képzelődsz, ki lehetne?- hebegte Harry rémülten.

-         Lucius Malfoy húga.- felelte szárazon Pansy.- A család kitagadta, mert muglihoz ment férjhez. De ezt a csorbát enyhítette, hogy mégis egy aranyvérű gyermeket hozott a világra. Danielt visszafogadjuk magunk közé. Megkap mindent, ami egy Malfoyt megillet.

-         Akár Malfoy az anyja akár nem. Rám bízta Danielt.

-         Mert ostoba volt.

-         Mert nem akarta, hogy úgy éljen mint ti. Gyűlöletben.- Harry ellökte magától Danielt és pálcát rántott. Pansy sem volt rest. Hihetetlen gyorsasággal előkapta pálcáját és Harryre szegezte. Ekkor az emeletről, hangos csecsemősírás hallatszott. Pansy türelmetlen pálcaintéssel elzárta tőlük az emeltről jövő hangokat.

-         Te mit szólnál, ha elrabolnák a gyereketeket?- kérdezte gúnyosan Harry meghallva a gyerekhangot.- Mert ti ilyen eszközökkel akarjátok elvenni tőlünk azt, ami nem is a tietek.

-         Igenis a mienk.- fújtatta Pansy.- Kettősen is. Narcissa Black és Lucius Malfoy egyformán vérrokona. A gyerek minket illet.- Harry az előcsarnokban Pansyval egymást kerülgetve már teljes kört írt le kivont pálcával.

-         A gyereket ránk bízták.

-         Mi vagyunk a rokonai! A családja! Nem akarunk rosszat neki, elhiheted. Nem fogjuk bántani.- Pansy megelégelte a keringőt és ellőtte az első átkot. De Harry elugrott előle.- Hagyd itt, és békével elmehettek.- Harry is kilőtte a nőre az átkát, de Pansy egyetlen pálcamozdulattal kivédte.

-         Látom legalább a nonverbális varázslásig eljutottál, pedig Piton szerint neked az sem nagyon megy.- Pansy látta ,hogy Harry Piton említésére feldühödik, s azonnal kihasználva a férfi gyengeségét meglendítette pálcáját. Harry felordított az arcán és mellkasán átcsapó fájdalomra. Mintha tüzes korbáccsal csaptak volna végig rajta. Azonnal megindult mellkasán a vérzés, és már átitatta az ingjét. Feldühödve erőteljes támadásba kezdett, szórta a rontásokat, átkokat, de Pansy mindent úgy védett, hogy igazán megerőltetnie sem kellett magát. Harry megdöbbenve figyelte a nőt. Hiszen számtalan hatalmas varázslóval párbajozott már. Piton, Lucius és Draco Malfoy, és maga Voldemort. De ez a nő mindegyiken túltett. Úgy használta a pálcáját mintha egy tollpihét forgatna. Gyengéd pöccintésekkel küldte az átkokat Harry felé, aki alig bírta kivédeni őket.

-         Megdöbbentő ugye?- mosolygott hűvösen Pansy.- Nem gondolnád, hogy egy nő ilyesmire képes. Hát igen. Ez az ostobák veszte. Potter azt hiszed most háború van?- védte ki egy könnyed kézmozdulattal Harry átkát.- Nagyon nagy tévedésben vagy. Ez nem háború. Azt hiszed Voldemort a legnagyobb ellenfeled?- nevetett, és Harry felé lőtt egy átkot. Harry gyorsan reagált, és a nőre irányította a pálcáját. Egy éles vágás végighasította a nő karját.- Ah.- Pansy a karjához kapott, de azon nyomban ártást küldött Harryre, aki hanyatt vágódva érezte, hogy lábából is szivárog a vér.- Rá fogsz jönni Potter, hogy hamarosan választanod kell. Nem csak jó és rossz között. Hanem fekete és fehérmágia között is.- nagy léptekkel kerülgette Harryt védekezve és támadva, szoknyája csak suhogott utána.- Rájössz majd, hogy a harc már megosztott. Nem lesz éles határ jók és rosszak, fekete és fehér között. Mindenkinek az elvei között kell válogatni. Ha legközelebb találkozunk, már egészen máshogy állunk egymással szemben.- Pansy türelmetlenül suhintott a pálcájával, de Harry eltérítette az átok irányát, így az majdnem Danielt érte.

-         Daniel Black húzódj fedezékbe!- kiáltott rá Pansy aggodalommal a hangjában. Harry kihasználva Pansy elterelődött figyelmét, erős átkot küldött rá. Pansy a lépcsőre rogyott. Harry megragadta Danielt, aki behúzódott az egyik kígyóoszlop mögé.

-         Daniel.- lihegte erőtlenül Pansy.- Maradj velünk. Én a nagynénéd a családod kérjük. – Harry az ajtó felé rángatta a fiút. – Potter!- sikoltotta utolsó erejével Pansy.- Hagyd, hogy a gyerek válasszon! Ne taszítsa el a családját magától!- majd ájultan esett össze. Daniel rátette a kezét a kilincsre s minden erőlködés nélkül kinyitotta, végigrohantak a gondozott angolkerten, Hermionéék még tartották a rést a védőpajzson. Ahogy kiértek együtt rohantak, egy láthatatlan határvonalat átlépve, pedig már ismét a New Bond Streeten voltak.

-         Siessünk, jönnek.- Ronék betaszigálták őket a sarkon. Valóban az ékszerüzlet másik oldalán már hosszú lobogó talárral érkezett Lucius és Draco Mafloy. Ahogy eltűntek az ametisztkő mögött Harryék elsiettek az utca végében álló fekete autóhoz. Beszálltak. Daniel Hermione mellé ült. Harry mielőtt beindította a motort megállt a keze a kulcson. Fel kell tennie a kérdést, mert ha nem, akkor azt tenné mint Malfoyék.

-         Daniel. Szeretnél visszamenni a vér szerinti családodhoz?

-         Nem.- rázta meg a fejét Daniel és kinézett az ablakon. Hermione figyelte Harryt, ahogy kikanyarodik az útra és lassan a levegőbe emelkednek.

-         Daniel nemcsak Black, de Malfoy is.- felelte Harry a fel nem tett kérdésre, mire a kocsiban ülők elfelejtettek levegőt venni is. Harry nem nézett rájuk, csak az eget figyelte. Ez a tény sok kellemetlenséget fog még nekik okozni ezt már most előre érezte.

Írj kritikát