Harry mindent világosan látott már. Egyet biztosan tudott: nem szabad a lány közelébe mennie. Mi legyen a sárkánnyal? Hiszen lehet a csatlósa, de lehet egy áldozata is. Követni kell az idegen lány tanácsait, gyógyítást kell kérni a sárkánytól.

Másnap félve vonult a kifutóhoz, Viola nélkül. A sárkány hívójel nélkül is ott állt a kapunál, érezte a betegét.
- Fekete özvegy, hallgass rám! – ezzel meghajolt a mennydörgő előtt. – Gyógyítást kívánok tőled, egy nagy erejű, hatásos gyógyítást, kerüljön bármibe! – mondta határozottan.
- Ahogy óhajtod, Harry. A felelősség a tiéd, remélem semmi bajod nem lesz, de ezt csak a legnagyobb varázslók képesek kibírni.

Harry felállt és hátrábbhúzódott. A mennydörgő elkezdett csapkodni szárnyaival és a földtől egy méter magasba emelkedett. Minden energiáját összegyűjtötte, nyakát hátrahúzta, egy ordítást hallatott, majd nagy erővel előre lódította hatalmas fejét és óriási kékes tüzet hányt Harryre. A varázsló összes idege bizseregni kezdett, feje rettentően hasogatott, nem látott semmit, csak sötétséget. Gyomra felfordult, végtagjai elgyengültek. Tompa puffanást halott messziről…

Saját magát látta feküdni a kifutóban, lelke azonban a levegőbe emelkedett. Kiszállt a testéből! Az érzés fantasztikus volt, a szabadság érzése. A sárkány szólt hozzá:
- Harry! Most nem lát senki sem, most kell eljutnod a problémáid gócához. Utazz az időben, repdess a világban, de figyelmeztetlek, egy napod van! Utána visszaszállsz testedbe, immár egészségesen! Sok sikert! – bátorította a varázslót.


A mágus mindenfelé járt. Violát is meglátogatta, és látta, hogy valami bájitalt kever. Egyre jobban félt a lánytól, és a közelgő haragjától. Elsietett Hermionéhoz és a gyerekekhez. A felesége nagyon szomorúnak látszott, ekkor Harry előtt megjelent a sírköve képe, rögvest cselekednie kell! Megcirógatta James buksiját, igaz, a kisfiú nem érezte őt, ám szemében vidámság támadt. Talán mégis tudta, hogy itt van?

Harry visszautazott Voldemort halálához. Ez az a góc. Az origó, minden kezdete. Látta magát és Hermionét, amint fogják egymás kezét és kimondják az „Adava Kedavra-t”. És most meglátta, amit akkor régen nem:
Voldemort semmivé foszlott! Nem halt meg némán, lénye semmivé vált.
Egészen idáig attól félt, hogy talált magának egy új testet, de nem… nem talált! Eltávozott.
Akkoriban mindketten elájultak Hermionevel az átok kimondása után, nem tudták biztosra a végeredményt. Persze mindenki abban a tudatban élt, hogy nincs többé Tudjukki, csak Harry kételkedett.

A varázsló mérhetetlen felszabadulást érzett, a nap le is telt.

Újra testében volt, újra a földön feküdt. A sárkány ott magasodott előtte, Viola szerencsére sehol.
- Köszönöm, Fekete Özvegy a gyógyítást! Már mindent értek, tudom, hogy meghalt Voldemort. Tudom, hogy vége a rémálmoknak, az őrületnek! – hálálkodott, majd hirtelen megölelte a sárkányt, már amennyire tudta… :)

Most Violán volt a sor. Be kellett cserkészni. Egy időpontot beszéltek meg Harry szobájában, a lány hozta is a főzetét.
- Édes! Itt ez a leves, ez meggyógyít, hidd el. A nagyanyám ősi receptje alapján készítettem, csak neked! – ördögien mosolygott. Harry nem kérte a levest, inkább elhívta a lányt sétálni.

Mikor a kert egyik sarkában álltak, Viola előrántotta pálcáját, készült a halálos átokra. Harry tudta, mit kell tennie: óriásit füttyentett. Ekkor megjelent az égen Fekete özvegy, megmarkolta Violát és a magasba emelte. Pálcája kihullott a kezéből, a lélegzete is elakadt. Ekkor húsz varázsló ugrott ki a bokrok mögül, és pálcájukat a lányra emelték.
- Most megvagy, Violet Black Spider! – kiáltotta Harry lentről.
- Öööö… most… Mi lesz velem? Harry, szeretlek, tudod jól! – kiáltozott kétségbeesve.
- Nem szeretsz, átkozott boszorka! Én sem téged! – ekkor hívta seprűjét, és ráült. – Azkabanban jó helyed lesz! – ordította és nagy sebességgel elrepült.
- Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee, csak azt neeeeeee!!! – sikított a lány.


Harry sietett a családjához. Mikor betoppant az ajtón, Hermione sírva átölelte. Percekig álltak így. A kisgyerekek is szüleikhez bújtak

A varázsló töviről-hegyire mindent elmondott feleségének, aki némán hallgatta férjét. Néha egy-egy könnycsepp gördült le hófehér arcán, de haragnak nyoma sem volt. Csak örült, hogy visszakaphatta Harryt, a Violával való kapcsolata nem érdekelte. Átok, bűbáj… az a lényeg, hogy legyőzte a boszorkát.

- Harry, itt van Ron is! Egy órája érkezett. – ekkor Ron lépett a nappaliba, egy bagollyal a kezében. A két férfi nagyon örült egymásnak, megölelték egymást.
- Őt Miriamnak hoztam, srácok. – ezzel átnyújtotta a kislánynak a kalitkába zárt madarat.
- Nézd kicsim, mostantól a te barátod ez a baglyocska. Hedvig már nincs veletek, de szerintem nagy segítség lesz ez a pici. Itt a hozzátartozó nyaklánc, a nevével együtt. Harry, őrizd, amíg a kislány elég nagy nem lesz! – Harry megvizsgálta a nyakláncot. Bagoly alakja volt, rajta egy név.
- Szipák….




VÉGE

Eredeti helye : //gportal.hu/galmir

Írj kritikát