Sötét és kihalt volt az erdő. Semmi nem szólt, semmi nem mozdult.

Egy lány járt itt, ki, mint űzött vad menekült, nem kímélve gallyakat és saját magát sem. Hosszú, egyenes mogyoróbarna haját lófarokba fogta. Csupasz krját sok-sok apró vágás csúfította melyet a tüskés bokrok okoztak.

*Menj! Siess Amy! Sietek Apu!Hozok segítséget!* jutottak eszébe az apjával váltott utolsó szavak. Ezekután tüzes nyílvessző hasította ketté az eget és a ház szalmafedelébe fúródott. Majd számtalan újabb nyíl és a ház langba borult. Már nem tudott segíteni. Futásnak eredt az erdő felé és riadtan fedezte fel, hogy a faluját megtámadó törzs egy-két tagja bizony őt üldözi. *Engem ugysem fogtok elkapni! Azt nem engedem!* Futott tovább. Néha lopva hátra pillantott. Az egyik ilyen pillanat valamivel hosszabbra sikeredett, így neki rohant valakinek.

-Aú!-jajdult fel az idegen, miután sikeresen földet ért Amyvel a hasán.-Leszállnál rólam?-érdeklődött durcisan. A lány nem szólt, megperdült  és az ismeretlen nyakát átkulcsolta kezeivel.

-Ki vagy te?- kérdezte a fiútól.

-A nevem Loco!-sziszegte, majd megelégelve a gyenge, női kezeket a torkán egy mozdulattal lelökte magáról a lányt, a következővel pedig kukri tőrt szegezett annak torkához.

-Na akkor csere!-vigyorgott fölényesen-Ki vagy és mit akarsz?

A lány épp válaszolni szeretett volna, mikor a fiú a füle mögé tette az arcába hulló koromszín tincseket. Ekkor Amy megpillantotta kihegyesedő bal fülét, amelyben egy kereszt függött. A hegyes fül láttán, mint egy őrült próbálta lelökni magáról az értetlen Loco-t.

-Te is közölük való vagy! Te is leidani vagy!!-ordította miközben ütötte-verte a fiút. Nem érdekelte a torkához szegeződő tőr, sem pedig az, hogyha a leidani megunja könnyedén végezhet vele. Ám a fiú nem így tett, szabad kezével befogta Amy száját és egészen közel hajolt a lány füléhez. Nem törődve annak ütéseivel.

-Cssst! Hallgass, ha élni akarsz!- súgta fenyegetően -Kitagadott a törzsem, mert Istenfélő vagyok.-motyogta-Vadásznak is rám, úgyhogy nem örülnék, ha a kiabálásod ide csődítené őket. Érted?- kérdezte olyan hangsúllyal, mintha nem bízna a lány felfogókézségében. Pedig Amy egyáltalán nem volt gyengeelméjű, csak kicsit szeleburdi. Mindenesetre a lány bólintott, jelezvén megértette, majd Loco összeszorított ujjain keresztül motyogta

-Engem is üldöznek!

Loco erősebben nyomta torkához a tőrt, viszont a másik kezét levette a szájáról.

-Nem hazudok!-bizonygatta a lány-Lemészárolták a falumat! Kérlek engedj el!

Loco épp belefogott volna kifejteni, mennyire nem hiszi el amit a lány állít, de meghallott valami apró neszt. Felkapta a fejét. Jól ismerte törzse vadászási szokásait. Hallotta közelednek. Odahajolt Amy füléhez.

-Ha élni akarsz, mikor leszállok rólad kezdj el futni utánnam. Csak így maradhatsz életben!

A lány alig észrevehetően bólintott.

-Háromra futás!- suttogta Loco és elkezdett visszaszámolni. A lány minden izma megfeszült, készült az ugrásra. -3!-kiáltotta Loco és futásnak eredt. Amy egy másodpercet sem tétovázva követte. Rohant az idegen után, aki talán az egyetlen reménye a túlélésre.

Végre megálltak egy fa előtt. A lány levegő után kapkodva nézett körbe. Senkit nem látott ezért nyugodt szívvel térdrerogyott. loco hamiskás félmosolyra húzta száját.

-Kifújtad magad?-érdeklődött gúnyosan.

-He-he!- nyögte, majd talpra állt-Ki!

Loco bólintott, majd szó nélkül elindult Észak felé. -Hová mész?- kiáltott utána Amy.

-Ki az erdőből, aztán nem tudom.-rántotta meg a vállát. Amy utána eredt.

-Ugye tudod, hogy a füleid miatt mindenki tudni fogja, hogy leidani vagy? Elfognak, kegyetlenül megkínoznak és megölnek!- mondta vészjóslóan-De az is lehet, hogy már a kínzás alatt elhalálozol!- gondolkodott hangosan

-Mire akarsz kilyukadni?-kérdezte Loco rosszat sejtve.

-Arra, hogy veled tartok!-Vigyorogta a lány. A fiú lemondóan sóhajtott, majd megrántotta vállát.    -Gyere!

Egymás mellett sétaltak. Sokáig, de cseppett sem csendesen, ugyanis a lánynak rengeteg kérdése volt és mindre választ akart.

Loco hősiesen kitarott, nem szólt semmit csak ment amerre jónak látta, de végül, 2 óra elteltével, teli lett az a bizonyos pohár.-Fogd be!-közölte a lánnyal ellentmondást nem tűrő hangon. -Hány éves vagy?- kérdezte a lány vigyorogva.

Loco elhúzta a nyakától a tőrt és minden reményt feladva ment tovább. Amy csak vigyorgott, élvezte a helyzetet, bár még mindig tartott egy picit a leidanitól. A dús lombú, sötéten hajladozó fák lassan  fogyatkozni kezdtek, végül az erdőnek, mintegy varázsütésre, végeszakadt.

Csendes, a holdfényben ezüstösen fénylő, magas füvű tisztásra érkeztek. Amy tekintetét a magasba emelve fürkészte a levegőben repkedő, apró, szárnyas lényeket. -Breiák! A fáradt utazó segítői. Megsúgják a helyes urányt és láttukon felderül az ember szíve- mondta a leidani, miközben agy apró breia a vállára telepedett. Apró, hártyaszerű szárnyán megtört a holdvilág, kislányos arca és termetéhez képest óriási szeme még bájosabbá tette a jelenést. A lény közelhajolt Loco füléhez és súgott neki valamit, majd elrepült annak válláról.

Folytatása következik...