Kapd ki mit lök itt a rádió,
megvadít a zene, hullajó,
ismerős, ha nem is ismered,
torka rántja fel a szívedet!
Habár először hallod, érzed mind a hangod,
emlékeztet, mindarra ami úgy megrázott, hogy baromi
az volt a csodás, négy akkordfogás, az volt a csúcs,
a káprázatos,
fura remény, hogy karomba hullsz,
ha kérlek én, légy az enyém,
éltet a remény!
Nem mentél végleg el, más nem is érdekel,
csak Rólad szól a zeném, s a szövegem,
hogy légy már az enyém, ó Te drága!
Nem vagy álom, és nem vagy való,
de láthatod, hogy szól a rádió,
tegnap mentél el, vagy már tavaly?
Lényeg az, hogy szörnyű baj...
Míg a basszus dönget, s dob ver agyba minket,
nekem játszik az idő, még lesz egy listavezető!
Győz majd a csodás négy akkordfogás!
- Na ez az!