A lendületes, dinamikus és labdabiztos angol fiatal egyike volt Abramovics első fecskéinek, akiket első őszén Londonba röptetett. Az orosz "géniusz" 10 millió eurót fizetett a sokszoros angol válogatott balhátvédért, akivel hosszú távon megoldani vélte a csapat bal oldali védőjének problematikáját. Bridge nagyon is jól teljesített Londonban s csak egy dolog bosszanthatta: az oroszlános nemzeti tizenegyben a világ második legjobb balbekkje, Ashley Cole egyértelműen előtte áll Eriksson listáján...

A southamptoni születésű srác a déli tengerparti városkában kezdett el futballozni, s 17 éves korában került fel a nagycsapathoz, akikkel egy év múlva mutatkozhatott be a Premier League-ben. A szenteknél ennek ellenére igazából csak három év múlva, 2001-ben futott be, amikor olyan jól teljesített, hogy a szezon végén beszavazták az Év csapatába is! 2002 februárjában Eriksson a nemzeti csapatba is beválogatta a hollandok elleni rangadó alkalmával, s tagja volt a 2002-es VB-n és a 2004-es EB-n leszereplő albioni tizenegynek is - a két torna között pedig 113 mérkőzést játszott le egyhuzamban a bajnokságban, ami azóta is klubcsúcs a szentek háza táján! Azonban az ágyúsok Kelkáposztája (angolul Cole) miatt mind Ázsiában, mind Portugáliában a tartalékok arrafelé nem is annyira keserű kenyerét ette. Csakis csereként léphetett pályára, s ki hinné, de mindig Ashley Cole-t váltotta! Az EB-selejtezők közül négyen kapott bizalmat Erikssontól, közte a törökök elleni sorsdöntő rangadón is. A Southamptont időközben 2002-re kinőtte, így 2003 őszén 20.5 millió euróért a Chelseabe csábította az orosz milliárdos klubtulajdonos. Első szezonjában kiválóan teljesített a balhátvédként és bal oldali középpályásként is egyaránt bevethető játékos (főként az Arsenal elleni BL-rangadón játszott klasszisként), aki kiszorította a nigériai Babayarót, de a 2004-es EB kispadja után Mourinhónál is ülve kezdte a szezont, de nem sokáig tartott ez az állapot.

Wayne (a középkorú amerikaiak idoljához, John Wayne-hez méltóan) visszaküzdötte magát a kezdőbe 6.5-ös átlaggal, ám érdekes módon mégis arról lett nevezetes, hogy főszereplője lett a Chelsea 2005-ös, 10 emberrel befejezett mérkőzésének! A Newcastle elleni FA-kupa összecsapáson ugyanis a portugál mester a szünetben kihasználta mindhárom cserelehetőségét, ám azzal nem számolt, hogy Bridge nem sokkal a szünet után kettős bokacsont-törést szenved. Abban a bajnokságban már nem is léphetett pályára, ami annál is inkább kellemetlen vala a kékek számára, mivel Babayaro távozása után ő maradt az egyedüli ballábas védő a keretben... Mourinho több hátvédet is kipróbált Bridge helyén, tragikus eredménnyel, így szörnyen várta már a portugál mester hogy Bridge meggyógyuljon, de azért nem felejtkezett el Abramovics "két klasszis minden posztra"-elvéről sem: leírta a sokszor csalódást okozó Johnsont s megvette helyére a spanyol Del Hornót. A fiatal baszk válogatott balhátvéd a 2004-05-ös szezonban bekerült a spanyol bajnokság álomcsapatába is, azaz hősünknek újfent nehéz dolga lesz - jósoltuk a szezon előtt, s Mourinho nem is mert ránkcáfolni, hiszen sokhónapos pihentetés után Bridge-et kölcsönadta szezon végéig a Fulhamnek. Ez már csak azért is fura, mert éppen az a játékos nem léphetett sok-sok hosszú hétig pályára a kékeknél, aki anno 113 bajnokit játszott végig egyhuzamban (a Premiership "tartóssági" ranglistáján ezzel negyedik Lampard, James és Given mögött), másrészt a bekk így is kerettag volt a 2006-os németországi világbajnokságon!

(nemzetisport.hu)