Élménybeszámoló a The Rasmus koncertről

(Lauri sajna nem írta alá x'()

21 óra van. Túléltem a Tankcsapda koncertet. Éljen! Mekkora pogó volt itt… Te ezt szerintem nem élted volna túl… most is ólom van a lábamba, csoda, hogy géphez tudtam ülni.

Haza hajnali fél háromkor keveredtem. S most fél négy van. Próbáltam aludni, de az emlékek nem hagytak pihenni :).

Két negatívuma volt ennek az amúgy felejthetetlen koncertnek: Lauri nem írta alá a “Hide From The Sun”-omat :’(, s csak egy órát tudtam felvenni az amúgy másfél órás koncertből :’(.

Na akkor részletesebben a koncert! :D

A csapatot 21 óra 32 perckor jelentették be, hogy lépnek a színpadra. Egy angol csávó jött ki, s ott hablatyolt angolul egy rakás értelmezhetőnek vélt szöveget.

Aztán elsötétült a színpad, s az izgalom a tetőfokára állt. Jönnek… érzem, hogy jönnek… s LÁTHATOM ŐKET VÉGRE A SAJÁT SZEMEMMEL ÉLŐBEN!!!

Hatalmas sikítás, a homályban felfedeztem az azóta szemműtéten átesett Akit.

Aztán jönnek a többiek is. Aki után (azt hiszem) Eero jött, aztán Pauli. A legnagyobb sikítás Lauri-nak szólt. Három varjútoll volt a hajába tűzve, mely amúgy a válláig (Lauri-fanok, egy kis orgazmus keltő xDD) ért. Sapi egyáltalán nem volt rajta. A nyakában egy nyakkendő féleség is volt…

Nyitnak a Night after Night-tal. Totális tömeg, örülök, hogy a kamerával feltudtam venni őket.

( my memories are lost )

Közeledvén a végéhez a koncertnek, Lauri-n kívül a többiek szépen a ketté osztott tömegen keresztül vágtak. Filmem ekkor már nem volt, így hát egy is időre nem is figyeltem rá. Legelőször Pauli s Eero jött le a színpadról. Nem tudtam elég jól közel férkőzni, de legalább előrébb tudtam menni egy-két sorral.

Emlékeim hiányában nem tudom, hogy melyik számnál volt az, amikor Aki nem játszott, s helyette Pauli ült be. Aki pedig lejött a tömegbe. Na, őt már sikerült elérnem, adott egy pacsit :)))) szóval, egy ideig nem mosom meg a jobb kezem :)))))

Don’t Let Go-val búcsúzik a csapat.

Koncert után vagyunk, fél 11. Egy nagyobb csoport összegyűlt a színpad mögötti téren. Jó sokáig álltam ott, s vártam, hogy a csapat feltűnjön.

Kb. olyan 15 perc elteltével üdvrivalgás jelezte nekem, hogy az egyik tag jön. Legelőször Eero jött ki dedikálni. Az egyik csaj nagyfaterja segített a lemezborítómat előre jutatni, s így most szépen itt virít az aláírása.

Megint pár perc szünet, engem anyám már unszol, hogy menjünk haza. Mire kimondta, megint sikítás, megjött Pauli és Aki!

Furakodok előre, s amikor Pauli-nak odaadtam a borítómat, magyarul szépen behúzta tőlem öt percre xDD. De legalább aláírva kaptam vissza :))) szép kék tollal, de megérte.

Aki-nak sikerült szemtől szembe a kezébe nyomnom a lapot (jobb kézzel, persze), s ő is rádekorálta a nevét.

Néhány fanatikusabb rajongó még ott maradt. Már csak Lauri-t kellett volna elkapnunk, s kész is lettem volna.

Megjött ő is, szintúgy 15 perc késéssel… (rájöttem, hogy mi a hibám, ha odébb megyek, meglenne az ő aláírása is… x’((( ). Ketten még ajándékot is adtak neki, meg le is fényképezték egy páran.

Ha az szemét rendezvényszervező nem lett volna, akkor talán úgy mennék most (3:56) aludni, hogy a Hide From The Sun albumon ott díszeleg Lauri, Aki, Eero és Pauli aláírása…