Harry és Ron Magyarországon találta magát. A zsupszkulcs szédítő sebességgel vitte oda őket a kórházhoz. Egy nagyon szép erdőben építették meg a sárkánytanyát. A mugliszemnek láthatatlan, ahogyan a többi varázsépítmény: veszélyes mocsárnak van feltüntetve az egész terület. A fák hatalmasak, talán több száz évesek is lehetnek. Nagy tavakat látott Harry, a sárkányok szomjúságát olthatták. Végre itt van, Magyarországon! Megismerheti a magyar mennydörgőket testközelből, a magyar varázslók kultúráját és megszabadulhat a nyűgétől.
- Ron, kérlek, mesélj erről a helyről! – kezdte a beszélgetést Harry, miközben barátja vezetgette a különös építmény felé. Kastély volt, így vette ki a férfi. Nagyon régen épülhetett, de romosnak egyáltalán nem mondható. Szép szürkés-feketés színű volt, ahogyan a sárkány pikkelye. Harryt a Tiltott Rengetegre emlékeztette. Kamaszkorának legtöbb fontosabb eseménye ott történt. Jók és rosszak. Az első találkozás Voldemorttal… hirtelen sajogni kezdett a sebhelye.
- Jajj.. – suttogta magának, és a homlokához kapott. Nem értette, miért nem tűnt el a fájdalom, hiszen Voldemort meghalt… de az emléke megmaradt. Ron megtorpant, barátja elé ugrott, és támaszként alkalmazta magát.
- Harry, Harry! Mi baj van? A sebhelyed fáj? Segíthetek? – de Harry csak magában motyogott, és csukott szemmel tántorgott előre. Az első pár lépés után összeesett….



Egy puha ágyban ébredt fel. Szemüvege nélkül nézett körül a szobában, egy nagyon szép és tiszta szobának tűnt. Az ágy mellett jobbra egy éjjeli szekrény állt. Harry kivette szemüvege körvonalait. Rögtön értenyúlt és feltette. Nem tévedett, a szoba tényleg nagyon takaros volt. Szürkés, fehéres színű volt a fala, két ablak nézett a külvilágra. A falon fényképek, régi festmények lógtak. Pár szék és egy asztal is hozzátartozott a berendezéshez. Egy vázában friss virágok álltak, nagyon szép nárciszok. Harry felkelt az ágyából, nagy meglepetésére valaki átöltöztette, mert mugliruhában találta magát. Egy fekete-sárga melegítőszerűség volt, egy SzGy hímzéssel. Egy kicsit szédült a felkelés után, de ez hamar elmúlt. Odalépdelt az egyik ablakhoz és alaposan szemügyre vette a tájat.
A legelső, amit érzett, az a tiszta levegő volt. Szinte visszatért Harrybe az élet, annyira friss és életerős levegő áramlott a szobába. Mennyire más itt, mint Angliában. Ezt attól a perctől érezte, mióta megérkeztek a zsupszkulccsal.
Csak zöldet látott az ablakból, a hatalmas fákat és a kék eget. Felhős volt egy kicsit, de ezen a tavaszi napon minden tökéletesnek érződött. Ordítást hallott a fák alól, tudta, hogy ez egy mennydörgő hangja. Mosolygott, és boldogabbnak érezte magát. Milyen rég látta ezt a gyönyörű állatot…
Miközben élvezte a kilátást, halk kopogás kíséretében benyitottak az ajtón. Egy fiatal nő jött be, talán ápoló, gondolta Harry. Furcsa ruhája volt, ugyanolyan fekete-sárga színezésű, mint Harryé, talár is tartozott hozzá. Alatta egy bokáig érő szoknyát viselt és egy szép blúzt. Az SzGy hímzés mindenhol látszott.
- Harry Potter! Üdvözlöm a Szent György sárkánykertben! Viola McTamble vagyok, kérem, szólítson csak Miss McTamble-nek. Hallottam a problémájáról, és ne aggódjon, itt a legjobb kezekben van, segíteni fogunk Magán.
- Jó napot, Miss McTamble! Gyönyörű ez a hely… teljesen elvarázsolt az országuk, már az első pillanatban. Sok sárkány él itt? – kérdezte Lianát, és alaposan szemügyre vette a teremtést. Hosszú, sötétfekete haja volt, talán derékig is érhetett. Barna, mandulavágású szemei voltak, kicsi orra és vékony szája. Vékony, magas termete volt.
Ha nincsen Hermione, talán Harrynek megtetszik a lány, de ilyen állapotban nem érdekelte a nőiesség.
- Az egész világon itt él a legtöbb mennydörgő. Számukat nem tudom megbecsülni, mert a kertnek két része van, egy gyógyító és egy szabad területe. A gyógyítóba hívjuk a felnőtt állatokat, akik önszántukból segítenek az embereken. Ez egy kis terület, a szabad részhez képest. A szabad részen élnek a sárkányok, folyamatosan kelnek ki a tojásokból a kicsikék.
- magyarázta Viola. Lekötően tudott szónokolni, Harry akár órákig is képes lett volna hallgatni a szavát.
- Miért nem tudják megbecsülni a számukat? Jelöléseket nem alkalmaznak? Megfigyelők? – értetlenkedett a férfi.
- Ez annál bonyolultabb, mint ahogyan gondolja. Itt csak és kizárólag mennydörgők élnek, a mennydörgők viszont nem viselik el a kukkolókat. Mindent megéreznek, látnak és hallanak. Még a lélegzést is. De a szabályaink is megtiltják, hogy megfigyeljük őket. A felszerelhető készítményeket sem viselik el. Ennyi. Szabadok, és maradjanak is azok! – kiáltotta már idegesen.
- Nyugodjon meg, nem akartam rosszat… Meséljne a kórház névadójáról? Ki volt Szent György? – kérlelte Harry.
- Szent György száz évekkel ezelőtt élt itt, Magyarországon. Ő szelidítette meg először a mennydörgőt. Már amennyire lehetett. A muglik azt hiszik, hogy megölte a „Nagy sárkányt”, közben a barátja lett. Alapított egy társaságot is, ők segítették a sárkányokat és szelidítették. György építette ezt a kastélyt is, és védő bűbájjal látta el: „Amíg élnek a mennydörgők, addig álljon e ház is.” Átadta tudását a gyermekeinek is, nemzedékek sora tanulta a leckéit. A könyve máig fennmaradt, lent, a földszinten őrzik, ha akarja, majd megtekintheti.
- Ez lenyűgöző! – álmélkodott Harry. – Amint lehet, szeretném azt a könyvet megnézni. Még egy valamit áruljon el: a nevéből ítélve Ön nem magyar. Vagy tévedek? – kérdezte Harry, de egy kicsit félt a temperamentumos lány válaszától.
- Téved… Potter úr. Az ükapám települt le itt először, Skóciából származom, a nevem is onnan ered, de magamat ízig-vérig magyarnak vallom. Semmi nem köt Skóciához. De nem is ezért jöttem, hiszen mennyi idő eltelt! – nézett hitetlenkedve órájára – Jöjjön velem, kérem! Valaki várja önt az udvaron! Még valami: a sebhelyére kenőcsöt kapott, hogy ne érezze a fájdalmat, ha lehet, ne maszatolja össze! – intette ViolaHarryt. Már indult volna ki az ajtón, majd hirtelen visszanézett.
- És még valami: én leszek az Ön ápolója, segítője. Ha jót akar, hallgasson mindig rám! – mosolygott ördögien, majd elnevette magát. – Nem kell félnie, most már jó helyen van….

Eredeti helye : //gportal.hu/galmir

Írj kritikát