Flor:Robertá!(kinyitja Flór ajtóját)
Fede:Őő.... (halgatózott)
Roberta:Mit keresel itt Fede?
Fede:Őöö..Te mit keresel itt Robertá?Az irodában kéne várnod rám,hogy beszéljünk.
Roberta: Nem,nem .Tomás beszél mindkettőnk nevében.
Fede:Tomás nem elég!Én vagyok a főnök,csak én hozhatok döntéseket a......
Flor:Nyugalom,nyugalom,miért nem mondod el inkább,hogy mi történt.
Fede:Igen,el kell mondania neki és a cinkosának is.
Roberta:Nem,nem ,mert nem beszélhetek Tomás nélkül!Őő,kérdezhetek valamit?
Fede:Csupa fül vagyok.
Roberta:Mondd,hogy lehet az,hogy egy ilyen jó és szép herceg együtt van Delfínával,azzal a boszival!
Fede:Nézd Robertá(elszalad).Robertá!Menj az irodába és várj meg,világos?!
Flor:Azt mondják a gyerekek és a bolondok sohasem hazudnak.
Fede:Mit mondtál?
Flor:Őő azt ,hogy őő azt,hogy
Fede:hogy hogy hogy hogy
Flor:néha túloznak,bármit mondhatnak,néha hibáznak...
Roberta: Tehát minden jól ment! Te jó voltál, Delfina meg majd elsüllyedt a szégyentől. Akkor meg mit pityeregsz, Flor?
Flor: a Jégcsap miatt, ki más miatt lehetnék szomorú? Peidg olyan...olyan szép voltam abban a parókában...rám se nézett!
(bejön Franco, megáll az ajtóban-nem veszik észre) Kár hogy ennyire szeretem a szépszemű szőkét, mert most megölném!
Franco: Pardon, én vagyok az a szőke?
Roberta: Flor, mondd meg Franconak, kiről beszéltünk.
Flor: Nem Roberta, csönd! Igen Franco te. De azt mondtam szeretném, és nem pedig hogy...
Franco: Nem.Azt mondtad: szeretem, valld csak be nyugodtan, hallottam
Roberta: Ühümmmm
Flor: jólvan, azt mondtam szeretem. szeretem a madarakat, Szeretem Robertát, az embereket, szeretem aaa....
Roberta (karamellakrémet eszik).Szereted?
Franco: Ne légy ideges! Nyugi annyi időt adok amennyit csak kérsz. Ha akarod, apóka koromig várok rád
Roberta: Akarod?
Roberta: Igen, Hamupipőkének legalább valóra váltotta az álmait a tündér. Neked kétmillió tündéred van, de egy se csinál semmit!
Flor: Roberta, mi ütött beléd? Ne szidd a tündéreimet! Ez tiszteletlenség! És ha mérgesek lesznek, felveszik a szerencsecipőmet és jól fenéken billentenek téged, úgyhogy vigyázz, nagyon vigyázz!
Roberta: Még egy hintót se tudnak idevarázsolni, uramisten!
Flor: Tessék? Na, iráy a fürdő, irány a kád, kisasszony, elegem van, elegem van!
Roberta: Aha, igazad van, igazad van! (kimegy)
Flor: Ugyan már, tiszteld a tündéreimet! A kis pimasz… De lehet, hogy igaza van… (megjelenik a tündér) Tündérem, itt vagy?
Tündér: Flor! Nem a te hibád, ami a babával történt.
Flor: Mit akarsz mondani nekem?
Tündér: Nem te vagy a felelős, Flor!
Flor: Ne, várj, várj, várj, ne menj el, ne menj el! A francba, Robertának igaza van! Mi hasznom belőled? Nem váltod valóra az álmaimat… semmit sem csinálsz! Nem azt mondom, hogy varázsolj ide egy hintót, de a hercegemmel segíthetnél, nem? Nem igaz?
Delfi (kintről kiabál): Florencia! Hol a csudában vagy? Szeretném ha megmasszíroznál!
Flor: Azt kértem, változtasd herceggé a tököt, nem azt, hogy ez a boszi továbbra is ugráltasson!
Roberta: Játsszunk Hamupipőkét. Én vagyok Hamupipőke. Szegény vagyok, de kedves és beleszeretek a hercegbe.
Flor: Haj, ez nem olyan jó…
Roberta: Te leszel a gonosz, nagylábú boszorkány.
Domi: De mikor neked nagy a lábad, téged neveltek papucsban, érted?!
Roberta: Majd adok én neked papucsot!
Flor: Elég…
Domi: Jaj, Roberta, csak vicc volt, jó? Hm. Akkor játsszuk azt, hogy én vagyok a gonosz mostohanővér és te vagy a szegény Hamupipőke, és holnap hozzámegyek a herceghez, amíg te a konyhában felmosol, ahogy azt a cselédeknek illik.
Roberta: De a végén talán enyém lesz a herceg. (Florra néz) Vagy talán mégsem?
Domi: Jaj, Roberta, de hát a meséknek mindig jó a vége.
Roberta: Nem. Nem, mert ha szegény Hamupipőke nem teszi meg, amit kellene… nem marad majd semmije. És akkor szomorú lesz a történet vége.
Flor: Ehm… Hallgass el!
Flor: Roberta, ne beszélj így szegény jámbor Palomáról! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
