6.fejezet
Callie 2006.09.23. 17:22
Kínos vallomás
Másnap este Harryék estjén már szinte mindenki megérkezett, akiket vártak. Hermione lent fogadta a vendégeket, amikor meglátta a lépcsőn lesiető Harryt. Amikor Harry észrevette, megtorpant és fürkésző tekintettel, nézte az arcát, majd szeme végigsiklott, a mélylila estélyiruhán, közben tovább indult, de szemét nem vette le Hermionéről.
- Merlinre, hogy ti milyen szerelmesek vagytok- bámult Luna.- amióta megláttátok egymást le sem veszitek a szemeteket egymásról.- Majd Ron ráncigálására belépett az előtérbe és az ebédlő felé vették az irányt. Harry odaért Hermionéhoz
- Menj csak be, majd én fogadom a többieket. –mondta Harry- Hideg van most itt .
- Ugyan egészen kellemes itt. És én vagyok a háziasszony.
- Hermione! Miért kell mindig ellenkezned velem? -sziszegte Harry, mert a következő vendég már közeledett hozzájuk. Amint az utolsó vendégük is megérkezett, beléptek a bálterembe. Harry és Hermione nyitották a táncot. Ahogy végigsiklottak a termen, mindenki megfigyelte a szép párt, Hermione lila ruhája lágyan suhogott, minden lépésnél, és ahogy ráesett a fény, mindig máshogy tört meg rajta. Amikor Harry már harmadszor emelte a magasba, Hermionét elfogta az émelygés. Ne, pont most ne...- nyelt nagyokat,- ez a lehető legrosszabb pillanatok egyike. Szája elé tartotta egy pillanatra a kezét, majd behunyta a szemét. Harry rögtön észrevette, a változást, úgyhogy úgy döntött az emelgetős részt kihagyja, hiszen a többiek már úgyis táncoltak.
- Gyönyörű ez a zene- mondta Hermione, hogy úgy tűnjön kedvtelésből, hunyta be szemét.
- Mh. Igen. –Harry Megállt. – Gyere, nézzünk egy kis tökpezsgőt magunknak.- Azzal kerülgetve a párokat kivezette Hermionét a tömegből. Igyekezett leplezni aggódó tekintetét, így inkább kerülte Hermione pillantását.
- Figyelj Harry! Szeretnék veled beszélni még ma.- Hermione ismét behunyta a szemét.
- Jól van. –Harry úgy döntött jobb, ha most magára hagyja. – Megkeresem Ront!- azzal otthagyta Hermionét, s Ron keresésére indult. Hermione örült, hogy magára maradt, mert így bemenekülhetett a fürdőbe.
- Ron!- Lépett a kandalló mellé Harry, barátja a kandalló feletti tükörben szemlélte a sokaságot.- Táncoltatok Lunával?
- Dehogy. Tudod, hogy utálom, az ilyeneket. Harry!- húzta közelebb barátját Ron.- Tudod, beszéltem Ginnyvel, és hát említett egy pár dolgot veletek kapcsolatban. És hát igazak?
- Micsoda- suttogta Harry- Hogy Hermione terhes?- Ron bólintott.- Igen igaz. Figyelj, én jobban szeretném, ha egyenlőre nem terjedne ez a hír, amíg lehet. Nem lenne szerencsés, ha tudod Malfoy, teszem azt megtudná.
- Jól van.- Ron kérdőn nézett. -És Hermione hogy fogadta?
- Hát…ööö, azt hiszem elég rosszul. De nem tudom. Azt hiszi még mindig, hogy én nem tudom.
- Hát honnan tudod?
- Jaj Ron én mindenkinél hamarabb tudtam. De tudod, hogy a jóslat szerint ti következtek. -Harry sokatmondó pillantást vetett a tükörben Luna felé.
- Harry ne emlékeztess.- Ron neheztelőn nézet barátjára.- és én még azt hittem, hogy ti vagytok nehéz helyzetben, ahhoz képest gyorsak voltatok. Hogy sikerült rávenned Hermionét?
- Nem tudom. De hát csak egyszer történt, hogyan is emlékeznék. -mosolygott Harry
- Vagy úgy. Hát az igazán nem sok. Ennyire rosszul csinálod?
- Nem tudom.- mondta elbizonytalanodva Harry. –Lehet.
- Harry!- Hermione állt meg Harry mögött. Tekintetük találkozott a tükörben.- Beszélni szeretnék veled. Most.- Harry Ronra nézett majd követte Hermionét a könyvtárba. Hermione bezárta maga mögött az ajtót, s Harryre nézett Harry az ablakhoz, ment és várakozásteljesen nézett Hermionéra.
- Azt mondtad, beszélni szeretnél velem. Hallgatlak!
- Igen.- Kezdte zavartan Hermione, s a ruhája redőit babrálta. – Szóval szeretnék elmondani neked valamit.- Hermione kipillantott az udvarra.
- Kíváncsivá teszel.- Mondta Harry, s érdeklődő mosoly jelent meg a szája körül.
- Már jó ideje gyűjtöm az erőt, hogy elmondjam neked...
- Igen?- Harry szemei akaratlanul huncut csillogásba kezdtek, s nehezen tartotta vissza kis nevetését.
- Hogy- Hermione Harry szemébe kapta tekintetét.- gyermeket várok...tőled.- Hermione gyorsan elnézett, és kivörösödve járkálni kezdett a szobába. Míg észre nem vette, hogy csend honol.
- Nem mondasz semmit?- nézett Harry nevetős arcára.
- Igazán megtisztelsz, hogy megosztod velem ezt a felettébb lekötelező információt.
- Ennyi? Én napokig tomboltam és dühös voltam rád.
- Igen észrevettem. Ráadásként bereteszelted az ajtód, ami már teljesen fölösleges művelet volt, hiszen ami történt- megtörtént.
- De meg sem döbbensz? Vagy valami reakciót látnék rajtad. De nem te csak egyfolytában mosolyogsz
- Hát persze. Tudod, örülök. Vagy ezzel megrémiszteni szerettél volna?
- Harry ismerem ezt a kifejezést. – Hermionéban lassan ébredezni kezdett egy gondolat.- Ugye, nem akarod azt mondani, hogy te tudtad.
- De igenis tudtam.- Harry közelebb lépett Hermionéhoz.- De igazán örülök, hogy rászántad magad, hogy megoszd velem.
- Mi! Te tudtad? Miért nem mondtad meg nekem. Alattomos és undok vagy tudd meg. Képes voltál végignézni, hogy kiszenvedem magamból.- Hermione rárontott Harryre és dühösen ütni kezdete a mellkasát, De Harry elkapta a csuklóját.
- Nos először is nem magamtól jöttem rá. Már sokkal hamarabb. Pontosabban másnap reggel Firenze küldött nekem egy levelet, és hát tőle tudom.
- Firenze?- Csodálkozott el- És miért nem mondtad nekem?- támadt Harryre ismét.
- Ugyan Hermione hittél volna akkor nekem? És egyáltalán mit szóltál volna. És hát Dobby is megosztotta velem a titkodat. Honnan volt életfaleveled?
- Nevilletől kértem- ült le a fotelba Hermione
- Akkor már ő is tudja. Nem szeretném, ha sokan értesülnének az állapotodról.
- Nem szokásom dicsekedni az állapotomról. Hogy feltételezheted?- csattant fel Hermione.
- Hermione. Szeretném, ha tisztában lennél a helyzeteddel. Az állapotod rád nézve is veszélyes. Eddig többnyire csak az én életemre törnek, de ez megváltozik.- Harry nem engedte, hogy félbeszakítsa.- Sokan vannak, akik nem szeretnék, ha utódom lenne, higgy nekem.
- Jaj Harry rémeket látsz
- Jó. De vigyázz magadra.- zárta le a vitát Harry és a könyvtárban hagyta Hermionét.
|