A papagájokra jellemzõ a csõr és a láb alkata. Csõrük a ragadozó madarak és a baglyok csõréhez hasonlít. A csõr mindkét kávája, de különösen a felsõ erõsen hajlott, sokkal erõsebben, mint a ragadozó madaraké, magasabb és rövidebb is. A csõr felsõ tövén egy puha bõr, az úgynevezett viaszhártya található, amely körülveszi az orrnyílásokat. A bõr felsõ kávája a koponyával ízületet képez , amiért is egy kissé felfelé is emelhetõ. A lábujjak közül a harkályhoz hasonlóan az elsõ és a negyedik hátrafelé, a második és harmadik elõre áll. A papagáj lába fogószerszám . A vastag és húsos nyelv vagy puha, vagy szaruval bevont, amely gyakran csak a nyelv hegyére korlátozódik. Az ecsetnyelvû papagájoknál a nyelv hegye ecsetszerûen van kiképezve. A papagáj feje testéhez viszonyítva igen nagy és vastag. A bagolypapagáj kivételével szárnyuk jól fejlett. 12 kormánytollból álló farkuk lehet rövid, de lehet igen hosszú is.

A legtöbb papagáj társasan élõ madár, egyes fajok sok egyedet számláló kolóniákban költenek. A legtöbb faj, legalább a költések lezajlása után, nagy csapatokba egyesül és nagy távolságra is elvándorol élelem után.

A papagájok nagy része kimondottan fán lakó, ezért erdõs vidékeken élnek. Vannak azonban szép számmal olyan fajok is (pl. ausztráliai laposfarkú papagájok), amelyek a füves rétek lakói. Ezek a földön is ügyesen és gyorsan mozognak, különbözõ fûfélék termését fogyasztják. Más fajok a hegységekben jelentõs magasságig, nemegyszer az örök hó határáig felhatolnak (pl. a kea).

A papagájok nemcsak jó repülõk, hanem gyakorlott kapaszkodók is, ehhez csõrüket is igénybe veszik.

A legtöbb papagáj növényevõ. A kisebb fajok fûfélék és más növények magvait eszik, de bogyókat is fogyasztanak. A nagyobb fajok inkább gyümölcsevõk, sokszor az igen kemény héjú terméseket is elõszeretettel fogyasztják. Az ecsetnyelvû Lórik puha, lédús gyümölcsöket, a fák kifolyó édes nedvét és a virágok nektárját fogyasztják, melyek felvételéhez nyelvük különösen alkalmas.

Valamennyi papagáj szigorú egynejûségben él, és általában faodvakban fészkel. A fajok jelentékeny része tojásait minden ceremónia nélkül egyszerûen az odú fenekére rakja. Más fajok pl. az Agapornisok, fészkelési anyagot is hordanak az odúba, és abból vagy lapos mélyedést készítenek, vagy boltozott fészket építenek. Vannak papagájok, melyek sziklahasadékokban, vagy földi lyukakban fészkelnek. A harkálypapagájok a termeszek építményeit veszik igénybe. Kivételt képez a barátpapagáj, amely fára épít gallyakból terjedelmes fészket, oldalt nyíló bebújólyukkal. Az ausztráliai földi papagáj a talaj sekély mélyedéseibe rakja tojásait.
A kisebb fajok évente 2-3-szor költenek, a nagyobbak csak egyszer. A nagy fajok tojásszáma 2, a kisebbeké 6-8 is lehet. A tojások színe mindig fehér. A kotlási idõ 16-28 nap. A fiókák csupaszon és vakon kelnek ki, de hamarosan beborítják a tömött, szürke pihék.

A legtöbb faj hangja kellemetlen, gyakran fülhasogató rikácsolás. Az ausztráliai laposfarkú papagájoknak kellemes az éneke. Ismeretes a papagájok hangutánzó képessége.

A papagájok õsidõk óta a madártartó emberek kedvencei voltak. A legtöbb fajnak színpompás tollazata van, beszédre taníthatók, ápolásuk általában gondot nem okoz, sokáig élnek. Sok faj aránylag könnyen költ fogságban.