Bölcsek köve
Casia 2006.08.10. 15:43
kezdetek kezdetén
„Ezúttal egy bozontos, barna hajú, lapátfogú lány is vele volt, aki vadonatúj roxfortos talárt viselt.
- Nem láttatok egy varanygyot? – kérdezte, akaratos számonkérő hangon. – Neville elvesztett egyet.”
***
„ - Harry Potter – mutatkozott be Harry.
- Komolyan? – csodálkozott Hermione. – Természetesen mindent tudok rólad – megvettem néhány ajánlott olvasmányt is-, benne vagy a Modern mágiatörténetben, a Feketemágia felvirágzása és bukásában és a Huszadik századi mágiatörténet címszavakban című könyvben is.
- Tényleg? – Harry beleszédült a szóáradatba.
- Te jó ég, hát nem is tudtad? Én biztos mindent elolvasnék magamról …”
102.o.
***
„ Már majdnem elérték a portrélyukat, amikor egy hang szólt hozzájuk az egyik szék felől.
- Nem hittem volna, hogy képes vagy erre, Harry.
Lámpa gyulladt, s pislákoló fénye megvilágította a beszélőt: Hermione Granger volt az. A lány rózsaszín köntöst viselt, és igencsak mérges arcot vágott.”
148.o.
***
„ - Malfoy átvert téged – állapította meg Hermione.- Ezt te is tudod, ugye? Esze ágában sem volt elmenni a találkozoóra. Frics viszont tudta, hogy valaki a trófeaterembe kézül. Biztos Malfoytól kapta a tippet.
Harry igazat adott a lánynak, de ezt a világért sem vallotta volna be neki.”
151.o.
***
„ – Ez a lány kész rémálom!
Valaki hátulról meglökte Harry vállát, úgy ment el mellette. Hermione volt az. Harry futó pillantást vetett a lány arcára – és meghökkenve látta, hogy Hermione sír.
-Szerintem meghallotta.”
163.o.
***
„ Épp egy rakás tanácstalan hugrabugos között vágtak át, amikor Harry egyszerre megragadta Ron karját.
- Most jut eszembe: Hermione.
- -Mi van vele?
- Ő nem tud a trollról.”
164.o.
***
„ - Gyerünk! Futás, futás! – kiáltott Hermionéra Harry. Az ajtó felé húzta a lányt, de az szó szerint kövé meredt a rémülettől: csak állt kitátott szájjal, hátát a falnak vetve.”
166.o.
***
„Hermione lehorgasztotta a fejét. Harrynek egy szó se jött ki a torkán. Hermione, aki mindig kínosan betartja a zabályokat, most itt áll, és bemártja saját magát, hogy Ront és őt megmentse…”
168.o.
***
„ Most derült csak ki mekkora szerencse, hogy jóban van Hermionéval. El se tudta képzelni, hogyan oldotta volna meg a lány nélkül a rengeteg házi feladatát az utolsó napokra beiktatott rendkívüli edzések mellett. Ezenkívül Hermione kölcsönadta neki a Kviddics évszázadait, ami igen érdekes olvasmánynak bizonyult.”
171.o.
***
„ Hermione időközben elérte azt a lelátót, amelyen Piton állt, és lélekstakadva végig rohant a professzor mögötti üléssoron. Félrelökött mindenkit, aki az útjába került..”
180.o.
***
„Hermione összes ujját keresztbe
„ – téve sandított fel Harryre, aki úgy körözött a pálya fölött, mint az áldozatra leső héja.”
207.o.
***
„ Harry váratlanul látványos zuhanó repülésbe kezdett. A közönség tapssal jutalmazta a mutatványt. Hermione felállt és szájába dugta keresztbe tett ujjait, úgy szorított a puskagolyó módjára száguldó Harrynek.”
***
„ – Gyerünk, Harry! - -sikította Hermione. Felugrott a padra, úgy meredt barátjára, aki most egyenesen Piton felé suhant. Észre sem vette a pad alatt bírkozó Ront és Malfoyt, se azt a puffogó-nyögdécselő gombócot, ami eredetileg Neville, Crak és Monstro volt.”
208.o.
***
„Harry és Hermione elindultak a kastély felé, és magukban azon rimánkodtak, hogy ép bőrrel megússzák a szombatig hátralévő néhány napot”
„Harry és Hermione némi késéssel érkeztek a vadőrházba, mert csak nagy nehezen tudták kikerülni Hóborcot, aki szobateniszt játszott a bejárati csarnok falain.”
223.o.
***
„Ezek után a toronyba vezető csigalépcső megmászása könnyű délutáni sétának tűnt Harry és Hermione számára. Mikor kiértek a szabadba, gyorsan ledobták a hátukról a köpönyeget, és mélyen beszippantották a hűvös esti levegőt.
- Malfoyt megbüntetik! – Hermione táncra perdült örömében. – Sikítani tudnék!
- Azt inkább ne tedd figyelmeztette Harry.
Jókedvűen nevetgélve várakoztak, Norbert pedig a ládájában izget-mozgot.”
224.o.
***
„Hermione ajka megremegett. Odaugrott Harryhez, és szorosan átölelte.
- Hermione!
- Harry… te nagyon nagy varázsló vagy.
- A nyomodba sem érek – szabadkozott zavartan Harry, miután kibontakozott az ölelésből.
- Ugyan már! – legyintett Hermione. – Könyvek és okoskodás! Ezeknél sokal, de sokkal fontosabb a barátság és a bátorság meg … Jaj, Harry, nagyon vigyázz magadra!”
264.o.
|