2.fejezet
callie 2006.09.08. 20:15
Különös ajándék
Sötétedés után érkezett meg Harry, seprűjét betette a seprűtárolóba, a lépcső alá, majd a konyhába lépett. Hermione félretett neki a vacsorából, ami folyamatosan gőzölögtette magát. Végzett a vacsorával, amikor Dobby surrant be az ajtón.
- Hermione merre van?
- A könyvtárban láttam uram.- Harry felsietett a lépcsőn, a szobájában óvatosan levette talárját, és átöltözött. A kandalló mellett találta Hermionét, aki egy hosszú levelet olvasott. Hermione ahogy meghallotta a neszeket, hátrafordult.
- Szia Harry!- köszöntötte vidáman, majd a kezében tartott levelet az asztalon fekvő könyvbe csúsztatta, de a hirtelen mozdulattól lesodorta a könyvet, Harrynek volt annyi ideje, hogy meglássa a karakteres aláírást: Victor Krum. Elsötétedett a tekintete, s az ablak melletti sötétzöld fotelt választotta. Végiglapozta az aznapi újságot, s tüntetőlegesen nem nézett Hermione felé. Hermione jobbnak látta, ha nem erőlteti a beszélgetést, így leült egy kis asztalka mellé és pergament vett ki a tartóból. Éjfélt ütött a kandalló feletti óra, amikor Harry felállt:
- Hm. Jó éjt!- mormogta, majd elhagyta a szobát. Pár perccel később, amikor Hermione kopogás nélkül benyitott hozzá, Harry a tükör előtt állt, és a vállán lévő mély sebet vizsgálta.
- Jaj de borzalmas!- kiáltott fel Hermione. Odasietett hozzá, hogy megnézze.- Miért nem mondtad, hogy megsérültél.
- Nem vészes, volt már ennél rosszabb is. Az auror szakma már csak ilyen.- próbálta visszavenni a pizsama felsőjét, de Hermione nem engedte.
- Várj!- elsietett és egy vastag könyvvel a kezében tért vissza.- Rontások gyógyítása, biztos van benne ilyesmi – mondta, miközben fellapozta a könyvet. Harmadik próbálkozásra sikerült is eltüntetnie a vágást.- igazán jó könyvtárad van Harry.
- A házban volt, nem az én érdemem.- felelte kitérően, miközben felöltözött.- Kösz.
- Ugyan semmiség. Ginnyék meghívtak minket, de biztos te is értesültél róla.- Hermione visszatért az ajtóhoz.- Jó éjt.- mondta és becsukta maga mögött.
Hermione a levendulaszín ruhája redőit rendezgette, amikor Harry fekete dísztalárjában belépett. Pillantásuk összekapcsolódott egy pillanatra a tükörben, Harry közvetlenül Hermione mögött megállt, és a zsebébe nyúlt. Hermione nyakán összekapcsolta az egyszerű ám különleges nyakláncot, s eligazgatta, hogy a kis kő pontosan középen álljon meg.
- Szeretném, ha ezt mindig viselnéd, ha a házon kívül tartózkodsz. -mondta rekedten, s megköszörülte a torkát- Az én megnyugtatásomra.
- Mi ez Harry?- kérdezte, Hermione, s Harry felé szeretett volna fordulni, De Harry a vállánál fogva visszatartotta.
- Ez egy üzenőlánc. Tudni fogom, ha veszélyben vagy és segítségre szorulsz. -az inge alól kihúzott egy hasonló nyakláncot, de erről hiányzott a kis kő.
- Tehát tudok vele üzenni, ha veszélyben vagyok.- Simította végig a nyakláncot Hermione, s ujjai közé fogta a követ.
- Hát nem teljesen így van.- Harry, aki a tükörben követte Hermione mozdulatait ismét felnézett Hermione szemébe.- A lánc önműködően lép életbe, akár akarod akár nem. Veszély esetén a tieden nem látszik semmi, de az enyém elkezd melegedni, és addig forrósodik amíg észre nem veszem. Az üzenetet elolvasva ez persze megszűnik.
- Ez félelmetes. Innentől minden lépésemről tudni fogsz.
- Csak veszély esetében lép életbe. Az emberi reakciókat figyeli, és csak veszélyben működik. Szerintem nagyon praktikus. Különösen, amióta Malfoyék erősödnek. Ígérd meg, hogy viselni fogod.
- Ígérem.- Hermione ismét a nyakláncot figyelte. -Nagyon szép ékszer.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. Menjünk.- Harry Hermione vállára segítette a köpenyét, a ház előtt már várta őket a kocsi.
Írj kritikát
|