A sárkány hatalmas üvöltése betöltött mindent. Felismerte Harry hatalmas erejét, azt az erőt, amely nem létezik másutt, csak ebben a testben. Érezte, mennyi mindent fog véghez vinni Potter, tudta, hogy segítenie kell sürgősen a férfinek.
Harry nagyon megijedt, de egy helyben maradt, ahogyan Viola kérte őt. Kezét kitartóan nyújtotta a nyaklánccal együtt Fekete özvegy felé. A sárkány az üvöltés után lehajtotta fejét Harry előtt.
- Hurrá! Elfogadta önt, Harry! – boldogan kiáltotta Viola, és a varázsló nyakába ugrott. Belül tartott attól, hogy a sárkánynak nem tetszik ez a férfi, de szerencsére tévedett. Vonzalmat érzett a férfi iránt, hiszen ez a sárkány, a legnagyobbak egyike csak különleges embereken segít.
Harry furcsállta a lány kitörését, de jól esett a gesztus. Viola elpirult, nem lett volna szabad ezt tennie. Harry talpra állította, majd egymás szemébe néztek. A levegő izzott… ekkor Harry fejében megjelent Hermione… elkapta tekintetét a lányról. Tudta, nem sokáig bírja visszatartani vonzalmát a különc iránt. Viola ugyanúgy érzett, de neki nem volt párja, akiért érdemes visszatartani az érzelmeit.
- Az enyém leszel Potter… – gondolta magában.
- Most pedig érjen a tenyerével a sárkány homlokához! – utasította Harryt. Ő óvatosan ráhelyezte kezét a pikkelyekre, ekkor Özvegyet furcsa fehér szín vette körül, majd Harryre is átterjedt a szín. A mágus furcsa bizsergést érzett, hirtelen képek jelentek meg előtte: Voldemort halála, Hermione csókja, James születése, Viola…
- Most kutatja fel a rémálmok okait – magyarázta Viola. – Mindjárt vége lesz, ne aggódj! – tegezte a férfit. Tudta, hogy a kezelés után Harry akarata gyenge lesz, és akkor bevetheti a trükkjeit. Minden ember így érez a sárkánytalálkozás után. Míg ezek a gondolatok futottak át agyán, a sárkány befejezte az érzékelést. Harry levette homlokáról tenyerét, a sárkány felemelte fejét, elfordult és elvonult.
Viola odament Harryhez, megfogta kezeit és megnyugtatta.
- Vége van, ezután kellemesebb élményeid lesznek. – Harry zavart tekintettel a lányra nézett.
- Mi, hogy? Jaj, ez nagyon rossz volt. Fáradt vagyok, kérem, kísérjen el a szobámba! – kérlelte a lányt.
- Mehetünk. Kapszkodjon belém! – ezzel megfogta Harry karját, és lassan elsétáltak a kastélyig.


Megérkeztek Harry szobájába. A mágus lelült az ágyára, Viola melléje. A lány megsimogatta a férfi arcát, maga felé fordította és gyengéden megcsókolta. Harry nem harcolt, engedett a csábításnak. Elkezdtek vadul csókolózni, majd levetkőztették egymást. Viola kényeztette Harryt…. A férfi gondolt Hermionére: ő ilyen csodálatos dolgokat sosem adott neki. Viola volt a megtestesült szerelem. A mámor a fejükbe szállt, csakhamar a paplan alá kerültek…

Másnap Harry ébredt fel előbb. Érezte, hogy valaki fekszik mellette… Viola! Minden eszébe jutott a tegnapi napról.
- Mit tettem! – kiáltotta magában. – Viola! Kelj fel, kérlek! Mi tényleg együtt voltunk? – kérdezte kétségbeesve.
- Harry, feküdj vissza aludni, még pihenned kell. Együtt voltunk! Nem emlékszel? – motyogta álmosan, Harryre nézve. A varázsló kipattant az ágyból, felöltözködött, és Violára nézett.
- Ez a dolog, ami kettőnk között történt, maradjon a mi titkunk. Nem voltam magamnál, és Te sem! Családom van, szükségük van rám… - mondta idegesen a lánynak.
- Felőlem… én nem akarok a családi ügyeidbe keveredni. Én csak téged akarlak! – válaszolta kéjesen Viola. Harry szomorúan nézett ki az ablakon.
- Hermione, bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg… – suttogta a szélnek.

Eredeti helye : //gportal.hu/galmir

Írj kritikát