Főnix

Az ókori görög és egyiptomi mitológiában a főnix egy mítikus madár, és egy az egyiptomi napistennel, Re-vel, és a görög Phiobos-szal (Apollo). A görögök szerint a madár Arábiában él, egy hűvös kút közelében. Minnden napkeltekor megfürdik a vízben és oly gyönyörűen énekelm hogy a napisten megáll hintójával, hogy meghallgassa. Ott csak egy főnix él egy időben.
Ha megérzi halálának eljövetelét (minden 500. vagy 1461. évben), épít magának egy fészket aromás fából, meggyújtja, és elég a lángok között. Amikor elég, egy új főnix kel életre a halotti máglyából. Elődjének maradványait egy mirha-tojásba gyűjti, és elrepül vele Heliopolisba ("a Nap városa"). Ott pedig leteszi a tojást a napisten oltárára.
Egyiptomban leginkább eg ykócsagként ábrázolták, de a klasszikus irodalomban páva, illetve a sas is jellemző volt. A főnix a halhatatlanságot, újjáéledést, és a halál utáni életet szimbolizálja. E nézőpont alapján tették gyakran szarkofágokra. Megegyezik még az egyiptomi Benu-val, a hindu Garudá-val, és a kínai Feng-huang-gal.
A judaikus tanok szerint a főnix azzal érdemelte ki a halhatatlan madár egyedi státuszát, hogy nem zavarta a túlterhelt Noét az Özönvíz idején.