Harry szörnyű születésnapja
Primavera 2006.09.08. 16:52
Harry 25 éves, rémálmok gyötrik, majd a csoda folytán elkerül a mennydörgőkhöz.
Huszonöt éves lettem, és ezt a jeles napot máris edzéssel kezdem. "Crutiatus" - suttogom. Az ellenfelem rázkódik, ordít, visít, milyen furcsa érzés hallani a szenvedését. Már nem hat meg a kiáltása, nem érdekel. Egy cél vezet: kiirtani az összes társát. Már csak kevesen maradtak, patkánylyukakban bújnak el... a mocskok. Emlékszem, pontosan öt évvel ezelőtt ugyanezen a napon történt, hogy meghalt életem szerelme, értelme és lényege: Hermione. Láttam, ahogyan Draco Malfoy emelte pálcáját a védtelen lányra és kimondta az átkot.... nem tudtam neki segíteni, lefogtak és élvezték ahogyan szenvedek. Minden nap minden órájában, minden percében hallom a sikolyát, a halálhörgését. Az érzékeim eltűntek, üres vagyok azóta. Ezért álltam akkoriban a sötét úr szolgálatába, hogy megfizessek a bűneiért, és hogy Dracon bosszútállhassak. Voldemort örömmel bevett a "csapatba", persze rám állított jó pár mágust. Majd összeszedtem magam és megöltem, megöltem Voldemortot és Dracot is. De nem éreztem jobban magam, akkor éreztem legjobban Hermione hiányát. Elsírtam magam. Zokogtam órákig, kitört belőlem minden. Ront is elvesztettem még ezelőtt 2 évvel. Nincsen senkim az égvilágon. Miután megöltem a célszemélyeket, nem tudtam, mihez kezdjek. A halálfalók bíztattak arra, hogy legyek a vezetőjük. És elvállaltam. Aurorokat irtottunk, rengeteget. Erősek és legyőzhetetlenek voltunk és vagyunk. Már csak 20 auror, ha van a Földön. A gonosz átveszi az irányítást, az én vezetésemmel!!
Izzadtan ébredt Harry. Rémálma volt, visszatérő rémálma, ami minden este megjelent előtte. Feltette a szemüvegét, és oldalra nézett. Hermione őt nézte. - Nyugodj meg Harry. Voldemort már nincs többé! - megsimogatta arcát, megcsókolta és átölelte. - Együtt győztük le, Harry. - suttogta Hermione. Harry letörölte arcáról a verejtéket és felült az ágyban. Körülnézett. - James is jól van, nézd, milyen nyugodtan szundikál. - nyugtatta Hermione, és rámutatott a kiságyra. - És hogy van a kicsi Miriam? - mosolygott már a férfi és ránézett boldogan feleségére. - Nagyon jól van, azt hiszem üdvözölni akar. - mondta Hermione, és megfogta Harry kezét, majd rátette gömbölyű hasára. A baba rúgott egyet, mindketten nevettek. - Voldemort nincs többé, Harry. - suttogta Hermione.
Eredeti helye : //gportal.hu/galmir
Írj kritikát
|