A rózsa vére

A puszta közepén lángol

Magányában egy vörös rózsa

Izzik a lég körülötte

Lovak fújtatnak a levegőbe

Halandó kéz meg nem érintheti

Összeéget a vér, amint kileheli

Könnyezik a föld, fájdalmában felsikít, mert

Hamu és por marja szét a felleget

Ártatlan füstje a szerelem vérző lelkét

A Mennyország kapujába vésné

Halhatatlan érzelmek

A rózsa vérében fürdenek meg

Keserűség béklyójának sebeit beforrasztja

Új reményt szül kitárt karja

Felnyíló szemed elégetné lelkem

Mikor a rózsa vérével nézel

A félelem izzó pillája összetörik bennem

Nem kérek mást, csak ölelj engem

Lehull a tüske a virágról

Elmosódik a bűn és vétek a láztól

Elégni a tisztítótűzben

A Purgatórium sem éghetne szebben

A rózsa éltet és elhamvaszt

Míg nekem nyílik új erőt ad

A tél fehér szárnya eltemeti a véres rózsát

Megalvadt félelem csorog le szirmain már

Gyönge teste elhalt lelkemmel

A puszta közepén keresztre feszítve

Vér és könny áztatja a kopár földet, hogy

Új szerelem nyíljon egy új virágból

Más tavasz jön majd a télre

Feltámad létem és felperzseli a Földet.