Viasztestek (House of Wax)

Elsőként meg kell említsem, hogy a film már egy létező alkotás újrafeldolgozása, mégpedig az 1953-ban készült Viaszbabák házának (House of Wax) remakeje, amelyet a magyar származású Tóth Endre (André de Tóth) rendezett. Nem akarok hasonlítgatásokba bocsátkozni a film elemzése során, de tény hogy eléggé sablonosnak tűnik az egész történet, és úgy gondolom, hogy a tapasztalt, sok horror alkotást látott öreg rókák számára elég kiszámítható az események pontos sora. Persze ettől még lehet jó egy film, de ezen a ponton már akaratlanul is csökken a kedves mozilátogató avagy tévé néző érdeklődése.
 

Lássuk tehát mitől is sikerült kicsit sablonosra a Viasztestek. A történet ott kezdődik, hogy hat szabad, és boldogságtól ittas fiatal felkerekedik, és elindul egy nagyvárosba, ahol is amerika legnagyobb egyetemi focimeccsét szeretnék megtekinteni. Elindulnak tehát, hogy egy jót szórakozhassanak, ám mivel nagy sietségben vannak, megpróbálnak egy rövidebb úton (Need for speed rajongók kedvéért, shortcuton) menni, azonban rájuk esteledik, és kénytelenek sátrat verni a semmi közepén. Azt gondolnánk, hogy itt kezdődik majd a szörnyűségek sora, ám az ég világon semmi nem történik az éjszaka során, egy kisteherautó feltűnésén kívül. Másnap reggel azonban, amikor ismét útra szeretnének kelni, arra lesznek figyelmesek, hogy az egyik autó nem indul, ugyanis az éj leple alatt valaki szándékosan megrongálta azt. Egy segítőkész (kissé sem bizalomgerjesztő külsejű) helybéli felajánlja, hogy elviszi őket a legközelebbi kisvárosba, Ambrose-ba, ahol beszerezhetik a kulcsfontosságú alkatrészt, ami történetesen egy ékszíj. Nyilván McGayver pillanatok alatt megoldotta volna ezt az ékszíj problémát, viszont esetünkben elkényeztetett tinikről van szó, akik egyetlen megoldásként az új alkatrész beszerzését látták jónak. Ambrose egy nagyon picike város, és mindössze egyetlen látnivaló található benne, amely nem más, mint Trudy Viaszmúzeuma. Ebben a különleges múzeumban minden viaszból van, az épület falaitól kezdve a benne található szobrokon keresztül a legkisebb tárgyig. A főszereplő tiniknek azonban feltűnik az a furcsaság, hogy a múzeumban található embermások egyik hírességre sem hasonlítanak, de akkor vajon kikről formázták ezen különös alkotásokat? A kérdésre a választ mindenki megtudhatja, aki megtekinti a Viasztestek című filmet.
 

A sablonosság ellenére nem mondható túl rossznak az alkotás, mivel a horrorfilmekre jellemző borzongás, vér, és repülő testrészek mindegyike megtalálható benne, sőt egészen új, és hátborzongató gyilkosságokkal is találkozhat a néző. Az első véres jelenetig azonban elég sokat kell várni, de aztán beindul a szörnyűségek sora, ami meg sem áll a film legvégéig. A modern kor technikáját is bátran alkalmazták a Viasztestekben, ennek köszönhető, hogy igazán látványos jeleneteknek lehetünk szem, és fül tanúi. A főszereplők színészi teljesítményére sem lehet panasz, hiszen azokat egytől egyig híres tévésorozatokból válogatták össze, de szerepet kapott a bulvárlapokban gyakran feltűnő, botrányairól híres Paris Hilton is.
  

Zárszóként azt mondhatom el, hogy akinek esetleg ne talán tán keze ügyébe kerül a Visztestek, és éppen borzongásra vágyik, avagy borzasztóan unatkozik, és éppen nincs semmi dolga, annak kellemes szórakozást nyújthat ezen alkotás. Ám többszöri megtekintésre semmiképp nem ajánlom, mert annyira azért nem jó.