Élénk, értelmes, játékos, könnyen kiképezhető

Az erdélyi kopó ősi magyar vadászkutya, ősei valószínűleg a honfoglaló magyarokkal a Kárpát-medencébe került keleti jellegű kopók és az itteni őshonos kopók voltak. A Kárpát-medencében kialakult pannon kopó Erdélybe került, és utódaiból alakult ki az erdélyi kopó.
Az erdélyi kopó az első világháború előtti években és a két világháború között sokat használt vadászkutya volt. Egy 1947-ben kibocsátott román rendelet azonban kötelezővé tette minden kopó kiirtását, így a fajta csaknem kipusztult. Csupán húsz év múlva sikerült két fajtiszta erdélyi kopót felfedezni és a budapesti Állatkert részére megvásárolni. Ezzel kezdődött az ősi magyar fajta megmentése és újrateremtése.
Az erdélyi kopó nagyszerű vadászkutya, a nagyobb vadakat kitűnően állja és hajtja, a kisebbeket lefojtja, lovas falkavadászatokon is bevált. Bátor, kitartó és állhatatos vadász, szimata kiváló. Engedelmes, ragaszkodó, igénytelen és nagyon alkalmazkodó fajta, személyőrzésre is alkalmas. Kiegyensúlyozott, jó természetű, élénk, értelmes állat. Kertben és lakásban is tartható.
Közepes termetű, rövid szőrű, elegáns fajta. Háromszínű: alapszíne bársonyfekete, a szemei felett, pofája tájékán, a végtagokon, a hasa alján és a szügyén csersárga jegyekkel, valamint a fejen, nyakon, mellett, mancsokon vagy a farok végén fehér folttal.
A kanok magassága 56-62 centiméter, a szukáké 52-58 centiméter, súlyuk 30-35 kilogram.