Harry épp a havas ablakot tisztítgatta, amikor hopponálási hangot hallott a bejárat felől. Néhány pillanat múlva rövid csengetés, jelezte, hogy tényleg érkezett valaki. Hallgatózott, de senki nem nyitott ajtót a jövevényeknek. Harry lefelé trappolt a lépcsőn s dohogott magában, hogy Dobby valószínűleg szokáshoz híven Hermione kedvére igyekszik tenni valahol, ezért feledkezik el egyéb teendőiről. Kinyitotta az ajtót és egy hatéves kisfiút látott, akit egy apró házimanó kísért.

-         Harry Potter?- lépett elő a házimanó.

-         Igen.- Harry tekintete egyikről a másikra ugrált.

-         Daniel Black. Én pedig Selly vagyok.- azzal átnyújtott egy levelet Harrynek. Harry feltépte és átfutotta a sorokat.” Remélem jó kezekbe kerül ez a levél.  Hogy én ki vagyok az nem fontos. Siriussal nagyon régi jó ismerősök voltunk és tudom, hogy a keresztfia kezében lesz a legjobb kezekben a mi fiunk. Sirius már nem ismerhette meg őt, maga, pedig engem. A családomból már senki nincs, akire nyugodt szívvel rábízhatnám, s nem szeretném, ha méltatlan kezek nevelnék fel. Ha fele annyira is szereti, mint Siriust már az is elég lesz Danielnek. Ha nem hinné, a vérrokoni szálakat, akkor nézze meg a jegyet, ami Siriuson is ott volt és a család szinte minden tagján. Köszönet egy aggódó édesanyától. U. i.- Talán fontos lehet, hogy Daniel, igaz Sirius a legkevésbé se kívánt volna ilyet- aranyvérű, ami, nos bizonyára tudja a mai helyzetben mit jelent.” Igen ismét egy, aki miatt aggódni lehet.- Gyertek csak be.- betessékelte őket, amikor megfordult Hermione kérdő tekintetével találkozott a pillantása.

-         Harry kiket köszönthetünk?

-         Daniel. Sirius fia, és Selly a házimanójuk.- Hermione megrökönyödve nézett rájuk.

-         De hát nem is tudtuk.

-         Nyilván nem hangoztathatta.

-         Hát gyere csak be. Készítek valami remek süteményt neked- mosolygott rá Hermione, a kisfiúra, aki félénken nézett körbe. Harry hálás volt, hogy Hermione nem akadékoskodott tovább.

 Harry belépett a fiú szobájába, aki varázskockákat próbált egymásra építeni, de azok mindenáron szétugráltak. Harry leguggolt, hozzá, mélyzöld dísztalárja söpörte a földet.

Harry összekócolta kicsi fürtös sötét haját, majd az állához érve, megemelte, hogy ránézzen a kisfiú.

-         Danny. Mi most elmegyünk, de ígérjük, hogy nagyon sietünk vissza rendben? Minden házimanónk itt lesz, és ha bármi probléma van szólj Mrs. Browne-éknak, biztos segítenek neked. És persze Selly is jön, ha szólsz neki. Nem leszel egyedül a házban, tudod. Ugye nem fogsz félni?

-         Persze hogy nem. Minden rendben lesz. De siessetek jó?

-         Persze. Este fél tízkor ágyba fekszel rendben? Selly majd őrzi az álmod, ha megérkeztünk benézek hozzád rendben?

-         Harry, ne nyaggasd már annyit!- Harry megfordult a hangra. Hermione állt az ajtóban fekete estélyi ruhájában, ami a fényre élénk csillogásba kezdett. Most már kénytelen volt ilyen színnel leplezni állapotát, bár még alig lehetett észrevenni, talán csak kicsit teltebb lett. Odalépett Hermione is.- Danny igazán talpraesett gyerek. Szerintem még örül is hogy elmegyünk övé az egész ház.

-         Jól van. – állt fel Harry. Akkor menjünk.