Lassan fékezett a kocsi a sáros úton. Harry megkerülte az autót és végigsietett a köves úton a ház bejáratáig. Hermione követte a cuppogós saras feljárón, s ahogy Harry kitárta előtte az ajtót belépett. Tágas előszoba fogadta őket, hatalmas lampionok, és középen piros színű felírat: Sok boldogságot az ifjú párnak!- Harry döbbenten nézett végig az előszobán és a lépcsőfeljáró előtt megpillantotta Dobbyt a házimanót.

- Üdvözlöm Harry Potter uram! És az ifjú feleségét is!- Vette le sapkáját Dobby.

- Dobby. Azt mondtam, szedd rendbe a házat nem, pedig haszontalan díszekkel aggasd tele az előteret.- azzal becsukta maga mögött a hatalmas tölgyajtót. Egyetlen pálcamozdulattal biztosította a zárakat és védőbűbájt tett az ajtóra. Futólag átsiklott a szeme Hermionén, aki zavartan rá majd az előtérre nézett.

- Dobby szeretné, ha nagyon jól éreznék magukat a gazdái a házban.

- Semmi baj Dobby. Igazán figyelmes vagy. -mosolygott a házimanóra Hermione.-Harry körbevezetsz a házban?

- Oh, hát persze.- Harry előrement, hogy mutassa az utat.- Az igazság az, hogy még én sem nagyon ismertem ki magam. Azt hiszem, van két szellemünk. Egy idős házaspár.- közben a kocsifelhajtóra néző szobába vezette Hermionét, innen be lehetett látni egy nagyobbacska terembe, ami a hátsó parkra nézett.- Bár még csak egyszer láttam őket. De biztos előjönnek majd, hogy megnézzenek téged. Ezt a szobát nagyobb rendezvényekre szánhatták, ebből nyílik az ebédlő, mellette a konyha.- közben visszaértek a fogadótérre.

- Mondd milyenek ezek a szellemek?

- Nem sok vizet zavartak eddig-a lépcsőfordulóhoz érve megtorpantak.- Áh mondtam, hogy lejönnek. Üdvözletem. Mr. és Mrs.Browne. khm. Bemutatom a.- Harrynek megakadt a hangja az utolsó szó kiejtése előtt, s kiszáradt torokkal ejtette csak ki –a feleségemet.

- Szervusz kedvesem.- mondta Mrs. Browne kontyos fejét előrehajtva széles mosollyal.- Igazán örülünk, hogy ilyen hamar háziasszonya lett a háznak. Igazán jól választott Mr. Potter.

- Hermione Granger.- biccentett Hermione- Nagyon örülök, hogy megismerhetem Önöket.

- Sajnáljuk, hogy nem tudtunk részt venni az esküvőn, pedig mi igazán szerettük volna, de Mr. Potter...-tolta fel szemüvegét Mr. Browne. – Nos nem tájékoztatott minket az örömteli eseményről.

- Sajnos minket is váratlanul ért és hirtelen- sütötte le a szemét Hermione zavartan.

- Mondja csak kedvesem, nem vette fel Mr. Potter nevét?- érdeklődött csodálkozva Mrs. Browne.

- Nos. ..hát nem.

- Milyen különös, furcsa mai szokás.- méltatlankodott az idős hölgy.

- Jaj hagyd már őket Eleonore!- noszogatta tovább Mr. Browne.- Hagyjuk a fiatalokat.

Harry a falhoz simult, hogy elengedje az idős házaspárt. Összenéztek Hermionéval, majd a falon függő képek érdeklődő szempárú lakosai kereszttüzében továbbhaladtak a lépcsőn. Hermione arra számított, hogy fent sötét félhomály fogadja, de a lépcsővel szemközti folyosó vége ablaksorra nyílt, ahonnan jól be lehetett látni a házhoz vezető utat. Egy tágas kétajtós szobába ismét beláthattak, hatalmas könyvtár fogadta Hermionét, s tetszetősen végigfuttatta szemeit a könyvsorokon. A könyvtárral szemben a folyosó másik oldalán egy dolgozószoba két háló és egy világos hangulatos szoba állt- nyilván a háziasszony szalonjának szánták, virágmintás faliszőnyegei, és vidám színei miatt.

- Nos úgy látom Dobby csak az én hálómba fűtött be.- mondta torok köszörülve Harry, végignézve a hatalmas ágyon. -De szólok neki, hogy külön hálószobánk lesz.

- Rendben. –Hermione kisietett a hálószobából, de szeme még megakadt a sötétzöld köntösön, ami az ablak előtt álló puha fotelre volt dobva.- Használtad korábban is ezt a házat?

- Átmenetileg, de alig pár napot töltöttem itt, és akkor még nem volt bebútorozva, és ilyen tisztaság sem volt. Dobbyt küldtem előre, hogy szedje rendbe a házat, és mh nos a bútorokat is sietve válogattam össze, de ez biztos látszik is.

- Egyáltalán nem. Egészen otthonos. Megnézzük a padlást?- Hermione továbbra is kerülte Harry tekintetét, s már indult is felfelé a lépcsőn.

- Nos a padláson nem sok látnivaló van. Három vendégszobát terveztem oda, de teljesen üres még.

- Értem-torpant meg Hermione, és visszalépett a lépcsőről.- Akkor azt majd rendbe hozzuk. Menjünk le vacsorázni.- Hermione a könyvtárból leemelt könyvvel a kezében lesietett, s varázsételek egyszerűen fejezetből kiválasztott egyet. Az asztalnál ismét megjelent Dobby is.

- Remélem Harry Potter uram megfelelt az elrendezés és a tisztaság a szobákban.

- Igen, hogyne. Köszönöm Dobby. Mi újság Winkyvel?

- Egészen megszerette ezt az új helyet.

- Örülök. Jó éjszakát Dobby.- visszafordult az asztal felé. –Lassan ideje lefeküdnünk. Holnap ismét nehéz napunk lesz.

- Igazad van.- Hermione megbűvölte az edényeket, hogy elmosogassák magukat és visszakerüljenek a helyükre, és elindult felfelé a lépcsőn. Fent a szobában észrevette, hogy Dobby befűtött a saját hálójában, és minden ruhája a szekrényben sorakozik, Dobby mindent elhelyezett a két neki szánt szobában. Éppen A házimanók jogai című könyvének következő fejezetét írta, amikor halk kopogás hallatszott a Harry és saját hálószobáját összekötő ajtón. Szíve hevesebben kezdett dobogni, kitágult pupillákkal meredt az ajtóra, igen várta is és nem is ezt a pillanatot. Mit lehet ilyenkor tenni, vagy mondani? Harry végül is a férje, és ez a nászéjszakájuk, de azért ez mégsem egy olyan igazi házasság. Vagy mégis?

- Tessék.- szólt halkan enyhén remegő hangon, s megigazította a takarót.

- Csak jó éjszakát akartam kívánni.- lépett be Harry zöld hálóköntösében, a halvány fényben szeme ugyanolyan sötétzölden villant meg, mint amilyen a köntöse volt.- sikerült berendezkedni?

- Igen. Dobby megelőzött, de minden úgy van, ahogy én is tettem volna.

- Dobby kivételes tehetség a ház körül. Ezt már megállapítottam.- Harry körülnézett, majd szeme ismét Hermionén állapodott meg.- Akkor nem is zavarlak. Jó éjszakát.

- Jó éjt- mondta Hermione a lassan becsukódó ajtónak. Behunyta a szemét, és sóhajtott egyet. Nem tudta megnyugodott e vagy csalódott-e igazán. Talán mindkettőt egy kicsit, de volt egy pillanat, mikor Harry felvillanó szemében a vágyat vélte felfedezni. Vagy tévedett? De hiszen Harry a legjobb barátja.

Eközben Harry leoltotta a kis éjjeli lámpát és kinézett a parkra. Nem így képzelte el a nászéjszakáját. Nem is Hermione Grangerrel, de nyilván Hermione se vele képzelte el. Mégis hiszen ő a felesége, a beavatatlanok előtt ez egy igazi házasság. De Hermionéval ez nem olyan egyszerű, elvégre a legjobb barátja, sok mindent meg tudtak együtt beszélni, de ez most más. Nehezebb kezelni ezt a helyzetet, mint gondoltam- mondta fennhangon. Vagy rosszul ítélte meg a félelem villanását a lány szemében, amikor benyitott, és a csalódásét, amikor visszavonult? Na majd az idő megoldja. Bebújt a takarók közé és elnyomta az álom.

Írj kritikát