A fiatalkori bűnözés társadalmi probléma!

Ezzel kell etetni a zsarukat!

Hát...hallja Mr. Krupke,

e könnyű vallomást;

azt könnyű rajtakapni,

ki mindig szarba' járt!

Az anyánk hírhedt bárcás,

az apánk nagy bugás;

mit szól hozzá, nem tanultunk mást!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, te palimadár!

Egy ótvaros kis budi volt a gyerekszobám!

Hogy bűzlök a bűntől, az mesebeszéd;

itt benn, a lelkem most is szép!

Lelkem szép!

Lelkünk szép! Lelkünk szép!

Lelkünk jó és szép!

S hozzá még az erkölcsünk is ép!

Fiúkák, ez igencsak jó stori!

Hadd tudja meg a világ!

Hadd tudja meg egy bíró!

Jaj... Bíró úr, ha látná,

hogy mit szív a papám;

hát rögtön sittre vágná,

és nem is sajnálnám!

Hisz itt maradna árván,

az édes anyukám;

a minden éjjel,

én búbolhatnám!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, te hülye buzi!

A srácnak sajnos nem kell más, csak ödipuszi!

A komplexus súlyos, ez orvosra vár;

várják a pszichiátrián!

Kis pszichém...

Kis pszichénk, kis pszichénk,

sajnos rossz, rossz, rossz!

S hozzá még hajlamunk is torz!

Hé, figyelem Kuss, mert kiüríttetem a termet!

A bíróság szerint ezt a srácot lelki sérülés érte!

És tessék mondani, olyankor mi van?

Semmi különös. Vigyék pszichoanalitikushoz!

Jaj... a bátyám megfúj mindent,

és nem csak trombitán...

a néném néhány hangszert,

még szűzen kipróbált...

Az öcsém hülye flótás,

a húgom fuvolás...

Így fest nálunk,

egy jó zenészcsalád!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, hogy belehülyülj!

Nem lelkibaj a gond itt, ahanem otthoni zűr!

A környezet bűne, hogy züllik a srác;

ő itt egy áldozat csupán!

Semmi más!

semmi más, semmi más,

semmi más, más, más,

sorscsapás az otthoni hatás!

Szerintem a srácnak nincs szüksége

lelki analízisre!

Az ifjúkori bűnözés szociális betegség!

Hé, akkor nekem szociális bajom van!

Vigyék egy gondozónőhöz!

Jaj... nővérke hát kezdje

e fontos gondozást!

A legjobb lenne erre,

egy kényelmes kis agy!

Hisz társadalmi érdek,

hogy jól képzett legyek;

adjon sanszot, ennyit megtehet!

Jujj... ezt kapd ki, Krupke, te hülye, te ló!

A srácot vidd a sittre, hisz csak odavaló!

A féltett kis lelke, egy fekete folt,

legjobb, ha rács mögé dugod!

Nincs is jobb!

Nincs is jobb, nincs is jobb,

nincs is jobb, jobb, jobb!

Éljen hát a törvény és a jog!

A baj, hogy kissé hangyás!

Hogy narkós és piás!

Hogy nem mossa a lábát!

Hogy csöppet buzeráns!

A baj, hogy nem tud semmit!

Hogy túl sokat tud már!

Meglásd, egy nap, nagy balhét csinál!

Hát... ezt kapd ki, Krupke, és tartsd a pofád!

Most megtudtad, hogy kinek kell a simlis dumád!

Egy munka még vár rád, s ez kedves kis hír...

Hé, fatökű Krupke,

nyald ki!!!!