Esty Bionicle-oldala
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Regényeim
 
Galéria
 
Szereplők
 
Szigetek
 
Idő
 
Linkek

Angol oldal +Fórum

Magyar Bionicle Fórum

Angol oldal

Nahrii Harcos-neveldéje

A Bionicle-fanatikusok szigete :))

 
7. fejezet
 

Yula története:

7. fejezet: Hideg, mint a jég

 

A jégkék Akaku-s ko-matorán besietett a sátrába és jólesően felsóhajtott, mikor közelebb került a fénykő melegéhez. Nem messze jártak Ko-Metrutól, mikor megállj-t parancsolt a régészcsapatnak. Egyelőre semmi érdekes nincs errefelé, de azt a fülest kapta, hogy hamarosan érkezik ide egy karaván. Kíváncsi volt, mit keresnek… hátha megszerezheti előttük!

Ám ekkor észrevett valamit. Egy papírlap hevert az asztalán, rajta pár szörnyű macskakaparással írt szöveggel. A matorán felvette, és kíváncsian olvasni kezdte:

 

„Üzletet ajánlok a számodra. Gyere Ko-Metruba, a harmadik megfigyelő-torony tetejére! A többit megtudod ott. Ha segítesz nekem, nem leszek hálátlan, és jól megfizetlek! A levelet semmisítsd meg!”

 

A matorán elmosolyodott és pár perc gondolkodás után a fénykőhöz nyomta a papírt, ami azonnal lángra kapott és pár pillanaton belül elégett. Ezután nem sokat tétovázott. Kiment és felpattant az egyik kikanolon hátára.

-          Várjatok meg itt! Holnap ilyenkor itt vagyok! – utasította az őrszemet.

Ezzel Thero megsarkantyúzta hátasát és elügetett Ko-Metru jeges, kihalt utcáin. Pár pillanaton belül, eltűnt a fehérségben az őr szeme elől.

 

Yula és Oneri dél körül közeledtek Ko-Metru határához. A fehér hó már most térdig ért, és a felhőkből ítélve további hóviharra lehetett számítani a nap folyamán. De még most a felhők között volt pár rés, és az ezeken beszűrődő napfény szikrázva verődött vissza a hóról. Yula nem szerette a hideget… azóta a barlangi baleset óta, nem. De ahogy a fény az apró hókristályokon csillogott, akaratlanul is megcsodálta a természeti jelenséget. A nyílt hómezőről hamarosan beértek a tornyok alá. Ezek még a kisebbek voltak, főként lakótornyok voltak régen, de már akkorák voltak, mint egy kisebb hegy.

-          Hol kezdjük a keresést? – kérdezte Oneri.

-          Fogalmam sincs. Kezdjük talán a nevezetesebb helyeken… a nagy Tornyoknál!

-          Támpont nélkül, életünk végéig kereshetünk… és mi van, ha a Pirakák megtalálnak?

-          Tudom, Oneri… de nincs más választásunk.

Hirtelen rengés futott végig a tornyokon. Yula és Oneri ijedten torpantak meg. Oneri akkor kezdett gyanakodni, mikor az első hókristály elé pottyant és élével beleállt a hóba. A Mágnesesség Toája rögtön felkapta a fejét.

-          Vigyázz!! Fejeket le!!

Ekkor már Yula is látta azokat a méretes jégtömböket, amik feléjük zuhantak. A két Toa futásnak eredt visszafelé és még éppen el tudták kerülni, hogy a jégtömbök maguk alá temessék őket. A hó füstként kavarodott fel és mire visszanéztek, hatalmas halom jégtömb és hó zárta el az utat, amin elindultak.

-          Hát ez jó! – mordult Yula magasba lendített kezekkel. – most merre?

-          Talán felajánlhatom értékes szolgálataimat, kedves barátnőm? – hallatszott egy idegesítően nyugodt, kicsit beképzelt hang.

A Toák ekkor látták meg az egyik torony falánál álldogáló ko-matoránt. Yula úgy érezte, mersze lenne kérdés nélkül lecsapni… Thero kényelmesen nekivetette a hátát a jégfalnak és összefonta elől a karjait.

-          Thero! Mit keresel itt? Már megint mesterkedsz valamiben, igaz?

-          Jelenleg csak abban, édes Yula, hogy felajánljam vezetői képességeimet egy kevés „jutalomért” cserébe.

Yula már meg sem lepődött azon, hogy Thero felismerte. A dörzsölt ko-matorán mindig első kézből értesült az új fejleményekről a városban. Yula kelletlenül belátta, hogy Thero-nak valahol igaza van. A jégomlás elzárta az utat, így új ösvény kell… és Thero az egyetlen olyan matorán, aki úgy ismeri a régi Ko-Metrut, mint a tenyerét. De akkor sem bízott benne…

-          Mi újság, Oneri? – szólt Thero csevegő hangon. – Látom most nagy fába vágtad a fejszédet! Csak nehogy belecsorbuljon, mint a legutóbb! Ó, nagyszerű ötlet volt a legalsó szint felderítése! Csak Rehii végezte kórházban?

-          Rehii meg fog gyógyulni. – Yula csodálta, hogy Oneri ilyen nyugodtan beszél. – és ugyan mit tudhatsz te az igazi vállalkozásról, Thero? Magadtól még sosem kezdtél bele semmibe.

-          Igaz… - Thero tűnődést tettetett, majd ellépett a faltól és a Toák elé állt. – nos, hagyjuk ezt! Kell a segítségem, vagy nem? Mert ezernyi fontosabb dolgom is akad annál, hogy két botcsinálta Toát kísérgessek Ko-Metruban!

Yula keze már ökölbe szorult, de Oneri gyorsan megfogta. Nem éri meg, hogy kifárasszák magukat Thero gúnyolódása miatt.

-          Yula… - Oneri félrevonta a lányt és halkan sugdolóztak. – nincs más választásunk!

-          Épp ez gyanús nekem! Mibe, hogy köze volt ahhoz az omláshoz?

-          Lehet, hogy ő csinálta, de nincs rá bizonyíték. És különben is, ha ennyire vezetni akar minket, csak tegye! Nekünk már igazán nincs szükségünk a pénzre, Thero meg legyen csak boldog vele!

-          Jól van, Oneri… de tartsuk rajta a szemünket!

Yula és Oneri visszafordultak Thero-hoz és a lány komoran bólintott egyet.

-          Rendben, Thero. Felfogadunk, mint vezetőt!

Thero jégkék Akaku maszkja, kaján vigyorba torzult és színpadiasan meghajolt.

-          Akkor, ha befejeztétek a csevegést, erre tessék!

Thero elindult egy szűk, eddig alig észrevehető úton, a Toák pedig követték.

Ahogy haladtak, a környék egyre jobban nem tetszett Yulának. A tornyok közé egyszerre nem sütött fény, és furcsa, szürke köd borított mindent. Thero alig két méterrel ment előtte, de csak a matorán hátát tudta kivenni. Még mindig készen állt arra, hogyha a matorán valamit ügyeskedni próbál, egy pontos szúrással azonnal elhallgattatja, és nem érdekli, hogy neki Toaként védeni kell a matoránt. De… maga is megijedt a szavaitól! Miről beszél? Jó, Thero nem tisztességes és valóban sokan megkönnyebbülnének, ha távozna az élők sorából, de egy Toa nem gondolkodhat így! Igaza volt, Oneri-nek. Ők már Toák. Nem jelenthet számukra semmit a pénz és az egyéb kicsinyes haszon.

Ahogy ezeket gondolta, a ködben mintha egy apró, sötét árnyat látott volna elillanni. Odakapta a tekintetét. Alig egy pillanatra látta és csak a szeme sarkából… de biztosan látta. Hirtelen megint feltűnt. Egy apró alak, a kezében mintha egy matorán-méretű tőrt szorongatott volna. Ahogy ránézet… valami ismerős, tengerkék szempár villant rá. De hirtelen nem ugrott be, hogy honnan ismeri.

Ezért… még… megfizetsz!!

Yula ijedtében hasra vágta magát. Az apró alak felé hajította a tőrt, ami sziszegve szelte át a levegőt és elhúzott a feje felett. Ezt a kést viszont tudta, honnan ismeri… abban a látomásban, Onu-Metruban, Toa Kriát majdnem megölte egy ilyen!

-          Yula! Mi történt? – hallotta Oneri hangját.

-          Feküdj le!! Valaki késekkel dobál!

Erre még Thero is ösztönösen behajlította a térdét. Mindkét fiú idegesen kémlelt a ködbe, de…

-          Yula… milyen kés? És ki dobál?

-          Hát nem láttad az előbb?! Beleállt volna a két szemem közé, ha nem bukok le!

-         Senki nem dobott, semmilyen kést, Yula! Hirtelen hasra vágtad magad és nem értettem miért!

Yula óvatosan felkelt. Maga mögé nézett. A késnek előbb-utóbb le kellett esnie, vagy a falba kellett volna állnia, de… nem volt sehol. Yula nem értette. Tisztán látta, hallotta a hangokat és érezte, ahogy a kés süvít a levegőben. De akkor, hová tűnt?!

-          Ez a Toa-lét mellékhatása? – vigyorgott Thero. – a matorán agya, megzápul és hallucinálni kezd?

-          Tényleg láttam! – kiabálta Yula.

-          Ha te mondod, kedves! – rándította meg a vállát, Thero. – de én meg azt mondom, hogy nem jutunk semerre, ha csak itt hasalunk és várunk arra, hogy a te késdobálód megmutassa magát!

Yula már ökölbe szorította a kezét és fenyegető lépést tett a hátat fordító matorán felé, de Oneri megállította és kedvesen a vállára tette a kezét.

-          Menjünk tovább! Ha van itt valaki, az előbb-utóbb úgyis kiderül!

-          Igazad van… Thero, várj meg minket! Maradj szem előtt!

A menetelést hosszú ideig nem zavarta semmi. Thero haladt elől, Yula pedig szorosan a nyomában. Thero képes eltűnni előlük, és itt hagyja őket ebben a szürke masszában. Hirtelen szél csapott az arcukba, ami elsodorta a ködöt. Egy jéghíd egyik oldalán álltak, ami átívelt az épületek között. Odalenn több apró boltszerűség romjai és a szürke köd volt. Yula ijedten nyelt egyet… pont ilyen híd szakadt be alattuk, mikor a csapatából csak ő maradt életben. Thero bátran előreugrott és a túloldalra mutatott.

-          Gyerünk! Gyorsan! A túloldalról már sima séta a Tornyokig!

-          Nem menj annyira előre! – szólt Oneri hátulról. – Ez a híd elég régi… talán nem biztonságos!

-          Ugyan! Masszív ez, mint egy Kane-Ra, ha megmakacsolja magát!

A két Toa sokatmondó pillantást váltott, és aztán követte a matoránt. De igyekeztek a lehető legóvatosabban lépdelni, míg Thero bátran előreszaladt.

-          Mondom, hogy maradj a közelben! – kiáltotta Oneri.

-          Thero! – szólt utána Yula.

Ám ekkor két ismerős alakot pillantott meg a túloldalon. Szinte ösztönösen torpant meg és egy bökéssel felhívta rájuk Oneri figyelmét is. A két Toa megmarkolta a fegyvereit, ugyanis a túloldalon Zaktan és Thok várt rájuk.

-          Thero! Vigyázz! – kiáltotta Yula.

Thero megállt. Yula már fellélegzett volna, hogy a jégfejű ko-matorán ez egyszer hallgat az okos szóra, és jobban félti az életét, mint a büszkeségét. Ám Thero egyszer csak megfordult és magasba lendítette kardját, amit a jégmászáshoz használt.

-          Ég veletek, ostobák! – nevette a matorán.

Yula fejében, mintha egy lámpát oltottak volna fel… de nem volt ideje sokat gondolkodni. Thero a hídba vágta a kardot. A jég meghasadt, és a híd kettétört. Yula és Oneri ordítva zuhantak a mélybe, a híd hatalmas jégdarabjaival együtt.

 

Thero kihúzta magát és megmozgatta a vállát. Ez szép volt. Mindig szerette, ha hatásosan fejezhet be egy munkát. Visszaakasztotta a kardot a hátizsákjára és odalépett Zaktan elé. Nem zavarta a Piraka hatalmas termete, és az a tény, hogy egy mozdulattal felfalhatná.

-          Ezzel meg is volnánk! Kérem a pénzemet! – mordult Thero.

-          Nem kéne előbb…? – Thok nem fejezhette be, mert Zaktan oldalba bökte és elhallgattatta.

-          Persze, Thero. – mondta Zaktan szenvtelen hangon. – egy perc és megkapod a pénzed! Gyere!

Thero bizalmatlanul sandított a Pirakákra, de mikor Zaktan elindult, követte. Az épület túloldala mély szakadék volt. A lépcső már régen leomlott és az út nem vezetett sehová. Persze a Pirakáknak semmiség volt megmászni a tornyokat. Ha Thero innen lenézett, semmit sem látott, csak fehérséget és köröző lohrak-okat. Valószínűleg az épület falában és az innen látható többi tornyon volt a fészkük, de ez persze nem számított, amíg távol maradtak. Ha másra nem is, a Pirakák legalább arra jók, hogy elijesszék ezeket a dögöket.

-          Na! Mi lesz?! Hol a fizetségem?!

-          Ó, azonnal!

Még szerencse, hogy Thero szemfüles típus volt, így gyorsan félreugrott a Zamor útjából. Sejtette ő, hogy nem lesz ilyen egyszerű művelet a fizetés.

-          Á! Szóval át akartál verni?! Nos, ez nem jött össze!

Thero előrántotta a kardját és Zaktan felé suhintott. A zöld Piraka előhúzta szétnyitható kardját. Mikor a pengék összeakadtak, Zaktan kipattintotta a másik két pengét, ezzel ellökve Thero kardját. A matorán hátrált egy lépést, de nem hagyta, hogy a jól beidegződött mozdulatot bármi eltérítse. Felugrott a Piraka feje felé és döfésre emelte a kardot. Thero ugyan kicsi, volt de mivel mindig akadt egy-két kétesebb ügyfele, akik méretben megverték, kitalált néhány pontos mozdulatot a kiiktatásukra. Nem egyszer menekült meg a gyorsaságának, kicsi méretének és a pontosságának hála… de ez most nem egy ilyen alkalom volt.

Thero feljajdult, ahogy röptében kapta őt el Zaktan keze. A karmok belévájtak és az erős kéz magasra tartotta.

-          Ügyes… - jegyezte meg Zaktan. – de sajnos, nem eléggé!

Hatalmas lendület… Thero hirtelen nagy fehérséget látott. Nagy ívben zuhanni kezdett, ahogy Zaktan ledobta őt a magasból. Egy jó ideig csak zuhant… aztán hirtelen valami éles dolog markolta őt meg és emelte a magasba. Thero többet is szeretett volna látni, de a hirtelen magasság és a megrázkódtatás hatására elvesztette az eszméletét.  

 

Oneri egy hatalmas jégdarab alatt tért magához. A hátán feküdt, a jégdarab pedig, a lábain volt. Ahogy kinyitotta a szemét egy jégdarabokból álló üreg tetejét látta. A leszakadt híd darabjai egy kisebb barlangot alkotta körülötte. Megpróbálta leemelni a jégtömböt a lábáról. Első próbálkozásra nem sikerült, de másodszorra minden erejét beleadta. A jég könnyebb, mint a követ, melyekkel az onu-matoránok nap, mint nap dolgoznak. Megemelte, kihúzta alóla a lábait és gyorsan visszaengedte. A jégdarab leesett és a döngéstől megremegett az egész üreg. Huh… ez rázós volt! Rájuk is szakadhatott volna! De… tényleg, hol van Yula?

Oneri hasra fordult és kúszva indult el az üregben. Nem kellett messzire mennie. Yula egy nagy jéglap alatt feküdt, eszméletlenül. Nem mozdult. Oneri nagyon megijedt. Gyorsan leemelte a jégtömböt Yuláról és gyengéden keltegetni próbálta:

-          Yula! Térj magadhoz kislány!

Semmi reakció. Oneri pánikba esett… mi van, ha…? Eszébe jutott az a baleset, mikor Yula matoránként ilyen helyzetbe került. Majdnem meghalt! Ha nem találták volna meg időben… Oneri bele sem mert gondolni. Meg is feledkezett róla, hogy Yula és ő, már nem matoránok és már közel sem olyan sebezhetők.

-          Yula, kérlek, ne add fel! Kiviszlek innen!

Az üreg itt magasabb volt, így Oneri már felállhatott, és a hátára kaphatta Yulát. Gyorsan egy kijáratot próbált keresni, vagy egy gyengébb falrészt, amit elmozdíthat.

-          Sajnálom, Yula… igazad volt! Ostobaság volt megbízni Thero-ban! És az az alak a sötétben, aki késeket dobált! Biztos az egyik Piraka volt! Sajnálom, hogy nem hittem neked… ígérem, mostantól hallgatok rád! Csak ne add fel, oké?

-          Ahhoz, túl kicsi volt… hogy… Piraka legyen! – nyögte egy hang Oneri füle mellett.

Oneri boldogan fordult Yula felé és letette a földre.

-          Hogy vagy?

-          Tűrhetően. – Yula megpróbált felállni. – hol vagyunk?

-          A híd összezúzódott, mikor lezuhant. Valószínűleg néhány épületet is kilapított. Most a maradványok alatt vagyunk.

-          Thero gondolom meglépett…

-          Bocsáss meg! Igazad volt róla.

-          Nem tehetsz róla. – vigasztalta Yula mosolyogva. – Thero az Thero! Csak a saját hasznát nézi! Most pedig… próbáljunk valahogy kikecmeregni innen és elcsípni azt a kis tetvet!

Yula és Oneri nekiálltak a fal egyik gyengébb részénél kibontani a jégdarabokat. Nagy munkának néztek elébe… de egy Toának ez már semmiség volt.

 

Thero sajgó háttal és fejjel, tért magához, valami puha dolgon. Felkapta a fejét és körülnézett. A barna dolog ágakból és mohából összetákolt fészek volt. Három szürke tojás volt benne, de akkorák, mint Thero maga. Volt ott még egy csomó kacat is. Törött szerszámok, táblák, jégkristályok, és még ki tudja mi minden. Thero számára egyértelmű volt, hogy hol van. A lohrak-ok szeretik mindenféle kacattal kidíszíteni a fészküket. Ösztönösen a kardjáért nyúlt, de… nem volt nála. Az egész hátizsákjából csak a két elszakadt pánt lógott a vállán. Az istenit! A hülye lohrak biztos letépte repülés közben!

Thero sejtette, miért van még életben, mikor az egyik tojás alig láthatóan megmoccant. A lohrak-mama őt hozta első vacsora gyanánt a mindjárt kikelő fiókáinak. Thero dühösen ökölbe szorította a kezét. Úgy éljen, hogy őbelőle nem lesz bébi-papi egy lohrak fészkében! Legalább is, nem adja majd könnyen magát!

A fészek az egyik torony kiszögellésén volt. Thero kisétált a szélére és lenézett. Irdatlan, hófehér mélység volt alatta. A falak pedig, tükörsimák. Ezen szerszám nélkül nem tud lemászni. Ráadásul, ahogy felnézett, látott odafenn jó pár lohrak-ot körözni. Mibe, hogy a kedves mama is közöttük van és árgus szemekkel figyeli a fészkét? Nekilátott körülnézni a fészekben, hátha a lohrak begyűjtött valamit, ami még használható lehet. Ám ekkor… valami megcsillant az egyik szemétkupac alján. Thero gyorsan ott termett és kutatni kezdte a csillanás forrását. Talán valami éles dolog… talán fegyver! Vagy legalább egy éles kristály! Ám ahogy a kupac aljára ért… kicsit elkedvetlenedett. Nem fegyver, vagy kristály volt… hanem egy furcsa kő. A háta gömbölyded volt, az eleje lapos, és egy furcsa jelet véstek belé. Sok kör, amik mint egy hagyma rétegei egyetlen pont köré gyűlnek. Thero megrázta a fejét és a többi haszontalan holmi közé dobta. Egy újabb példa, mi mindent képesek összefirkálni a po-matoránok jelentéktelen kis „művészkedésükben”.

Ám ahogy a kő a földön koppant, ezúttal erősebben csillant fel. Vagy… világított? Thero érdeklődve kapta a fejét a kő felé. Újra kézbe vette. Talán nem csak egy hülye kis faragvány? Az is lehet, hogy elrejtettek benne valamit! Megpróbálta a földhöz, vagy egy kőhöz verni, de semmi eredmény. Thero dühösen megrázta a követ.

-          Ha nem bizonyítod be, hogy képes vagy valamire, esküszöm, eldoblak!

Semmi. Thero már emelte a karját, hogy ledobja a követ a mélybe, mikor az egyik tojás megrepedt. Thero ijedtében hátraugrott és védekezően maga elé tartotta a követ. A tojások megmozdultak és egy pillanat alatt szétpattantak. Három éhes lohrak-fióka csipogott a fészekben… és éhes szemeiket mind rá szegezték!

-          Jó fiókák… aranyos fiókák! – Thero próbált hátrálni.

Ám ekkor már a fészek peremére lépett ki. Nincs menekvés. Ha leesik, a lohrak-mama elkapja és visszadobja a gyerekeinek. Ha marad, akkor a kicsik maguktól falják fel. Az egyik fióka felé kapott, de Thero ügyesen elugrott és a fióka fejére vágott a kővel.

-          El innen, te kis bestia!!

Ez nem mehet így! És már közelít is a lohrak-mama! Thero látta, ahogy az egyik lohrak kiválik a fent köröző csapatból, és felé száguld. Nem volt más választása… különben meghal:

-          Segítség! Valaki! Segítség!!

És ekkor… a kő világítani kezdett a kezében. Mindent fehér fény borított el és Thero térdei megrogytak. Valami… furcsa történt a testével. Mintha… elkezdték volna nyújtani őt. Elég kellemetlen volt, de nem ez volt a legrosszabb. Hirtelen hangokat kezdett hallani. Egyre többet. Nem tudta honnan jönnek… aztán, ahogy elkezdte felismerni őket… lassan rájött. Hallotta a levegő suhogását a lohrakok szárnyai alatt… hallotta, ahogy a fészek ágai recsegnek a türelmetlen fiókák kapálózása alatt. Aztán egyre távolibb hangok. Egy matorán társaság tábortűz körül ült és nevettek… egy kikanolon csorda dübörgött át Po-Metru síkságán… a Régészfaluban a kereskedők kínálgatták a portékáikat, a matoránok beszédei összekavarodtak és értelmetlen zsivaj lett belőle… még azoknak az ecseteknek a súrlódását is hallotta, amikkel a munkások festik a Colosseum falát. A hangorkán egyre őrjítőbb lett… aztán hirtelen elhalt… és Thero furcsán érezte magát, ahogy kikerült a fényből. A követ nézte… és a földön mellette egy csillogó bot feküst. Egy penge volt a végébe illesztve… és ez a penge fehér kristályból állt. Gyönyörűen csillogott a nap fényében. Thero egyik kezébe fogta a követ, a másikba a botot. Olyan… magasnak érezte magát. Minden kisebbnek tűnt. A lohrak-fiókák a térdéig alig értek fel.

Az épület jégfalában látta meg magát. Ő egy… fehér, jégkék Akaku Maszkos Toát látott visszanézni onnan. A mellkasát és a vállát ezüstös páncél védte, a bot pedig, olyan hosszú volt, mint amilyen magas volt ő. Ő… Toa lett. De nem volt ideje sokat gondolkozni, mert a lohrak lecsapott a magasból. Thero megingott és hátrazuhant… a fehér mélységbe. De érezte, hogy valamiféle erő és ügyesség költözött a testébe. Eltette a követ és mindkét kezével megmarkolta a botját. Fogta és zuhanás közben a falba vágott vele. A bot súrlódása és a mély vonal, amit a falba vágott lassította az esést… és Thero biztonságosan érkezett meg a torony aljában lévő, havas, néptelen utcára.

Felnézett. Örömmel látta, hogy a lohrak nem meri követni. Talán nem is látja a nagy fehérségben. Thero büszkén kihúzta magát és a földbe szúrva botját, alaposan szemügyre vette új alakját. Szóval, vele is megtörtént az, ami Yulával és Onerivel. Milyen hasznos megoldás! Újra elővette a követ, és vigyorogva nézegette.

-          Na! Nem egészen erre gondoltam, de beismerem, briliáns megoldás!

Thero elképzelte, mi mindent vihet most végbe, hogy Toa lett. Talán végre maga mögött hagyhatja a régészcsapatát és belekezdhet egy kis magánvállalkozásba, amiből csak neki van haszna, és nem kell osztozkodnia. Egy Toa erejének birtokában, semmiségnek tűnt fellendíteni az életét. De… először is, van még egy kis dolga! Zaktan nyilván azt hiszi, megszabadult tőle! Micsoda képet fog vágni az az ocsmány rahkshi-fajzat, ha Toa Thero betoppan, és a pénzét követeli! Rágondolni is csodás volt… legszívesebben elnevette volna magát, de ezt a nevetést inkább Zaktan-nak tartogatta.

Folytatás>>

 

✨ Egy receptes gyûjtemény, ahol a lélek is helyet kapott – ismerd meg a „Megóvlak” címû írást!    *****    Hímes tojás, nyuszipár, téged vár a Mesetár! Kukkants be hozzánk!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168    *****    Nagyon ütõs volt a Nintendo Switch 2 Direct! Elemzést a látottakról pedig itt olvashatsz!    *****    Elkészítem születési horoszkópod és ajándék 3 éves elõrejelzésed. Utána szóban minden kérdésedet megbeszéljük! Kattints    *****    Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal