Tíz éve...
Amonin 2006.09.06. 18:12
A novellát nem én írtam, hanem egyik osztálytársam, kinek sokat áradoztam az oldalról.... Egyik este nézte a HP filmeket, és kicsit hagyta szárnyalni a gondolatait :) Én pedig úgy gondoltam megosztom veletek ezt a nagyon jó művet!
Tíz éve, hogy Ron, Hermione és Harry végeztek tanulmányaikkal. Tíz éve, hogy Ron boldog házasságban él. Hermione sosem szerette szerelemmel Ront, de nem merte neki megmondani, és talán nem is fogja soha; mindmáig így gondolta. Hermione csomagol. Ron csak ül és gyönyörködik feleségében, de érez valamit, amit nem tud megmagyarázni. – Drágám, meddig maradsz Spanyolországban? – Nem tudom, amíg a találkozó eltart.
...Ron rájött, de már nem tudta elmondani szerelmének, mert már felszállt a gép. Rájött, hogy érzi, nem szereti őt kedvese. Megnyugodott, mély lelki boldogság tört rá és örült neki, hogy nem vakította meg a szerelem és tudta mit fog tenni.
...Hermone leszállt a gépről és határozottan elindult a tábla felé melyen az ő neve szerepelt. A táblát egy helyet fiatal hölgy tartotta és elvitte őt abba a szállodába, ahol az elkövetkezendő pár napját tölti. A portás egyből egy üzenettel fogadta: – Potter úr várja önt a 100-as lakosztályban. Hermione nem értette tisztán a nevet, a spanyol akcentus nagyon erőteljes volt. Bekopogott és a hang amely a választ hallatta forró nyári szellőként suhintotta meg, lába megremegett, keze erőtlenül nyomta le a kilincset. Harry ott állt az ágy szélén szürke öltönyben, fekete ingben. A felső három gomb kigombolva. A lány határozatlanul lépett be, de soha még olyan határozott nem volt mint mikor bezárta maga mögött az ajtót és elfordította a kulcsot. Míg pár lépést tett, hogy közelebb kerüljön titkolt vágyai elképesztően helyes alanyához. Harry addig az utolsó cseppet is kiitta whiskys poharából; a jég finom csengéssel koccant össze az üres pohárban, ami tettre késztette Hermionét. Az utolsó lépésnél kinyújtotta karját és leemelte Harryről a zakót. Válaszként a lányról némán csusszant le a szinte áttetsző spagetti pántos nyári ruha. Lassan de biztosan haladtak a cél felé. Levetett ruháik körbe fogták őket, s ők szinte lángoltak a köztük levő kimondhatatlan feszültségtől. S ekkor csattant el a csók, az első csók, ami még soha nem történt meg közöttük. Első simítások, csókok. Szinte ezeket az apró dolgokat vélték a világ legjobb dolgának, a világ legszebb pillanatának. Harry ölbe vette a lányt és puhán az ágyra fektette. Hermione nem engedte el a fiú nyakát miután az elengedte. Magához húzta szorosan és szelíden csókot lehelt fülébe. Órákon keresztül feküdtek egymás mellett, ölelték, csókolták a másikat. Egymásévá lettek mint még ezelőtt soha. Két szó hangzott el közöttük egész éjszaka. Harry kérdezett, Hermione pedig hirtelen válaszolt: – Elmo...? – Nem... soha. A következő három napban, mint a konferencia vendégei találkoztak egymással. Aztán... Hermione felült a gépre, otthon leszállt s Ron egy csokor virággal várta. A virágok között egy repülőjegy volt, és egy üzenet: Tudom!.... hogy őt jobban szereted! Nem szóltak egymáshoz, csak meredten mosolyogva nézték egymást, s Hermione felszállt a gépre melyre a jegye szólt. Boldogsága, hálája, könnyeiben nyilvánultak meg.
Írj kritikát!
|