SZERESS MEG! A golden retriever Aki társául választ egy Golden Retrievert, hűséges, igaz barátra lel benne. Végtelen emberszeretete és vidám természete a világ egyik legnépszerűbb kutyájává tette e fajtát. Nem véletlenül! Miért szeretik olyan sokan a Golden Retrievert? Intelligens Kitűnő vadászkutya Játékos, Nem agresszív, nem ideges Engedelmes, könnyen és szívesen tanul Remek vakvezető és kábítószer kereső Szorgalmas, gyors, imád úszni Gyermekszerető Külleme szép és előkelő A Retrievert 1903-ban regisztrálta az Angol Kennel Club, ebben az időben a Golden és a Flat Coated Retriever hivatalosan egy fajta volt. 1911-ig kellett várni ahhoz, hogy megvalósuljon e két fajta különválása. Végül 1913-ban ismerték el a Golden Retriever-t, mint önálló fajtát. Az igaz történet szerint a Golden Retriever kialakulása a XIX. század közepén kezdődött. Lord Tweedmouth áldozatos tenyésztői munkájával egy életművet alkotott, a Golden Retrievert. 1865-ben beszerzett egy sárga retrievert, mely egy fekete Wavy Coated Retriever alomból származott. 1868-ban ezt a kutyát keresztezte egy májszínű Tweed Water Spaniel-el. Az első alomban 4 kölyök született, melyek a fajta kialakulásának alapjait képezték. Mivel a lord vérbeli vadász volt, így ezeket a kutyákat olyan fajtákkal keresztezte, akik nagyon jó vadászképességgel rendelkeztek. A Golden Retriever alakítói egy olyan kutyát akartak „aki” a lelőtt vadat felkutatja és behozza a vadásznak.  Nem ismer akadályt, legyen az, sűrű bozótos, vagy erdő, akár víz. A mai napig ezek a képességek megmaradtak benne. Sokan hiszik, hogy ezeknek köszönhetően a Golden Retriever már úgy születik, hogy bármilyen előzetes képzés nélkül is tudja a dolgát. Egy Golden Retrievert már 6-7 hónapos korától kezdve lehet kiképzésekre vinni, ahol megtanul engedelmeskedni és ahol előcsalogatják belőle rendkívüli vadász képességeit. A Golden Retriever akkor a legbüszkébb, ha átadhatja a gazdájának a vadat. Hősnek érzi magát, mert megtalálta és behozta. Rendkívül puha fogása van, akár tojást is képes apportírozni, anélkül, hogy megsértené. Ha a vadászat ütközik elveinkkel, vagy lehetőségeinkkel, számtalan más terület van, ahol kutyánk az engedelmesség alapjait megtanulhatja, kipróbálhatja az agility-t, megismerkedhet más kutyákkal. Tanítják őket vakvezetésre, kábítószer-keresésre, mozgás- és lelkisérültek segítésére A Golden Retriever nem alkalmas őrző-védő munkára! Az apportírozásra való hajlam már kölyökkorban megnyilvánul: összegyűjti kedvenc játékait és odaviszi őket a gazdájához, akinek addig bohóckodik, míg egy mosolyt ki nem csal tőle, és ezek után már teljes hévvel játszanak. Lágy harapásával, még a játékaira is rendkívül vigyáz, és a labdája, akár hosszú éveken keresztül is megmarad. A Golden Retriever, akárcsak a szetterek, spánielek és még sok más fajta, családi kutya is. Nyugodt, figyelmes, intelligens és tanulékony. Kimondottan gyermekszerető, türelmes és sohasem agresszív. A gyerekek állandó és fáradhatatlan játszótársa. Nagyon ragaszkodik hozzájuk. Szüksége van a gazdája közelségére. Ne tartsuk kennelben. A mai divat áldozatai: Ma már sajnos többségben vannak a Golden Retriever-ek, mint díszkutyák Egyre nagyobb, áttekinthetetlenebb a kutyapiac, s így egyre megbízhatatlanabb. A kölyökkutya vásárlása előtt ismerjük meg alaposan a tenyésztőt, a kiskutya szüleit és ne szégyelljük elkérni a szülők törzskönyveit és egészségügyi papírjait. Saját érdekünkben is, és főleg a fajta érdekében, meg kell akadályozni, hogy egy diszpláziás, agresszív vagy félénk Golden Retriever-nek utódai legyenek. Egy szép, hosszúszőrű sárga kutya még nem biztos, hogy retriever! Jeney Rita Szájkosaras kosaras A film elején megtudhatjuk, hogy az egyik főszerepet játszó golden retriever Buddy, egy bohóc kutyája, és szülinapi „bulikra” járnak fellépni. Egyszer aztán a kutya gazdája nagyon megharagszik Buddyra, és kiteszi az út szélén. Buddy hamarosan új otthonra lel Josh-nál (Kevin Zegers), aki még nem tudta feldolgozni apja halálát. Josh igazi barátot talál Buddyban, és egyik nap kiderül, hogy Buddy is nagyon jól ért a kosárlabdához. A kis város csapata így kiegészül egy golden retrieverrel, és sikert sikerre halmoznak. A filmet Amerikában 1997 augusztusában mutatták be, videokazettán 1997 decemberében jelent meg. Magyarországi bemutatója 1999. augusztus 18. „Tündéri golden” Végre egy kutya, ami olyan, mintha katalógusból választanánk: „családi-kutya” igazolványa garantáltan eredeti, a gyerekszeretet alapfelszereltség nála, kölyökként ennivalóan édes, kívánságra gyönyörű fehér színben is kapható. Minden hirdetésben benne van, hogy tuti család- vagy gyerekszerető. Vagy mindkettő. Régebben 1.500.- márkába került, ma már persze euróban kell fizetni. Mindegy, viszik mint a cukrot. Hisz az csak jó lehet, ami ilyen sikeres. Ami akkora bestseller, hogy időközben még külföldről is hoztak belőle, azt egészen biztos tovább lehet adni, ha valami mégsem stimmel vele. Gondolom egy ilyen kutya már a kezdetektől fogva jó játék lesz a gyereknek, kocogás közben fut majd szépen mellettem, meg lakásdísz, ha jönnek a vendégek. Micsoda, hogy nem tanul meg mindent magától? Még nekem kellene képezni? Na ne, a vételárban az ilyesminek benne kell lennie! Építek neki egy jó kis kennelt és oda teszem, amíg fel nem nő. Mit is mondott az eladó: azt, hogy ha mégse tetszik, csak szóljak neki, és ha a kutya még nincs három hónapos, nem gond új vevőt szerezni rá. Aztán körülnézek nála megint, hátha találok valami kis aranyos kölyköt, de olyat, amelyik az is marad! Néhány állatorvos azt állítja, hogy egyre több a harapós retriever. Ezek hülyék. A hirdetésekben pont az ellenkezője van. Ajjaj, lehet, hogy rápisil az ágyra? Azt nem kéne neki, arra ott a gyerek. Egyáltalán mondta a tenyésztője, hogy szobatiszta? És mi van, ha valami olyasmit koszol össze, amit nem lehet mosógépben mosni? Vagy mi lesz, ha szabadságra megyünk? Egyáltalán biztos, hogy visszaveszik, ha nem viselkedik rendesen? Na mindegy, egy ilyen gyerekszerető családi kutyára úgyis mindig lehet vevőt találni. Hisz a hirdetésben is az áll: „Tündéri golden retriever, papírok nélkül, szerető gazdának eladó.” És milyen volt vajon az a régi szerető gazda?   Fordította: Apor Júlianna, F.: HundeZeitung 03/02)   RETRIEVER A BARÁTOM Hirdetésekben, fajtaleírásokban, kedves elbeszél¦ írásokban sokat olvashatunk arról, hogy a retriever – általában golden, illetve labrador – mennyire családcentrikus, gyermekszerető. Csupa jóindulat, sohasem rosszkedvű ha eszünkbe jut bármikor simogathatjuk, paskolgathatjuk ha nem akkor gyönyörű dísze kertünknek, portánknak még a kenelben is (ha nincs túlzottan hátul a kertben) jól mutat. Biztosra vehetjük ha elvisszük sétálni az utcára, parkokba – rossz arány esetén is – minden második sétáló megáll, „jajdeszépkutya! Meglehetsimogatni?” Mire Mi szerényen, mosolyogva mondjuk „igen” és a lelkünkben szétterül¦ boldogság érzetével nyugtázzuk, mégiscsak jó döntés volt a család részéről, ilyen szép, okos, jó kutyát venni. Lám most is milyen boldogok, hogy Benji heves riszálás közepette szőrrel, nyállal kenegeti rajongóit. Az eddig leírt gondolatsor alanyai tulajdonképpen a szerencsésebb kutyák közé sorolhatók. Jónéhányan felismerve e fajta egyre növekvő népszerűségét, hibás gazdaságossági számítások alapján – amit feltehetően el sem végeztek – arra a következtetésre jutottak, hogy érdemes egy kis pénzt befektetni valamilyen módón minősített vagy rosszabb esetben (ezt sokszor tapasztaltam tenyészszemlén és képességvizsgán) minősítés nélküli illetve nem minősíthető „tenyész állatok” megvásárlásával, biztos haszon reményében a retrieverek szaporításához fogtak. Ezt alátámasztja a „retriever kölyökkutya eladó” kezdetű hirdetések elképesztő mennyisége. A havilapokban rendszeresen megjelenő 40–45 apróhirdetés szerény számítás szerint is 350–400 db/hó kiskutyát takar. Ezek a szerencsétlen „tenyész egyedek” még a nekik kijáró minimális törődést és szeretetet sem kapják meg. Nincs sem simogatás sem sétáltatás sem gügyögés. Egyetlen célja a „NAGYTENYÉSZTŐNEK” a profit. Áldásos tevékenységük következtében ma már nem ritka a rossz kedvű, depressziós, jónak mondható tartási körülmények között is magábaforduló, beteg idegrendszerű egyed. Sőt gyerekgyűlölő, harapós kutyákat is ismerünk.   A RETRIEVER VADÁSZKUTYA! A XIX. században angol úriemberek nem nyereségvágyból, hanem hobbyból a kutyák és a vadászat iránti tiszteletből, többek között a vad megóvása és a sikeres vadászat érdekében tenyésztették ki ezt, a mai vadászati módokban nálunk is kiválóan alkalmazható fajtát. A vad iránti tisztelet a vadász részéről a laikusok számára némi magyarázatot érdemel. A sportszerű, vadnak gondját viselő vadász (táplálja, szükség szerint gyógyszerekkel kezeli, megvédi, stb.) nem szívesen hagyja hátra elveszett, sérült, esetleg szenvedő vadat. Ezért van nagy szüksége olyan kiváló kutyára mint a retriever, aki szárazon és vizen, a nádasban, sűrű aljnövényzetben, tüskés, szúrós csipke és kökénybokrokban a jó orrának segítségével szenvedélyesen kutatva megtalálja az amúgy ember számára megközelíthetetlen vagy észrevétlen meglőtt vadat. E tevékenységével a kutya ténylegesen hozzájárul a vadászat sikeréhez, ezzel igazi örömöt és büszkeséget okozva gazdájának. Nem utolsó sorban nagyban növeli a vadászat gazdaságosságát. Természetesen a vadászatokon résztvevő retrieverek száma a hazai állomány töredékét képezik. E rövidke elkalandozás ez irányban nem azt jelenti, hogy retrievert csak vadász vagy vadászatokon résztvevő (hajtó, apróvadszedő) vásároljon, képezzen. Ellenkezőleg! A retriever amennyiben megőrizte a fajtanemesítők eredeti szándékának megfelelő kiváló belső tulajdonságait, stabil idegrendszerét, szép küllemét, harmonikus tértölelő mozgását, valóban alkalmas gyermekszerető családi kutyának, felnőtt emberek megbízható barátjának, társának. Aki egy retriever vásárlása mellett dönt vagy ez már meg is történt, biztosítania kell kutyájának a lehetőséget a mozgásra, fizikai és szellemi fejlődésre, ahogy ezt embergyerekeinkkel is tesszük. Ehhez természetesen sok szabadidőre, elszántságra és némi hobby célokra elkülöníthető pénzeszközre is szükség van, csak úgy mint egyéb más hobby esetében (horgászat, síelés, tenisz, utazás, stb.) Ezért e soha meg nem térülő befektetésért pénzben nem mérhető élményt, szórakozást, értelmes szabadidő eltöltést kapunk cserébe. Ma már a retrieverek vadászaton történő alkalmazása mellett mindenki által elérhető lehetőség kínálkozik kutyájukkal közös szórakozásra, játékra, képzésre. Az elszántabbak különböző szintű versenyeken, vadászatokon mérhetik fel kutyájuk képességeit annak fejlődését. Az Országos Magyar Vadászkamara és a Pilisi Parkerdő Rt. együttműködési megállapodást kötött Pestmegye területén kynológiai központ létrehozására. Ezeket a területeket az OMVK pestmegyei szervezete a megyei kynológiai bizottság, a Retriever Vadászkutya Egyesület kezelésére bízta. A területen található vaddisznóskert tacskók, terrierek, lajkák, részére, műkotorékpálya tacskók és terrierek részére, mező és képzésre alkalmas tó vizslák és retrieverek részére. Ami ezen írás szereplőit a RETRIEVER-t érinti az a következő: Áprilistól októberig vasárnaponként 8.00-tól (nyáron, nagy melegben az időpont változhat) kiképzést tartunk. Korosztályonként (kölyök, fiatal és felnőtt) és képzettségi fok szerint, csoportokra osztva. Találkozó minden vasárnap 7.45-kor a gödöllői királyi kastély parkolójában. Vizslásokat is szeretettel várjuk. Golden retriever, a vadászból lett pacifista A golden retrieverre pillantva az embert óhatatlanul valami melegség járja át. Simogatásra csábító, dús bundája, barátságosságról és hűségről árulkodó tekintete miatt a legtöbb ember számára az „ideális kutya” megtestesítője. Ez érthető, hiszen a golden külleme hűen tükrözi simulékony jellemét és az emberek iránti odaadó szeretetét   Ha nagyon cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez a kutya szinte oly giccsesen tökéletes, mintha egy hollywoodi filmgyárban készült volna. A valóságban azonban Angliából származik, ahol kezdetben kifinomult brit vadászok mellett teljesített szolgálatot, majd népszerűsége növekedésével hivatása is átalakult. Napjainkban az első számú családi kutyaként tartják számon. Rajta kívül persze akad még jó néhány szép megjelenésű, nemes vonalú vadászkutya, és természetesen Dunát lehetne rekeszteni azokkal a fajtákkal, melyekre az utóbb említett jelzőt szintén ráragasztották, ám a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a golden retriever esetében valóban hiteles e megnevezés. Ennek igazolásához érdemes megvizsgálnunk a fajta kialakításának célját, és eredeti feladatát.   Sárgából arany Kialakulása Lord Tweedmouth nevéhez fűződik. A lord, angol nemes lévén, kedvelte a vadászatot. 1865-ben, Brightonban vásárolta első sárga retrieverjét, Nous-t, mely egy fekete színű, wavy coated (hullámos szőrű) alomból származott. Három évvel később, 1868-ban a lord kutyáját egy akkoriban igen ismert, de ma már nem létező fajta, a tweed vízispániel egy májszínű egyedével, Bell-lel pároztatta. Az így született alom egyedei, valamint később más archaikus fajták (fekete retriever, homokszínű véreb, vörös szetter és további tweed vízispánielek) is részt vettek az általa megálmodott új fajta létrehozásában. A Lord Tweedmouth tenyészetéből kikerülő kutyákra alapozta később Lord Harcourt Culham a XIX. század legjelentősebb goldentenyészetét; az ebből származó kutyák, ma valamennyi golden retriever ősei között fellelhetők. Az idők folyamán a fajta neve is némileg átalakult, hiszen önálló fajtaként először 1913-ban ismerték el, mint yellow, tehát sárga retrievert, majd 1920-ban már golden, vagyis arany retriever néven szerepelt. A golden tehát eredetileg vadászkutya, de ha lépésről lépésre végiggondoljuk munkájának lényegét és körülményeit, nyilvánvalóvá válik, hogy ennek ellenére miért volt képes a „privát szférában” is fényes karriert befutni. A vadászatban csillogtatott érdemeit szem előtt tartva, bontsuk hát elemeire a fajta sikerének titkát!   Mindig az ember közelében! Születésének idején másfajta szemlélet jellemezte az embereket. A XIX. századi vadászat nem a pénzről vagy nyereségvágyról szólt, hanem a vadat, a vadászatot és a kutyákat tisztelő sport, valamint az élelemszerzés egyik módja volt. Bármelyik felfogást is képviselte a vadász, nem szívesen hagyta hátra a sérült, szenvedő vadat, ezért igen nagy szüksége volt egy olyan kutyára, amely szárazon és vízen egyaránt lendületesen dolgozik, nem állja útját a tüskés, sűrű aljnövényzet vagy a jeges víz sem, és mindenáron felkutatja, majd elhozza a meglőtt zsákmányt. A retrieverek, és ezen belül is a golden retriever – mint ahogy neve is elárulja (to retrieve = visszahozni) – alapvető és elsődleges feladata a lövés utáni kereső és elhozó munka. Emiatt gyakran olyan vadászebekkel együtt használták, melyek felkutatták és állták a vadat, mialatt a retriever a vadász közelében, vagy mögötte tartózkodott. Mikor eldörrent a lövés, akkor jött az ő ideje. Megjegyezte a vad leesésének körülbelüli helyét, majd rendkívül fejlett szaglásával felkutatta, és a retriever-védjegynek számító, ún. „puha szájjal” apportírozta gazdájának. Amúgy erőteljes állkapcsának fogása annyira finom, hogy a visszahozott fácán-, vagy nyúltetemről általában egyetlen tollpihe vagy szőrpamacs sem hiányzik.   Robusztus, de elegáns Megjelenése se nem túl finom, se nem túl nehéz, a vadászkutyák között szinte robusztusnak is mondható. Ez a testalkat segít neki abban, hogy lendületesen átgázoljon a bokrok, tövisek erdején, anélkül, hogy mérete akadályozná a mozgásban. Aki pedig nem a vadász segítőjét, hanem „csak” a kutyát látja benne, annak is általában ez a középnagy testalkat felel meg a legjobban, aminek köszönhetően zömökebb és nyugodtabb, mint egy szetter vagy vizsla, de könnyebb felépítésű és mozgékonyabb, mint a berni pásztorkutya vagy az újfoundlandi. Nemcsak mérete és higgadtsága teszi lehetővé lakásban való tartását, hanem ragaszkodó jelleméhez is a szoros ember–kutya kapcsolat illik leginkább. A golden szemet gyönyörködtető szőrzete is a munkájával van kapcsolatban. Sárga vagy krémszín árnyalatú, középhosszú, sima, esetleg hullámos bundája a megfelelően szigetelő aljszőrzettel lehetővé teszi számára, hogy tüskés bokrok között, hóban, fagyban vagy éppen hideg vízben is gond nélkül dolgozzon. Persze ezen a ponton már tetten érhetünk némi kis „tenyésztői csalást”, ugyanis a kutyakedvelők szemében oly impozáns és elegáns szőrtakaró leginkább a kiállítási vonalak sajátja: belátható, hogy a vadászat során inkább hátrányt jelent a lábakon és farkon hosszú zászlót alkotó, látványosan dús szőrzet.   Szolgálunk, de nem védünk Tekintettel arra, hogy a vadászatokon rendszerint több kutya és ember társaságában kellett együtt dolgoznia, a golden jellemében az agresszivitásnak, bizalmatlanságnak és félelemnek nem volt helye. Ennek köszönhetően alapvetően rendkívül nyitott, békés és barátságos állat. Idegen kutyákkal vagy más fajú állatokkal sem ellenséges, az embereket pedig szinte túlcsorduló, de mégsem tolakodó szeretettel rajongja körül, ami zsúfolt világunkban nem hátrányos tulajdonság. Ne gondoljuk azonban, hogy minden golden a misszionáriusok jámborságával szemléli az életet. Ők is ugyanolyan kutyák, mint a többiek, s mint ilyenek, egyedenként szuverén egyéniségek, tehát nem biztos, hogy a fajtára nagy átlagban jellemző tulajdonságok mindegyikével rendelkeznek. Többször tanúja voltam például, amikor egyes példányok – leginkább kanok – bizony igen kötekedő módon viselkedtek más kutyákkal szemben. Mindez azonban korántsem általános tekinthető tapasztalatnak: inkább a hiányos szocializációnak volt betudható, vagy esetleges jellemhibára utalt. Ahogyan az korábban olvasható volt, retrievernek vadászat közben gazdája közelében kellett tartózkodnia, ahonnan csak parancsra indulhatott el. Az ilyen típusú munkavégzés olyan kutyát követel, mely alapvetően emberközpontú, és képes öröklött hajlamait gazdája parancsainak alávetni. Mindehhez stabil idegrendszerre, nyugodtságra, kiegyensúlyozottságra, valamint igen erős megfelelni vágyásra van szükség. Ezek a tulajdonságok azonban nemcsak a megbízható pontos munkához elengedhetetlenek, hanem a hobbitartásban is messzemenően kamatoznak, hiszen kevés ilyen kiegyensúlyozott, türelmes, kezdő kutyásnak és gyermekes családoknak egyaránt nyugodt szívvel ajánlható fajta akad. Ennek ellenére – mint mindig – a kutya és gyermek kapcsolata állandó szülői felügyeletet igényel, bár a golden esetében leginkább a kutyát kell félteni a rakoncátlan lurkók zaklatásától, mint fordítva.   Gazdája „szeme fénye” Nyilván nem véletlen az sem, hogy a retrieverek igen alkalmasak a kutyák által végzett legnemesebb munkák egyikére, a vakvezetésre, melynek során a kutya minden képességét és tehetségét arra használja, hogy gazdájának „szemévé” váljék. Ez a feladat még annál is nehezebb, mint amilyennek sokan gondolják, hiszen az egyébként teljesen más kiterjedésben és dimenzióban mozgó állatnak meg kell tanulnia a számára teljesen közömbös dolgokra (pl. zebra, lépcső, derékmagasságban lógó deszka vagy faág stb.) oly módon figyelni, hogy közben – gyakran ösztöneivel ellentétes módon – szem előtt tartsa gazdája érdekeit és testi épségét. Mindeközben még képesnek kell lennie a kialakult helyzetnek megfelelően is improvizálni, amihez nem kevés intelligencia szükségeltetik. Ennek köszönhetően a golden egyike azon fajtáknak, melyekkel az elsőkutyás gazdák is viszonylag könnyen elboldogulnak, mivel nem akaratos, nem domináns, inkább simulékony és tanulni szerető fajta. Kiemelkedő intelligenciájának és apportkészségének köszönhetően a golden retriever a sportkiképzésben is eredményes lehet, feltéve, hogy nem várnak tőle gladiátormutatványokat, hiszen az eddigiekből is világosan kitűnik, hogy ha valami, akkor az őrző-védő feladatok távol állnak a fajtától. Viszont keresőmunkákban (kábítószerkeresés, romkeresés, lavinamentés) kiválóan teljesít.   „Felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél” Bár a kölyök-golden joggal pályázhat a legaranyosabb kölyökkutya prototípusának büszke címéért is, ne higgye senki, hogy elég megvásárolni és etetni, aztán magától szép, okos és jólnevelt kutyává, kiváló vadásszá vagy lavinamentővé válik majd! Vigasztaló viszont a tudat, hogy kiképzése a kevés tapasztalattal rendelkező kutyások számára is komoly sikerélményt jelenthet. Ha kellő érzékkel és játékossággal, a durvaságot teljesen elfelejtve nevelik, körülbelül fél éves korára játszva elsajátítja mindazt a tudást, amire egy átlagos kutyának, illetve gazdának minden helyzetben szüksége van. A golden odaadóan ragaszkodik gazdájához, amit nem illik félvállról venni. Ez a fajta rendkívül érzékeny jellemmel megáldott kutya. Amolyan romantikus lélek, aki csak akkor élhet teljes életet, ha állandóan érzi gazdája megbecsülését és szeretetét. Az embertől távol, csak kennelben tartani lélektelenség, láncra verni pedig az érzelmi sivárság legbiztosabb jele. Szeretete nemcsak gazdájára és annak családjára terjed ki. Filantróp jellem lévén, örömmel fogad barátságába vadidegen embereket is, ezért sokkal inkább a környezetükkel harmóniában élő, optimista embereknek, vidám, gyermekes családoknak való, mint a zárkózott, egygazdás kutyákra vágyóknak. Ebből kifolyólag előszeretettel alkalmazzák terápiás célokra, hisz a jóságos tekintetű, aranyszínű kutya jóleső érintése sok rászoruló számára jelent örömet vagy vigaszt, mialatt a kutya is nagyszerűen érzi magát.   Nem mind arany, ami fénylik Sajnos közismert, hogy a divatosnak számító fajták nem ússzák meg „káros mellékhatás” nélkül a rájuk szakadt népszerűséget. Ez a törvényszerűség mindegyiküket utoléri, és szinte kivétel nélkül a pénzsóvár szaporítók számlájára írható. A golden retriever fizikumából adódóan amúgy is csípőízületi diszpláziától fenyegetett, és hajlamos bizonyos szembetegségekre (szürkehályog, retinasorvadás), de ennél is szomorúbb, amikor egy eredendően kiegyensúlyozott fajtánál idegrendszeri problémák jelentkeznek, melyek alaphelyzetben még nyomokban sem lennének megtalálhatók jellegzetességei között. Ezek között említhetnénk például a félelemből való támadást, de talán ennél is markánsabb, bár szerencsére csak eddig egy-két esetben előfordult jelenség a semmiből előtörő harapási dühroham. Az ebben a szindrómában szenvedő kutya minden átmenet nélkül ámokfutóvá válik, és válogatás nélkül megharap mindent és mindenkit, aki az útjába kerül. Mint utóbb bebizonyosodott, ezt a viselkedést egy – a felelőtlen tenyésztés hatására kialakult – genetikai betegség okozza, melynek köszönhetően egy hibás, illetve hiányzó génkombináció az állat idegrendszerében és agyában esetenként megakadályozza az agressziót gátló, illetve nyugtató hatású vivőanyagok keletkezését. Mindezeket a sorokat Dr. Roger Mugford angol állatorvos megfigyeléseiből közöltük. Szerencsére hazánkban ilyen esetről csak egy alkalommal hallottunk. Ez a példa érzésem szerint jól szemlélteti, hogy a pillanatnyi haszonszerzésért minden eszközt bevető és mindent ennek alárendelő gátlástalan emberek micsoda károkat tudnak okozni egy adott kutyafajtának. Az éremnek persze két oldala van, hiszen kereslet nélkül nincsen kínálat… Lehet, hogy jobb érzés mondjuk húszezret adni egy kutyáért, mint hatvanat, de jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy a kutya vételára töredéke annak, amit élete során (oltások, tápok, felszerelések, stb.) rá kell költeni – hát még ha mindezt megfejelik a kétes származású, beteges kölyök állandó állatorvosi költségeivel!   A szeretet szőke oázisa A komoly gondok után evezzünk kissé békésebb vizekre. Bár a golden retriever nyugodtabb, mint szetter vagy vizsla „kollégái”, mégis rendszeres és kiadós mozgást igényel, amire azért is szüksége van, mert hízásra hajlamos állat, s bár kétségtelen, hogy a duci goldent is körüllengi valami sajátos báj, a túlsúly hosszútávon komoly egészségügyi problémákat okozhat. Mivel elég vastag csontozatú és meglehetősen súlyos kutya, növendékkori táplálására is külön gondot kell fordítani. Ebben az időszakban kerülni kell a magas fehérjetartalmú tápokat, melyek túl intenzív növekedést eredményeznek, valamint az erőltetett mozgatást. Mindkettő csontozati, ízületi és szalagproblémákat okoz, ami a kutya egész hátralévő életét megkeserítheti. A lelkiismeretes és gondos tenyésztőtől vásárolt golden retriever mellé ajánlatos egy nagy teljesítményű porszívót és néhány raklapnyi porzsákot is beszerezni. Az sem feltétlenül túlzás, ha előtte felparkettázzuk a lakást, szőnyegeinket és ruháinkat lehetőleg kutyánk szőrszínéhez illeszkedő árnyalatúra cseréljük. A golden ugyanis bőségesen teríti félhosszú szőrét mindenhová, ahol megfordul. Ezt az apró problémát leszámítva viszont a fajta képes mindazt a békét, szeretetet, ragaszkodást és kedvességet nyújtani az embernek, amit egy kutya csak adhat. A mai rohanó és érzelmileg sivár világban a golden a szeretet szőke oázisa, aki mindig türelmes, állandóan boldogságot sugároz, és emellett puszta megjelenése önmagában is esztétikai élményt nyújt gazdája számára. Kedélybetegség ellen őket kellene receptre felírni a különböző bogyók helyett…