Nevillék vidéki házában már hatalmas tömeg gyűlt össze, Harryék az utolsók között érkeztek meg. Hermione megállapította, hogy a ház kisebb, mint Harryé. Rögtön a bejáratnál megpillantották Ront, aki Ginny mellett állt.

- Hermione, Harry úgy örülök, hogy eljöttetek!- Ginny integetett nekik, sokkal jobban sikerült háziasszony szerepében fogadnia a vendégeket, mint Nevillenek, aki időnként, elkalandozott.

- Szia Ginny! Vártok még valakit?- ölelte meg Hermione.

- Nem hiszem, de majd Neville bevezeti őket. Ron már olyan türelmetlenül várt titeket.- Ginny belekarolt Hermionéba, és elhúzta a kis szalonba. Harry és Ron a báltermen átvágva a teraszra mentek, és a kőkorlátnak dőltek.

- Mi újság Harry?- vigyorgott rá Ron.

- Mire gondolsz? -nézett rá Harry kétkedve.

- Tudod.- Ron sokatmondóan nézett rá- még mindig megdöbbent ez az egész. Én Ginnyt mindig neked szántam, úgy éreztem jó kezekben lesz veled. De Neville, aki egy rontást nem tud rendesen küldeni senkire

- Hagyjuk ezt Ron. Ezen egyelőre nem tudunk változtatni.

- Bár ami igaz, igaz. Kettőnk közül, mégis inkább neked való Hermione, tudod hogy mi mindig veszekedtünk.

- Luna nem jött veled?

- Nem. Otthon maradt. Nem tudtam meggyőzni, hogy ma semmilyen sötét dolog nem lesz készülőben. Meg van róla győződve, hogy valaki ma az életünkre tör. És milyen az élet Hermionéval?

- Nos nem vészes. Leszámítva, hogy még mindig aktív levelezést folytat Krummal.

- Vikike. Tudod erre régen is ugrottam.- mondta undorodva Ron.- De hát annak már több éve.

- Figyelj Ron, nem tudhatjuk. Nyáron nem voltunk mindig Hermionéval, és négy éve egyáltalán nem tudtunk róla ilyesmiket.

- Nekem régen is úgy tűnt, hogy nem szimpatikus ez a Krum. Az igazán nem csak barátság higgy nekem Harry.

- Ha te mondod.- felelte kitérően Harry. S visszatértek a bálterembe, az első tánchoz. Harry megkereste Hermionét, akit láthatóan egy középkorú varázsló már lefoglalt magának az első táncra.

- Sajnálom uram-tette a kezét Hermione derekára- De a hölgy már foglalt-s áttuszkolta a táncparkettre Hermionét.

- Harry! Azt hittem nem szeretsz táncolni.- dohogta Hermione- Igazán udvariatlan voltál.

- Akkor táncolok veled, amikor a kedvem tartja.

- Ehhez talán nekem is van egy-két szavam- s tűrte, hogy Harry egy pillanatig felemelje. Amint a lába ismét talajt ért, el akarta magát taszítani, de Harry szorosan tartotta.

- Hermione, ne rendezz itt jelenetet.- sziszegte Harry dühösen.- A férjed vagyok az első tánc igazán engem illet.- Hermione csak dühös arcot vágott hozzá.- Utána felőlem azzal táncolsz akivel akarsz.- Amikor az utolsó ütemek is elhaltak Harry lekísérte Hermionét, s Hermione kirántotta a kezét Harryéből.

- Már teljesen kezdtem elfelejteni, hogy milyen erőszakos tudsz lenni.- mondta kissé hangosan Hermione.

- Igen.- Harry finoman visszarántotta magához Hermionét.- Bizonyára Krum sokkal finomabban bánik veled. Sajnálom, de én nem vagyok Krum, és nem is akarok az lenni.- száját a Hermionéhoz szorította, majd olyan hirtelen engedte el, hogy Hermione egy pillanatra megtántorodott, s döbbenten nézte a távozó Harry hátát. Bosszúsan kiengedte tüdejéből a levegőt, majd megkereste Ginnyt, aki mosolyogva egy pohár tökpuncsot nyújtott neki.

- Igazán aranyosak vagytok Harryvel.- csicseregte.

- Ginny ne kezdd még te is.- mondta szemrehányóan Hermione.

- Szerintem titkon mind a ketten szerelmesek vagytok a másikba, csak magatok előtt sem meritek beismerni.

- Vagy valaki másba.- pillantott Ginnyre Hermione.

- Mmm. Ha rám gondolsz Hermione, akkor igazán megnyugtathatlak. Harry és én, az már a nagyon távoli múlt. És Harry akkor sem volt teljes lényével velem. Nem szerintem az csak valami tévedés lehetett mindkettőnk részéről. És mi van veled?

- Én. Nem is tudom-mondta elgondolkodva Hermione.- Harry olyan megfejthetetlen számomra. Nem tudok elmenni rajta.

- Ugyan már Hermione. Van ennek valami oka?

- Nos azt hiszem, tudja, hogy még mindig levelezem Victorral.

- Ah. Hát az egészen más helyzet.- Ginny kérdőn Hermionéra nézett.- Nos ezek után mégis mit vársz, hogy viselkedjen veled? Szerintem ő maga sem döntötte el, hogy mit kezdjen ezzel az egésszel, Talán segíthetnél neki.

- Hogy gondoltad?- kérdezte csodálkozva Hermione.

- Először jó lenne, ha tisztába jönnél a saját érzéseiddel. Elvégre úgy tudom, Harrynek most tényleg nincs senkije. Szerintem ő megpróbál adni egy esélyt a házasságotoknak. Te miért nem próbálod meg?

- Nem is tudom, akkor már minden megváltozik. Én kedveltem Harryt mint barátot, de ez más helyzet.

- Szerinted Harry nem érzi ugyanezt?- Ginny megfogta Hermione karját.- Nézd. Én és Neville, persze nekünk ez megint más, mert mi kevésbé ismertük egymást Hermione. Hát nem veszed észre? Ez a jóslat ismét egy próba mindannyiunknak? És lásd be, Harryt ez különösen mélyen érinti, hiszen az egész életét eddig jóslatok határozták meg.

- De ez a jóslat most minket érint. Az az átkozott jóslat.

- Valaki mást jobban szerettél volna? Nevillet? Vagy Ront?- húzta fel kérdőn a szemöldökét Ginny.

- Nem.- rázta a fejét Hermione, s kilépett a hűvös esti levegőre.

- Na látod. Akkor meg ne sopánkodj itt nekem-lépett utána Ginny- Ezen most még biztosan nem tudunk változtatni, és nos én már nem is akarok. Ha adnál egy esélyt Harrynek lehet, hogy már te sem akarnál változtatni.- nézett huncutul Hermionéra.- A jóslatok mindig bebizonyosodnak. Légy engedékenyebb. Várj, hozok még egy pohárral- Ginny kivette a poharat Hermione kezéből és visszasietett az italos pulthoz.

- Hermione Granger, a kis sárvérű.- szólalt meg a sötétben egy gunyoros hang- Vagy szólítsalak inkább Mrs. Potter- nek? Igen már tudom, hogy hozzámentél.- Draco Malfoy lépett elő. A holdfénynél megcsillant ezüstszőke haja, pálcáját Hermionéra szegezte.- Lám nem minden a pénz. Vagy kevésnek találod Potter örökségét?- felkacagott, s közelebb lépett. Hermione rémülten hátrálni kezdett a pálcája a köpenyében maradt, s kapkodva szedte a levegőt. Vajon mennyit hallhatott Draco a beszélgetésből?

- Bizonyára Potter nem lesz elragadtatva, ha a Szent Mungoban látja újra ifjú feleségét.

Harry dühösen az előtérbe törtetett, de ott utolérte Ron.

- Harry várj!- Ron megállt előtte.- Mi volt ez? Mindent láttam.

- Nem mehetnénk egy csendesebb helyre? –kérdezte megnyugodva Harry

- De. A könyvtárszobában most biztos nincs senki.- felsiettek a lépcsőn. Ron bezárta maguk mögött az ajtót. S kérdőn Harryre nézett.

- Teljesen kiborít néha.- állt meg a kandalló előtt Harry, s a tüzet figyelte.

- Azt mondtad, nem vagytok jóban. –jegyezte meg Ron.

- Nem is vagyunk.- nézett hátra Ronra.

- Akkor ez? Láttam mi történt Harry

- Csak nem akartam vele vitatkozni,- ült le a kanapéra Harry.- és nos ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak, hogy elhallgattassam.- Ron felkacagott

- Ez szuper. Szerintem senkinek nem tűnt fel, hogy veszekedni akartatok. Ellenkezőleg. De most komolyan, hogy vagytok?

- Ron, az esküvő óta most történt ez először.

- Harry- csóválta a fejét Ron.- Te még nálam is lehangolóbb vagy. Az esküvőd már lassan két hónapja volt.

- Én mindig mondtam, hogy kellene egy női észjárás tantárgy. Hermionén nem lehet elmenni, és ez az egész Krumos dolog is. Mond, hát mit tegyek.

- Hát- húzta ki magát Ron- Légy férfi.

- Ron! Nem vagy eszednél már megint. Hermione a legjobb barátunk.

- Szerintem kezdeményezz és lásd meg, akkor mit tesz. -bíztatta Harryt.

- Úgy...-Harry elhallgatott és a mellkasához kapott.

- Valami baj van?- Ron aggódva nézett Harryre

- Nem tudom, lehet.- Gyorsan kihúzta a nyakláncot az ing alól, s az már halvány rózsaszínben csillogott. Harry kihúzta belőle a kis szálat. És elolvasta a feliratot: Neville House hátsó terasz. Harry felpattant, visszacsúsztatta az inge alá a nyakláncot és kirohant az ajtón.

- Harry várj! Mi történt?- nézett utána Ron

- Most sietnem kell.- kiáltott vissza Harry, s szétlökdösve a tömeget a terasz felé sietett.

- Nem gondolod kis sárvérű, hogy ideális hely Potter feleségének a kórházi hely?- mondta gúnyosan Malfoy, s meglendítette pálcáját. Harry lefegyverző bűbájt küldött Malfoyra, majd Hermionéhoz ugrott.

- Talán engem kellene kérdezned erről Malfoy.- mondta sötéten Harry. Malfoy felpattant, s átkot küldött feléjük, de Harry elrántotta Hermionét az átok elől. A zajokra a tömeg lassan kitódult a teraszra, s döbbenten látták a pálcájukat egymásra szegező ellenfeleket, sokan szintén pálcát rántottak, s ahogy Malfoy észrevette, hogy túlerővel szemben van hopponálta magát a helyszínről.

- Azt hiszem Lunának mégis igaza lehetett, hogy otthon maradt.- mondta döbbenten Ron.

- Én mondtam, hogy félreértelmezed őt Ron. Most már igazán hihetnél neki.- nézett a tőle nem messze álló Ronra.- Nevielle tehetnél a házadba való hopponálás ellen. Minden rendben. Menjünk vissza, hűvös van idekint.- invitálta Harry vissza a többieket. Hátra maradtak Hermionéval. Hermione még ijedtségtől megszeppenve állt mellette.- Minden rendben?- nézett rá Harry aggódva. Hermione csak bólintott, majd így szólt.

- Épp időben érkeztél. De hogy...-nézett rá Hermione

- Tudod-vágott közbe Harry, s kezével megütögette a mellkasát, ahol a nyaklánc volt.- Gyere, menjünk haza

Írj kritikát