Harry kilépett a szobája ajtaján és követte Violát. Egy hosszú-hosszú folyosón sétáltak keresztül. Rengeteg ajtó nyílt a gangról. Minden szobaajtón egy szám állt, és egy kis papír. Amikor Harry odament az egyikhez, hogy szemügyre vegye a kicsi papiruszt, Viola rászólt:
- Nem illik mások magánéletében kutakodni! – majd megfogta a férfi karját és továbbvonszolta. Harry menetelés közben érdeklődve nézte a szürkés falat, amelyen fényképek és festmények lógtak, akárcsak a szobájában. Sárkányok és emberek meredtek a nézelődőre. Az emberkék nagyon picinek tűntek a mennydörgők mellett. Minden kép alatt két név állt: a sárkány és a beteg neve. Néhány esetben az ápoló is szerepelt a képen. Harryt a sárkányok neve fogta meg: Szilánk, Pallos, Villám, Pöröly, Monszun, Fejsze…. Mintha csak a nevük is arra utalna, nem aranyos kölyökkutyákról van szó…
- Viola, sok betege volt már? – kérdezte Harry. Közben ballagtak tovább, de a folyosó vége nagyon messze volt.
- Nem mondhatnám, még csak öt embert gyógyítottam. Sikeresen. – fordult hátra a sebhelyes betegéhez. Hosszú fekete haja sörényként szállt a lány mögött. Harrynek az az érzése támadt, hogy Violában egy mennydörgő szelleme él.
Végül elérték a folyosó végét, ahonnan egy lépcső vezetett föl- és lefelé. Viola a lefelé vezető lépcsőt választotta. A csigalépcső nem volt hosszú, hamar lent voltak. Harry egy hatalmas teremben találta magát. Amolyan „klubhelyiségszerű” volt, tele fotelokkal, székekkel, könyvekkel, emberekkel. Olvastak, sakkoztak, beszélgettek egymással.
Amíg Harry szemlélte a terepet, Viola egy hölgy mellett állt.
- Potter úr, kérem! Már nagyon várják. – közölte Viola és elviharzott a teremből, kiment az udvarra.
Harry a bambulásból feleszmélve odanézett a hölgyre,
- Hermione! Ó, drágám! – futott a nőhöz, átölelte, majd megcsókolta. – Hogyhogy itt vagy? A gyerekek jól vannak? – halmozta kérdéseivel.
- Már régen láttalak, Harry… hiányzol. Nagyon. A kicsik jól érzik magukat, de nekik is hiányzol. – válaszolta Hermione, küszködve a könnyeivel.
- Régen? Hiszen csak három napja váltunk el. Tegnap érkeztem ide… - értetlenkedett a férj.
- Három napja?! Hiszen már vagy egy hónapja nem láttalak! Mit csináltak itt veled? – fakadt ki Hermione.
- Amikor Ronnal idejöttünk, elkezdett fájni a sebhelyem. Utána csak arra emlékszem, hogy itt fekszem az ágyamban. Ma reggel keltem fel. – gondolkozott Harry. Miközben veszekedtek, Viola visszatért a terembe. Egy nyakláncot tartott a kezében. Odasietett a párhoz:
- Potter! Már vagy egy hónapja itt van nálunk, higgyen a feleségének. Miután elájult, bevittük a szobájába, és azóta aludt. A felesége többször érdeklődött a hogyléte iránt, de mi nem árultuk el neki, hogy elájult. Csak felesleges idegesség. Tudtuk, hogy a napokban fog felkelni, ezért idehívtuk, mivel már nagyon szeretett volna találkozni magával. – magyarázkodott Viola. Beszéde befejeztével fogta a nyakláncot és Harry nyakába tette.
- Erre van itt a legnagyobb szüksége. – folytatta Viola. A nyakláncot vizsgálva Harry egy jelet látott rajta, egy pók körvonalait. – A minta mutatja meg, melyik sárkány a „kezelője”, azt is látják, hogy betegként van itt, a sárkány is csak így segít, ha látja a jelét.
- Minek a jelképe a pók? – kérdezte meglepődötten Harry.
- A sárkány neve olvasható rajta. Fekete özvegy lesz a társa a következő hónapokban. – válaszolta egyszerűen Viola. Hermione érdeklődve figyelte a szavát, Harry csak csodálkozott.
- Hermione, kérem, fáradjon most haza. – fordult a feleséghez Viola. – Potter úr nem találkozhat közeli barátokkal, családtagokkal a kezelés alatt.
- De….. – keseredett el Hermione.
- Ez csak az ő érdeke, meg kell értenie. – nyelte el a válaszadást Hermionétól. – És most, Potter úr, fáradjon velem a kifutóhoz, be kell mutatnom Fekete özvegynek. – mosolygott sejtelmesen a lány. – Viszontlátásra Mrs. Potter! – búcsúzott Hermionétól. Hermione szorosan megölelte Harryt, és a fülébe súgta:
- Vigyázz magadra! Szeretlek…. – végül megcsókolták egymást. Harry nehezen vált el a puha kéztől, mely addig szorosan fogta a sajátját. Könnyek csordultak le Hermione arcán. A lány a kifutóval ellentétes irányban futott ki a teremből. Egy bokor mögé guggolt le, ott, ahol Harry már nem láthatja, és csendesen zokogni kezdett.
Eközben Harryt Viola vonszolta a kifutó felé.

Eredeti helye : //gportal.hu/galmir

Írj kritikát