Antonia:

Csak ő a fontos, csak ő,

Csak ő a fontos, csak ő,

Ha akármit is mondanak,

Ő mindig fontos marad.

De csak neki ártanánk,

Hogyha várnánk tovább még,

Hát úgy határozok:

Közbelépek és kész.

Hallom szélmalmokkal harcol

S attól félek, így is van

Ha a vőlegényem megtudja,

Hát otthagy biztosan!

Tudom én bizony: a bácsikámnak, hogy mi tenne jót,

A szobába zárni és vízbe dobni azt a kulcscsomót!

Az lenne jó, rendbe hozná

De hát tennünk addig kell, míg mód van rá!

Csak ő a fontos, csak ő,

Csak ő a kedves, csak ő.

Hát úgy határozok: közbelépek és kész.

Pap:

Ismerlek, bájos lány, értelek igazán

Úgy ám, úgy ám!

Ismerlek, bájos lány, értelek igazán

Úgy ám, úgy ám!

Házvezetőnő:

Csak ő a fontos, csak ő,

Csak ő a kedves, csak ő.

És boldog lennék, ha rávigyázhatnék csak.

Antonia:

Jaj, jaj, jaj, stb.

Pap:

Ismerlek igazán, nem is lesz baj talán

Úgy ám, úgy ám.

Csak ő a fontos nekik,

Csak ő a kedves nekik,

Mily áldott nők ezek

Mily tiszta jószívűek.

Semmi okuk nem lehet

Csak, hogy ilyen szelídek

Mily áldott lelkűek, tiszta szívűek ők!